Szörnyű ember vagyok? Nagyon szégyellem magam!
Pánikbeteg voltam, amikor már 1 éve letettem a gyógyszert és teljesen jól voltam eldöntöttük, hogy jöhet a baba. Nagy izgalommal próbálkoztunk, hogy minél előbb ott legyen a két csík azon a bizonyos teszten. Teltek a hónapok, minden menzeszkor elszomorodtam, volt, hogy el is sírtam magam. Aztán a harmadik hónapban megtörtént a csoda: teherbe estem. Egyedül voltam otthon, mikor megcsináltam a tesztet, sejtettem, hogy pozitív lesz, mert terhességi tüneteket fedeztem fel magamon, de úgy gondoltam, hogy megint csak beképzelem őket, de nem lett. Megjelent a két csík, eljött amire vártam, de nem örömet éreztem, hanem félelmet. Bepánikoltam. Próbáltam elnyomni magamban, tudatosítani magamban, hogy nem szabad félnem, ez az amit AKARTAM! De nem ment. Folyamatos stresszben teltek a napok, ahogy kezdődtek a rosszullétek, egyre inkább úgy gondoltam én ezt nem bírom tovább, nem akarom ezt a terhességet. Folyamatos rettegéssé váltak a napjaim, nem bírtam enni semmit, annyira étvágytalan voltam (sajnos korábban evészavarral kezeltek, így az hogy nincs étvágyam, nagyon megijesztett), az émelygés, a hányinger csak tetőzték bennem a félelmet. Nem tudtam mit tegyek. Megpróbáltunk minden stresszkezelő technikát bevetni, de egyik sem bizonyult hatásosnak. Se aludni, se enni nem bírtam, csak pár falatot, úgy éreztem beleőrülök a folyamatos stresszelésbe, félelembe. Rettenetesen bántott, hogy így érzem magam, mert Isten látja lelkem, nagyon szeretnék babát, amikor csak megláttam egyet elszorult a szívem, de vártuk, hogy meggyógyuljak. Úgy hittem sikerült lekűzdenem ezt a borzalmat, de tévedtem.
Szorongva, szenvedve a rosszullétektől, amit a pánikbetegségem miatt egyre rosszabbul viseltem, arra vártam, hogy legyen vége már ennek, mert nem bírom tovább. Majd egy délután vérezni kezdtem. A kórházba menet rengeteg érzés kavarodott bennem. Féltettem a babát, hogy elveszítem, de kicsit örültem is neki, hogy talán vége a szenvedésemnek. 1 órát ültem a sürgősségin, mire behívtak, az orvos megvizsgált, nyersen, empátia nélkül odamondta, hogy elkezdődött a vetélés. A könnyeimmel küszködve ültem végig, amig kiállították a papíromat, majd kiérve a férjem karjaiban zokogni kezdtem. Elment a baba.
Azóta is sokszor elsírom magam, bár próbálom tartani magam. Fáj, hogy elment a baba, de még jobban az fáj, hogy úgy érzem a betegségem miatt soha nem leszek képes megbírkózni a terhességgel. Rossz ezt kimondani, és szörnyen is érzem magam miatta, de úgy érzem megkönnyebbültem, hogy elment. A szorongás azóta sem szűnt meg, sajnos ha ez egyszer előjön, idő mire lekűzdöm. Visszamegyek a pszichiáteremhez, hogy ismét kijöjjek a mély pontból. A férjem nagyon szeretne gyereket, de félek, hogy nem leszek képes megajándékozni őt ezzel az ajándékkal.
A soraim után talán, nem hiszitek el, de nagyon szeretnék egy pici babát és majd bele halok a fájdalomba, hogy miattam talán soha nem lesz saját gyerekünk. :(
Meg lehet vetni emiatt, én is megvetem és utálom magam, de ha valakinek lenne erre ötlete, hogy mit tehetnék, hogy ne jöjjön vissza a betegségem, annak nagyon örülnék. Teljesen kilátástalannak látom a helyzetem. :(
válasza:
válasza: válasza:Nem vagy rossz ember. A legtöbb nő megijed a pozitív teszt láttán, akármennyire is vágyik babára, hiszen akárhogy vesszük az addigi élete felborul, visszafordíthatatlanul megváltozik. El kell telnie egy kis időnek míg felhőtlenül képes valaki örülni. Főleg ha sokszor van rosszul, gyenge.
De a terhesség ezen részét nem szokték propagálni, mert nem fér bele a cukormázas elképzelésekbe. Hidd el, a nők nagyobb része érez kisebb-nagyobb félelmet, mint azok akik nem.
Viszont a pszichiátriai kezeléseket ne hagyd abba, hiába érzed jól magad. De kitartást, hidd hogy sikerülni fog!:-)
válasza:Ha ennyitől bestresszelsz, mi lenne szülésnél, vagy amikor kialvatlanul látsz el babát, vagy a dackorszakban, stb
Először tényleg fejben kell rendet tenni, mert veszélyezteti is a gyermeket ahogy elnézem
válasza:Bizony bizony, egy lelkileg egészséges nő is megijed, akár be is pánikol. De ahogy előttem is írták ezt nem szokás megemlíteni, hogy nem csupa rózsaszín vattacukor minden. És hogy uh-tól uh-ig izgulsz minden rendben van-e odabent.
