Kezdőoldal » Ismerkedés » Társkeresés » Van nő, aki erre vágyik?

Van nő, aki erre vágyik?

Figyelt kérdés

A mai világban, leginkább az utóbbi 3, és pláne a legutóbbi 1 évben azt figyeltem meg, hogy rengeteg emberből egyszerűen kihalt a lélek. Nem azt mondom, hogy gonoszak lettek, csak úgy elvesztették a lelkesedésüket a legtöbb dolog iránt. Sok minden okolható emiatt, de szerintem a morális válság nagyobb, mint a gazdasági vagy a járványügyi. Ezért kérdezem: van olyan nő, aki leginkább lelkesedésre vágyik? Egy olyan kapcsolatra, ami mély, és tartós? Ami nem abból áll, hogy csak szimultán együtt élünk, néha megkérdezzük egymástól hogy "milyen napod volt", vagy arányaiban olcsóbban megyünk wellnessezni, ha kétágyas szobát fizetünk szuverén szállás helyett, ennél jóval mélyebb kapcsolatra gondolok. Ahol úgy ébredünk, hogy megkérdezzük egymástól, mit álmodott? Ahol lelkesen meséljük el az álmainkat, és még lelkesebben hallgatjuk a másikét? Ahol igyekszünk egymást alapjaiban megismerni, részletesen, és egymáshoz idomulni, berendezmedni egy hosszú távú "szövetségre"? Ahol az egymással töltött idő egymás társasága miatt fontos, nem azért, hogy ki lehessen posztolni? Ahol lehetnénk úgymond hülye tinédzserek, és élvezhetnénk az életet a magunk módján, nem törődve azzal, ki mit gondol rólunk? Ahol az élet rejtett örömeit kutatnánk, és a boldogság lenne a cél, nem pedig a társadalomnam való görcsös megfelelési kényszer? Ahol a gyerekeinket nevelhetnénk álmodozó szülőként, hogy bennük is létrehozzunk csodavilágokat, természetrsen nem letagadva az élet árnyoldalát sem, elfogadni, és elfogadtatni velük, hogy az élet a ciklikusság elvét követi, ahol vannak jó és rossz pillanatok, napok, hetek, megtanulni a rossz időszakot kibírni, a jó időszakot viszont maximálisan kihasználni és átélni? Becsülettel dolgozni, tökéletes egyenlőségben és munkamegosztással? Megosztott házimunka, gyereknevelés, es sok közös hobbi, meg néhány külön hobbi is, mert az se jó ha valakovel mindig együtt vagy. Akivel lehet poénkodni, viccelődni, nevetni bárhol, bármikor, bármivel.

Elnézést, ha kicsit fröcsögős volt a kérdés, én magam ilyen álmodozó típus vagyok, és az is maradok, lévén már rég nem vagyok tinédzser, de ez valahogy megmaradt... Tudom, a legtöbb nő nem vágyik ilyen életre. Ezt nem kell az orrom alá dörgölni, mert tudom jól. Engem az érdekelne, hogy a nagytöbbségen kívül azért vannak e mégis olyan nők, akik szintén ilyen életről álmldlznak?



2023. jan. 12. 15:44
1 2
 1/18 anonim válasza:

A járványügyi és a gazdasági válság célja a morális és a spirituális válság.

Csak a saját köreiben tud ellene bárki. Mindenki saját magáért (és gyermekeiért) felelős ebben a krízisben. El fog még egy darabig tartani. Nem baj, ha az a reakció rá, hogy visszahúzódik a csigaházába, a (morális/ spirituális) túlélés a fontos, amíg ez az időszak véget ér.

2023. jan. 12. 16:16
 2/18 A kérdező kommentje:

1-es, szerintem ez a válság meg járvány mind csak kifogás. Őszintén, te hol látod ennek a végét? Hogy pár éven belül lesz egy pont, amikor hirtelen kisüt a nap, ívet vág a szivárvány? Mindenkibe visszaszáll a lélek? Az emberek rohannak újra betölteni a hiányszakmákat, kőművesek, ácsok, építészek, sofőrök, ápolók, orvosok, és és tanárok csak úgy özönleni fognak? Újranyit az összes étterem, kajálda, felpörög a turizmus, bezuhan az üzemanyag, az élelmiszer, és az építőanyagok ára, és újra megfizethetőek lesznek az ingatlanok?

Aki ebben bízik, az nem tudom, mire alapozza. Az a generáció már rég meghalt (vagy megöregedett), akik a háború után újraépítették a világot. A mai modern civilizációban felnőtt emberek már képtelenek úgy dolgozni. Ezt a "könnyítsünk meg mindent az életünkben" világfelfogás rontotta el, véleményem szerint visszafordíthatatlanul. Úgyhogy nem várhatjuk a gazdaságtól, hogy varázsütésre jóvá tesz mindent, mert a gazdaságot már egy ellustult emberiség tette válságosasá. Tehát NEKÜNK kell tenni azért, hogy az életünk a körülményeinktől függetlenül boldog, és varázslatos legyen. Az álmot nekünk kell tovább álmodni, segítségre nem számíthatunk.

2023. jan. 12. 16:36
 3/18 anonim válasza:
Miért beszélünk a semmiről ennyit?
2023. jan. 12. 17:16
 4/18 A kérdező kommentje:
Itt csak én beszélek amúgy, nem igen jön vélemény a másik oldalról... És egyáltalán nem a semmiről, hanem jelenleg fontosabb dolgokról, mint bármi más.
2023. jan. 12. 17:38
 5/18 anonim válasza:

1-*es vagyok.

lesz sok "hirtelen halal" , sajnos.

