Létezik gyári V2-es 50-es motor?

Nem létezik. Ez még kétütemű motor esetén is túl kicsi hengereket adna, négyüteművel pedig gyakorlatilag megvalósíthatatlan, mert nincs hely a hengerfejben a szelepeknek és a gyertyának.

A 125-ös V2-es már nem akkora kihívás: 62,5 köbcentis hengerek kellenek hozzá. Mivel 50-esekből két- és négyüteműek is vannak szép számmal, ezért olyanokat lehet gyártani.

# 7/7

És ez hol gyári? -.-

Azért, mert nem lenne semmi értelme. Egy V2-es 50-es motor sokkal több alkatrészből állna, mint egy egyhengeres (két dugattyú, két hajtókar, két hengerfej, dupla gyújtás, lehet, hogy karburátorból is kettő kell), bonyolultabb is lenne, tehát többe kerülne. Ezzel éppen az 50-esek nagy előnyei, az olcsóság és egyszerűség vesznének el. Nagyon kevesen vesznek 50-es motort azért, mert "húbazze, nézzedmá', ez V2-es!", gyakoribb az, hogy "keveset is fogyaszt, otthon is tudom javítani, de nem kell tekerni". Ebben meg jobbak az egyhengeresek. Könnyen lehet, hogy a drágább kéthengeresből nem adnának el annyit, amennyi fedezné a fejlesztés és felszerszámozás költségeit.

Aztán nem tudom, használtál-e már fűkaszát. Ha igen, tudhatod, hogy nem olyan nagyon széles fordulatszám-tartományban dolgozik. Van neki üzemi fordulata, akörül elvan. Szűk fordulatra optimalizálni egy motort pedig egészen más, mint szélesre. A fűkasza egyszerű karburátorral is képes arra, hogy pörögjön, ha kell és megálljon, ha nem kell. Ugyanezt egy motornál sokkal bonyolultabb elérni: összetett karburátor kell, a vezérlésnek is másképp kell kinéznie, ugyanis jó lenne, ha mondjuk 1.500-tól 15.000-ig (egy ilyen kicsi motor tud ám pörögni) rángatás és lyukak nélkül működne. Na képzelj el egy 25-ös hengerhez való karburátort kiegyenlítőrendszerrel, szívatóval, gyorsítópumpával meg ilyenekkel. Ha csak az egyszerű, központi úszóházas, körtolattyús karburátort próbálod ilyen kicsiben megépíteni, az sem kispályás munka.

És végezetül: egy ilyen motor karakterisztikája igen kellemetlen lenne. Látott már a világ kéthengeres 50-est, a Honda épített egy miniatűr négyüteműt annak idején a gyorsasági VB 50-es kategóriájában. Ment, mint a veszedelem - de volt neki vagy 12 fokozata, mert iszonyatosan kellett pörgetni és igen szűk tartományban volt használható nyomatéka (mondjuk a nyomaték úgy általában kevés volt, csak pörgött, de azt nagyon). Versenypályán ez nem gond, ott a két váltó, kapcsolgatja a versenyző, de utcán aligha hiszem, hogy sokáig elviselnél egy tizensokezret pörgő motort, amin mondjuk 8 fokozatot kellene folyamatosan oda-vissza kapcsolgatnod. Nem lenne ám olyan, mint a Simsonon, hogy beteszed negyedikbe, aztán elvan magának a végtelenségig 50-nel. Te még észre sem vennéd az emelkedőt, de már esne a fordulat (18.000-ről a vészesen alacsony 15.000-re), kapcsolhatnál vissza egyet vagy kettőt. Utána a lejtőn gangolhatsz felfelé és így tovább: 150-200 méterenként lehet kapcsolgatni a fokozatokat. Megéri?