Közel sem olyan cukormázas a dolog, mint azt a filmekből láthatjuk. Főleg minél idősebb és felelősségteljesebb a leendő anyuka, annál jobban tudja mennyi veszélyt rejt egy terhesség, aztán később maga a világ. És elgondolkozunk képesek vagyunk-e megfelelő módon ellátni majd, okos értelmes embernek tudjuk-e felnevelni.
Estig lehetne sorolni a kétségeket, pláne első babánál.
Szerintem ahhoz, hogy te végig tudd csinálni, szakemberre lesz szükség végig. De nincs ezzel semmi baj. Ha segtíségre van szükséged, akkor legyen segítséged. Nincs benne szégyelni való.
Szívből sajnálom, hogy most így jártál. De lehet, hogy ennek a kis magzatnak ennyi volt a célja, hogy felhívja a figyelmed, hogy szükséged lesz szakember segítségére. És a másodikat már kordában tartható kétséggekkel simán kihordod.
Próbáld így felfogni és ne ostorozd magad, bármilyen nehéz is most.
Köszönöm, hogy nem ítéltek el.
Én is úgy gondolom először a fejemben kell rendbe tenni a dolgokat. Mindenképp vissza megyek az orvosomhoz és minden erőmmel azon leszek, hogy lekűzdjem a félelmeimet.
válasza:Szerintem te épphogy mindennel jobban akarod azt a babát, csak segítségre van szükséged és ezt fel is ismered.
Én a várva várt lombik babamnal is bepanikoltam és vilt szules utáni depressziom. A terhességet végig rettegtem és nem mertem elhinni, hogy velem van
válasza:Én azt mondjuk nem értem, hogy amikor kezdtél visszaesni, miért nem mentél egyből vissza a dokidhoz?
A terhességem elején voltam kórházban egy hétig a sok hányás miatt, ott volt egy nő a mellettem lévő ágyon, aki mesélte, hogy olyan pánikbeteg lett a terhessége elején, hogy 2 hétig befektették a kórházba, külön kórteremben volt, mert egyfolytában sírt meg ordítozott, 1 héten át nem aludt, de kirángatták belőle, és már a terhessége vége felé járt akkor (nem volt végig kórházban, csak arra a 2 hétre). Szóval ezt inkább felelőtlenségnek tartom, hogy "na majd én otthon terápiát tartok, meditálok...", mikor neked azelőtt is orvosra volt szükséged.
Amúgy tényleg sokan berezelnek a terhesség elején, köztük vagyok én is, pedig nagyon vártam, de ez valahogy ilyen vegyes érzelem volt. Aztán sírtam anyumnak telefonon, hogy ezt nem bírom, folyton hányok, még a bolta 1 kenyeret venni is horror, mert a kasszánál majdnem összehánytam magam... szóval emiatt ne érezd magad rosszul. Inkább kérj folyamatos támogatást az orvosodtól a terhesség alatt is, majd aztán utána is.
Természetesen 5 hetesen elmentem az orvosomhoz, de ugye gyógyszert nem írt fel a terhesség miatt, omega3-at, magnéziumot, citromfű teát javasolt és stresszkezelő technikákat mutatott.
Csak sajnos ezek nem nagyon segítettek. Most megpróbálunk még 1 gyógyszeres terápiát, és közben megpróbálok minden stresszoldó technikát elsajátítani, hogyha jönne a rosszullét, el tudjam engedni.
válasza:Nem vagy rossz ember, csak ezt a betegséget nem küzdötted le, illetve a terhesség talán előhozta újra.
Amúgy hidd el mindenki megijed, el ne hidd hogy mindenkinél a rózsaszín felhőkkel kezdődika terhesség.... Hiába vágyunk babára, több hónap eltellik, negatív teszt, de hidd el amikor már pozitív lesz mégis sokan megijednek, hirtelen egy pici élet akiért felelősek vagyunk. Láthatod a kérdések köztött is mennyi terhes kérdés van meg kisgyerekes, mind tanácstalan kismama, anyuka, aki nem tudja mi lenne a legjobb, de kérdez, komunikál, így előrébb jut és nem esik pánikba.
Szeritnem találj ki valami hobbyt magadnak, ami jól leköt, vagy járj el mozogni egy fitness centrumba, sok ember, tudsz kikkel dumálni, máris nem magadba vagy roskadva.
Az meg ne járjon a fejedbe, hogy párodnak nem lesz miattad saját gyereke, mert itt az kell, hogy nektek legyen saját gyereketek.
Próbálj kisgyerekesekret figyelni az utcán, vagy ismerősökhöz menni ahol van, velük is beszélhetsz, hidd el az anyukák is sokszor nem tudják mi a helyes döntés, mi a helyes viselkedés. Szerinted miért van hogy ha anyukák találkoznak akkor a gyerek a téma? Mert egymás tapasztalata, kétejei, kérdéseire válasz. Ez egy nagyon új helyzet amire akárki akármit mond NEM lehet felkészülni, sodródni kell az eseményekkel és hidd el sokatn tudnak segíteni ha van kérdés, akár anyukád, akár anyósod, védőnő, gyerekorvos, szóval segítség van bármikor, csak kérdezni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!