Emiatt lesz sok ures allas. Fellendul minden.

A globalizmus elhal, mins a covid. Mert mindenki csicska csak zsoldos, penzert csinaljak, de az nem hosszútavu motivacio.

Lesznek ujabb globalista otletek klima lockdown, ufo invazio, vulkan/foldrenges, meteor. Panikkeltes minden szinten szinte minden, de a mesebeli fou is csak 2-szer kialtott farkast sikeresen utana a nép letojta.


Sztem.

2023. jan. 12. 17:51
 6/18 A kérdező kommentje:
Sok üres állás most is van, csak mukakedv, munkamorál, alázat, és kitartás nincs. Összehasoítva mondjuk a múltal, nagyapám 60 éves korában lenyomott 8 órát a vasöntödében, aztán hazajött, további 6 órát betonozott az apámmal, így építették fel a házunkat 8 év alatt, ahol ma is élek. Az ilyen emberek miatt van most sokaknak háza, például nekem, és a legtöbb ismerősömnek. Ma milyen a legtöbb munkahely? A 8 órából, a nagyrésze telefonozás, csevely a kolegákkal, kávé és cigiszünet, ebédszünet, munkaidő alatti bevásárlás és elmenni a gyerekért, home office, rövidített munkanapok, kényszerszabadságok, "kiégésre" hivatkozva otthon maradás... ahol meg nem ez van, ott elégedetlenek a dolgozók, és felmondanak, mert ők is kávézgatni akarnak inkább munkahelyen. Ez a rideg valóság. Tinglitangli irodistának akar már mindenki menni, és nem marad igazi munkás, valódi termelő, aki mindent belead, lefárad, de tartós értéket hoz létre. Én nem látom ebből a kiutat. Nem làtom, hogy a fiatal generáció majd hirtelen dobbant egy erélyeset a lábával, betonkeverőt és lapátot ragadna, hogy a becsülettel ledolgozott 8 órás melója után nekiálljon felépíteni a saját házat. Holott a 60-as, 70-es években ez ment. De még a 80-as években is volt rá példa. Én örülnék neki a legjobban, ha az új generáció is megtanulna valóban dolgozni, és elfáradni. De én speciel erre kevés esélyt látok. Ezért ÉN ha akarok valamit, akkor nekilátok egyedül. Nem kenek semmit a válságra, teszem, amit kell.
2023. jan. 12. 18:07
 7/18 anonim válasza:

Ápolónő vagyok, 50+. Nemcsak kihalt az emberekből a lélek, hanem nem normálisak.Isten lássa lelkem, nagy türelem kell hozzájuk.Szerintem a járvány csak rontott a helyzeten. Az emberek jobban félnek, akkor is járnak orvoshoz, mikor csak vélt bajuk van, s azzal nehéz kezdeni bármit is. Nagyon nehéz, hisz a baj mentálisan van jelen.

A párkapcsolatomat 35 éve építgetem, a tisztelet és megbecsülés kölcsönös.

Voltak rossz pillanatok, nem volt mindig ilyen, de kitartással, türelemmel elértünk odáig, hogy vitázunk ugyan, s ez jó, hisz ez visz előre a fejlődésben, de ezekből a nézeteltérésekből nem haraggal jövünk ki.

Tudunk mindketten bocsánatot kérni.

Figyelünk egymásra.

Volt az életünkben féltékenység, anyagi válság, gyereknevelési konfliktus, szóval nem volt álomsztori. Most is vannak problémák, hisz az élet nem mese, de nem rágódunk sokáig, nincs időnk haragudni, mert mi már tisztában vagyunk azzal, hogy az élet véges, és együtt akarunk megöregedni, gondozni a másikat, ha az beteggé válik.

Nem álmodozni kell, tenni kell érte. Rengeteget kell dolgozni, elsősorban magadon.

A másik felet nem tudod megváltoztatni, ha ő nem akarja azt. Viszont ahogyan te viszonyulsz hozzá, ő úgy alakul majd hozzád. Adj időt neki.


Gyakran felhúztam magam azon, hogy ezért orvoshoz jönni, a semmiért??? Aztán rájöttem, a betegnek ott és akkor az a legnagyobb problémája, számára a panasza valós. A párkapcsolatban is előfordul, hogy nem rám mérges, nem miattam ideges, csak így alakult, majd elmúlik.

Ma már örülünk, ha sorba kell álnunk, hisz addig is puhenünk, nem rohanunk végre, kicsit meg tudunk állni. Jók ezek a pillanatok ...is.

2023. jan. 12. 18:08
 8/18 anonim válasza:

Hmm, en is pont ilyen lanyra vagyok kerdezö.

Kar hogy ritka az ilyen, de annal ertekesebb.

2023. jan. 12. 18:08
 9/18 A kérdező kommentje:
7-es, örültem ennek a válasznak! Hosszú életet kívánok! Valójában én pont egy ilyen életre vágyok. Tudom jól, hogy nem minden fenékig tejfel, de közösen akkor is át lehet vészelni a nehézségeket. Az álmodozás mar csak egy plusz, amit én hozzátennék a kapcsolathoz afféle fűszerként. Az a típus vagyok, aki még pincetakarítás közben is képes vagyok boldogan dudorászni, vagy épp táncra perdülni akkor, mikor a legkevesbé lenne indokolt. Mert minden fejben dől el.
2023. jan. 12. 18:20
 10/18 anonim válasza:
7-es vagyok: táncolok főzés közben:)))
2023. jan. 12. 18:23
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!