Szerintetek mi nem megy a társkereséssel nekem?

Nos, elsősorban előre is szeretném megköszönni azoktól a férfiaktól/nőktől azt, ha elolvassátok majd ezt a hosszú monológomat! :D (És persze válaszoltok is rá!)

A kérdésem leginkább arra felé irányul, hogy ebben a társadalomban, hogyan lehetne lehetőségem arra, hogy magam mellé egy társat találjak? Nem, nem vagyok türelmetlen, és nem is szexuális értelemben gondolkodtam afelől, hogy párt találjak magamnak!

Igazából, sosem voltam kapcsolatban. Sosem volt egyetlen egy barátnőm sem! Lány barátaim voltak, sokkal több mint férfi... Próbálkoztam egy alkalommal is, igaz elég cikin jöttem ki a helyzetből, mert olyan egyénnel próbálkoztam, akinek már volt valakije. De, én nem adtam fel...

A gondom az, hogy nem értem azt, hogy-hogyan is állhatnék neki annak, hogy egy párt keressek. Beismerem, hogy "gyáva" vagyok... Valahogyan a valóságban szinte majdnem 0%-s valószínűséggel mennék csak oda úgy egy lányhoz! Mert, ki az a lány, aki nem arra gondolna, amikor hirtelen egy férfi közeledne hozzá?

Igazából, sokszor azon is gondolkodtam, hogy ha lenne is egy barátnőm, akkor mit kezdjek vele? Számítana-e az kapcsolatnak, ha az egyetem miatt, szinte alig foglalkoznék vele?

Mint mondtam, teljesen tapasztalatlan vagyok, de legbelül azért vágyok egy társra, mert szeretnék egy olyan emberrel beszélgetni, akinek azonos az érdeklődési köre, mint nekem. Olyan társa vágyom, akivel tervezhetem a jövőnket, akivel együtt nevethetek, szórakozhatok, segítjük egymást, szeretjük egymást...

De valahogyan úgy érzem, hogy ezt az érzést, nem nagyon fogom megtapasztalni. Én, most nem sajnálatot szeretnék kérni tőletek. Hanem valamilyen tanácsot, vagy módot arra, hogy hogyan kezdjek neki annak, hogy lányt találjak magam mellé?

Próbálkoztam társkeresőkkel, de szinte sohasem kaptam jelöléseket. Vagy, valahol ledegradáltak engem munkásembernek... Ez is az egyik ok, ami miatt valamiért a lányokat egy bizonyos szintig utálok...

Szerintem a lányok maguk mellé társat, egész könnyen találhatnak... Persze, most lehet sok lány azt írná, hogy ez nem így van. De szerintem ténylegesen azt mondhatjuk, hogy a férfiaknak sokkal nehezebb maguk mellé lányt találni.

Röviden, egy 21 éves egyetemista srác vagyok, aki lassan végez az egyetemmel. Szoktam olykor-olykor sportolni, bár ez az utóbbi időben sajnos valamilyen szinten el lett hanyagolva. De nagyon szeretek futni, sétálni, tollas-labdázni...

Hobbi szinten weblapot írok. Szabadidőmben sorozatokat, animéket nézek.

Talán az utóbbi dolog miatt van az, hogy senki sem akar velem ismerkedni, hiszen nem sok lány van, aki szereti az animéket... (vagy nem tudom)

Lehet, most sokatoknak, eléggé zavaros amit írok. De így a végére, akkor fűznék 1-2 kérdést.

Szerintetek, nem állok arra készen, hogy párt találjak magam mellé?

Egy olyan embernek, aki animét néz, és mondhatni "unalmas", annak mennyi esélye van lányt találni?

Egy olyan ember, aki kicsit szürkén látja a világot, komolyan veszi a dolgokat, érzékeny, szeretetéhes, annak mennyire magas az esélye arra, hogy rosszul alakítja a kapcsolatot? (Már, ha lenne)

Ha csevegésnél, nem jutunk nagyon messzire, akkor tényleg halott ügy?

Részben, társkeresés céljából is írtam ide! Tudom jól, hogy nem a legszebb módja annak, hogy az emberek ilyen helyeken találják meg, esetlegesen a párjukat. De az én szándékom csak annyi, hogy valamilyen szinten, próbáljak meg fejlődni!

Ha van olyan lány, aki esetlegesen megszeretne engem ismerni, nyugodtan írjon nekem privátban és küldöm a felhasználómat!

Természetesen, tudom jól, hogy egy kapcsolatért sokat kell tenni...

Tényleg, szinte 0 tapasztalatom van a lányok felé. Igaz, lányok közt nevelkedtem fel, de szinte mindig elnyomás alatt éltem, emiatt érzek ellenszenvet a lányok iránt, részben.

Nos, köszönöm ha olvastátok! Csak szólok, hogy nekem a külső az nem számít! Ha az illető lány "nem szép" (másoknak), nekem az sem számít. Ha a lány, a saját természetét adja, és az alapvető higiéniai dolgokat teljesíti, akkor nyert ügye van! Nekem csak a belsőleges dolgok számítanak!

Jó éjt!