Lányok, nők! Ti mit tennétek akkor, ha kiderülne hogy a férfi akivel ismerkedtek valójában milliomos?
Senki nem tudja rólam, teljesen átlagos ruhákban járok, néha még olyanban is amit már le kellene cserélnem. Nincs autóm, és nem posztolok magamról semmit a közösségi médiában. Látszólag nincs életem, és nem hívom fel magamra a figyelmet. Sokat ismerkedtem nőkkel korábban, de sohasem felszínesen, és anyagiasan, így nem igazán értem el sikereket a nőknél. Sokszor eszembe jut mostanában, hogy egy kis pénzzel sokkal könnyebben is célba érhetnék, megnyithatnék kapukat magam előtt, de valahogy nem visz rá a lélek. Valamiért a nehezebb, de hosszútávon kifizetődőbb úton ismerkedem, igaz jelenleg eredménytelenül. Sokszor gondolom azt is hogy a nők egy kis anyagi támogatásért cserébe könnyebben adják magukat... Ami talán igaz is. De mégsem ezen az úton járok. Talán szabotálom is ezzel magamat. Valójában én csak értékesebbel próbálok fizetni... Szertettel, idővel, odafigyeléssel, törődéssel... Valahogy mostanában erre nem vevők a nők akikkel volt szerencsém ismerkedni. Persze az is könnyen előfordulhat hogy bennem van a hiba.
29/F
9: Köszi a mesét. Meghallgattam. Kicsit gagyi, de aranyos. Amúgy szerintem inkább kitaláción alapul, mint sem a valóságon. A ritka kivételből ne csináljunk általánosságot. Amikor a csókolják meg egymást részt éneklik a gyerekek, azt megmosolyogtam. :)
Amúgy én nem hordok álruhát. Pont ez a lényeg, hogy önmagamat adom. Annak meg nem része, hogy pénzzel szeretnék hódítani. Te miért, és milyen álruhát hordasz?
10: Csak egy hozzám illő társ, aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Nem kergeteg ideálokat. Már rég elengedtem ezt a dolgot. Általában mindig megtalálom a nekem tetsző tulajdonságokat egy adott nőben. Mindenkiben van valami szerethető. Valakiben több, valakiben kevesebb...
Amit a pénzről mondtál ez a veszély általában nem fenyeget. Szinte senki nem tudhat róla ideje korán, így rengeteg problémától megkímélem magam. Igazából mostanában a próbálkozásokat unom. Már elkezdtem szüneteltetni a dolgot is egy ideje... Pont ezért merült fel bennem a gondolok, mint egy üzlet esetében, vagy mint amikor valami szolgáltatást vásárol meg az ember... De ilyen dolgokra meg nem visz rá a lélek... Valahogy nem érzem az én utamnak... Nem kívánok élni vele.
"én jelenleg egy másik országban élek. Csak kedvtelésből. ... Úgy tekintek rá, mint már egy évek óta tartó nyaralásra. Hamarosan csinálok egy hasonló jelentős mértékű változást. A világ másik felére fogok költözni. Ugyan ilyen célből. Szeretnék megismerni egy teljesen más kultúrát. Élni szeretnék benne... Ezt a legtöbb csajnak meg sem próbálom beadni..."
Hát pedig ez azért elég fontos, hogy te nem egy helyben képzeled el az életet, hanem néhány évente hol a világ egyik felén, hol a másikon. Erről fontos, hogy tudjon a nő, mert legtöbben nem erre vágynak...
Ahogy elolvastam a kérdésedet, és a többi válaszodat, nem tűntél reménytelen esetnek, vagy olyannak akiben a hiba lenne. Persze ez is személyfüggő, hogy kinek lettél szimpatikus, és kinek nem... Én arra tudok gondolni, hogy lehet azért nem találsz rá az "Igazira", mert nem a te "szinteden" keresgélsz. Tehát olyan lányoknál próbálkozol akiknek sem az értékrendjük, sem az intelligenciájuk, sem az érzelmi szintjük nem azonos a tiéddel. Persze lehetséges, hogy ez így nem segített sokat, de hiszem, hogy néha az is elég ha egy kicsit tartjuk a lelket a másikban, és azt mondjuk "ne add fel".
Ne add fel, és ami fontos még: ne adj alább sose. Mert ha alább adsz, mindig benned lesz egy olyan, hogy "én jobbat érdemlek ennél".
Én nagyon drukkolok neked, hogy megtaláld azt a társat akivel bejárhatod a világot, új kultúrákat fedezhetsz fel, és nem utolsó sorban önmagadért szeret...
17: Azt hiszem jelenleg is a világ gazdagabbik felél élünk. Ha itt azt gondolom magamról, hogy inkább sorolhatom magam a gazdagabbakhoz amerikai dollárban kifejezve, akkor mondhatom, hogy a világ számos pontján is ez igaz rám. Jelenleg Szingapúrba készülök. Nem tudom ott még pontosan milyen az élet, de talán ott sem kell szűkölködnöm. Nem mint ha nagy lábon szeretnék élni.
18: Nekem sincs jachtom, nem vágyom nagy lakásra. Most is bőven az alatt a színvonal alatt élek, amit megengedhetnék magamnak. Igazából nem vágyok semmi luxusra. Elégedett vagyok azzal amim van. Nem vágyok szebbre, sem jobbra. Az utazást is szívesen megoldanám egy túrázással. Minél lassabban menni, hogy sokkal több mindent lássak a világból. A sportautók kifejezetten taszítanak. Nem érzem át, hogy mi a jó 500-zal menni, nem érzem át hogy mi a jó egy személy autóba bepréselődve lenni. Én például kifejezetten szeretek vonattal menni. Sokkal tágasabb, nincs rajtam felelősség a vezetést illetően nyugodtan nézelődhetek ki az ablakon, vagy beszélgethetek más utasokkal. Valamilyen szinten a gazdagság elszigetel, én meg azt nem szeretem. Sem a fényűzést, a partikat stb... Annyira múlandó minden... Annyi főlösleges dologra van elpazarolva az élet.
15-ös vagyok.
Hát, én nem lennék olyan biztos abban, hogy ő (mármint aki kirabolt) olyan szinten, vagy nagyobbon lenne mint Te. (Persze nem ismerlek, de feltételezem hogy nem kirabolnál ki senkit sem.) Mert ő pontosan azzal, hogy kirabolt bizonyította azt hogy milyen ember is valójában. Nagyvalószínűséggel jól olvashat az emberekben, így pontosan kitalálta mi az amire te vágysz, és mint egy kamileon pontosan olyan nőt formált meg amilyenről álmodsz. Mikor pedig már eléggé beetetett ott hagyott, és kirabolt.
(Persze lehet hogy tévedek, de nekem erröl ez jutott eszembe)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!