Hátrány, ha nő léttemre nem akarok jogsit?

Egyáltalán nem hátrány ha nincs rá szükséged.

Csak ez is már olyan divatcikk lett és cikizik akinek nincs.

Nem tudhatod, hogy mikor lesz rá szükséged. Ha jogosítványod van, nem kötelező autót is venni. Nekem sem volt jogosítvány megszerzése után 11 évig autóm, nem is nagyon vezettem. Szintén bicikliztem, gyalogoltam, buszoztam. Aztán olyan munkahelyem lett, ahol elvárás volt.

Szóval ha van jogosítványod, kicsit olyan, mintha lenne még egy bizonyítványod/végzettséged. De nyilván lehet enélkül is élni. Sokaknak nincs jogosítványuk és semmi hátrányuk nincs ebből.

Nem tudom miert pontoztatok le az elsot mert igaza van. A mai világba egyszerűen szukseges. De nem magad miatt.

18 évesen anyu sokat piszkalt es mondtam neki h bocsi egyszerűen nem akarom. Ugyanigy voltam mint Te! :) 1 ev utan már en kértem anyut hogy en fizetem az elmeletet meg az elsosegelyt csak hadd tegyem le.

En szemely beleszerettem egy ido utan. De szerintem nagyon szukseges dolog. Ha pl a csaladba is mondjuk 1 embernek van jogsija akkor meg plane. :)

Nalunk (anyu, en, testvérem, nagymamám lakunk) 3unknak van mar. Es hatalmas szerencse hogy most tettem le, mivel mig a testverem dolgozott, anyukám rosszul lett es rohantam vele a korhazba.

De van olyan barátnőm akinek 3 eve van jogsija es csak most kezdett el újra neha vezetni.

De lesz alkalom amikor ugy erzed majd hogy bakker.. Nagyon kene az a jogsi.

Semmi gond nincs vele ha most nem akarsz, de szerintem alapbol se egy rossz dolog mwg kvazi egy plusz szakma:)

Én 27 évesen kezdtem el csinálni a jogsit, mert pont ráértem, és úgy gondoltam, hogy a jövőben még kellhet. Előtte sosem érdekelt az autózás. A vezetést már a legelső órától kezdve nagyon élveztem, a bénázások ellenére, és ez így is maradt, amíg le nem tettem az elsőre sikeres forgalmi vizsgát.

Jogsiszerzés után gondolkoztam, hogy kell-e nekem autó. Egy részről városban lakom, otthonról dolgozom, tömegközlekedéssel minden elérhető. Másik részről viszont ha nem veszek rögtön autót, akkor nem rögzül a rutin, és azért a tanulás sem ér véget a sikeres forgalmi vizsgával. Végül úgydöntöttem, hogy veszek egy olcsó 2004-es toyotát, elsődleges szempont, hogy megtanuljak vezetni.

Na azóta eltelt egy év, és nagyon nehezen tudnám elképzelni az életem az autóm nélkül. Kinyílt a világ, leugrani BP-ről Székesfehérvárra barátokhoz pont annyi idő, mint áttömegközlekedni a város másik végére. Szülőkhöz leutazni vidékre 4 óra helyett 2,5 óra, ami vezetve még kevesebbnek tűnik. Bevásárolások egyszerűbbek, egy sűrűbb nap ügyintézésekkel, rohangálással szintén. Hétvégi kirándulás a hegyekben hosszas tervezgetés, cipekedés, busz/vonatkozás helyett egy milliószor könnyebb és stresszmentesebb. Most azon gondolkodom, hogy kintebb költözöm a városból, autó nélkül ez fel sem merülne.

Ez az én személyes tapasztalatom, a lényege, hogy nem tudhatod, amig ki nem próbálod az autós életet.

Milyen területen.

Ha meg tudod oldani viszonylag rugalmasan a bejárást, akkor mint beosztott nem vagy hátrányban nálam.

Párkapcsolati téren igen.

Nem tudom mennyi idős a kérdező, de ha nem most, akkor majd később szembesülhet a jogosítvány hasznával.

Pl. ha lesz egy vagy több gyerek, elképzelhető hogy az az egyiket oviba kell vinni a másikat edzésre, (naná hogy a város két ellentétes végén vannak a helyszínek és félóra a kezdési különbség)

Aztán ahogy idősödnek a szülők, úgy lesz egyre nagyobb jelentősége a gyors és kényelmesebb "családi fuvar"-nak.

Elvinni Mamát a vizsgálatra, vagy csak úgy hazaugrani 10 percre megnézni.

Vagy ha máskor nem, egy nagyobb bevásárláskor egyszerűbb az autóval hazagurulni, mint azt 4-6 teletömött cekkert a buszon cipelni.

Bár az is lehet, hogy a szomszéd településen találsz egy kiváló munkahelyet, ahova csak többszöri átszállással, lehet eljutni, vagy csak 2-3 óránként jár a távolsági busz.

Szóval baj nem lehet belőle ha megcsinálod a jogosítványt.

Nem kötelező használni, de nagyon jó ha van.