Kedves, értelmes, érzékeny, visszahúzódóbb lányok, van kedvetek ismerkedni? 23 éves srác vagyok.

Imádok zenélni, szeretem a művészeteket, filozófiát, történelmet. Ronda sem vagyok annyira.:D Szívesen ismerkednék a fentebb említett tulajdonságokkal rendelkező lánnyal, de igazából bárkivel szívesen beszélgetek, barátkozok.

Írnék még itt magamról, de ennyiből úgy sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, úgyhogy bemásolok egy verset magamtól, ami talán többet elárul a lelkivilágomról, mint pár felszínes sor.

,,Homályosan foszladozó hátrahagyott hónapok,

Hittem, hogy a fojtogató démon már-már jóllakott,

Tévedtem: kopogás nélkül rontott rám:”jó napot!”

Persze, hogy fel kell köhögni a rég ülepedő oldatot.

A tornádó elől sebesen rohanva észre se vettem,

Hogy fényt elnyelő, mélységes feketelyukká lettem,

Hogy orvosság gyanánt gyávabogyót szedtem,

A lelkem pedig zöldre festett füstként kileheltem.

Fájdalmas tény, hogy a bajtársak sohasem nyernek,

Ártalmas lények, kik védtelen nyomorultakat vernek,

Ó, a fáradalmas érdek! Szívek a pénznek s szernek,

Álságból tömérdek, gyémánt csillár, aranyozott termek.

Egykoron vörösen izzó lángnak szürke fáradt füstje,

Könnyedség vágya, lelkek üresen kongó rozsdás üstje,

Ömlengés átka, az életfát vágjuk, mert bennünk a tüske,

Miközben remélve vágyjuk, hogy a kínt a könyörület üsse.

Igazából nem vagyunk különbek a könnyűvérű kurvánál,

Sem a védtelen hangyabolynál, mely a sáros murván áll,

Sem a parasztnál, kinek kezén a bőr durvább a durvánál,

Sem a nagypapa hamvainál, s a komoran díszes urnánál.

Vigasztaljon hát, hogy csodák mezején szenvedünk,

Hogy érett, dús talajba csírázó magvakat vethetünk,

Hogy sós könnyeket eresztve semmit sem tettetünk,

Hogy édes napsugárban pompázó tulipánt szedhetünk.

Nem mondom, hogy ne sírj, csak hogy ne legyél nyájas,

Az égvilágon semmi baj sincs azzal, ha valaki “nyálas”,

Engem is gyötörnek a kérdések, melyekre nincsen válasz,

Ne engedd meg magadnak, hogy hamis kincset válassz.

Haragos, bosszús támasz a padlón heverő négy üveg,

Hálásabb a lelkedben szikrázó színpompás révület,

A mindenség olyan, mint a lakók híján üres épület,

Semmit sem ér nélküled!”

Talán kicsit absztrakt, depis, közönséges, nyálas benyomást kelthetek a verssel. Nem baj, vállalom!