Lányok! Gerincferdüléses férfival összejönnétek vagy nyomoréknak tartjátok az ilyet?

#4 milyen alapon ítéled el a kérdezőt? Először is az hogy ki milyen kezelést kap nagyon sok mindentől függ (család, pénz, orvos), és attól hogy te dolgoztál érte és neked végül minden helyrejött, nem biztos hogy más gerince is ugyanolyan jól reagál a fűzőre és a tornára hiába tesz meg mindent az illető.

És hogy a kérdésre válaszoljak, nekem ez nem akadály az ismerkedésben, én is gerincferüléssel és jelenleg korzettel élek.

A gerincferdülésről pedig senki sem tehet (na jó, néha vannak kivételek amikor az ember nem figyel oda önmagára), a kérdés csak az hogy megtetted-e a tőled telhető legtöbbet hogy helyrehozd.

#11 légyszíves ne hidd már azt, hogy te vagy az egyetlen aki szenvedett ezzel a dologgal! Itt állok 15 évesen úgy hogy minden nap tornázok másfél éve. Nem csak ímmel-ámmal hanem rendesen schrottozok. Az iskolában is hordom a fűzőt, rendesen 23 órát ahogy kell, mégcsak nem is takargatom. Mindenki kérdezi hogy: nem fáj, nem szar? De igen, rohadtul tud fájni és néha már nagyon elegem van abból hogy így jártam, de ez van. Egy szót sem szólok, sosem panaszkodok (, csak néha kiborulok amikor senki sem lát). Én megteszek mindent érte és rengeteget javult is.

De rajtunk kívül még több ezer ember tornázik és dolgozik keményen a javulásért, és képzeld csak! Van akinek nagyon nehezen javul a háta. Nem vagyunk egyformák, ez is genetika többnyire. Lehet hogy egy ember kétszer annyit tornázott és jobban odafigyelt mint te, de mégsem javult sokat a háta, pedig lehet hogy még a görbülete is kisebb. Szóval örülj neki hogy neked helyrejött, és kerüld a nyomorék kifejezést a gerincferdültekre!

#11 voltam

Ja bocs, a válasz a #12nek szól

#11 voltam újra