Szerinted van az autóknak lelke?

Még az embereknek sincs. Olyan, hogy lélek, nem létezik.

Érzelmi kötődés egy adott tárgy iránt viszont már létezik, inkább erre gondoltál szerintem.

Igen van, de az újabb, vagy a tökéletes állapotban lévőknek nincs. Csak az ilyen régi autóknak, volt 2-es Golfom, amit csak a Szentlélek hajott, de mivel szerettük egymást, igy hazavitt nagy nehezen. Vagy mikor megvettem az E30-as BMW 200 ezerért, az is olyan állapotban volt, hogy mindig kellett kérleljem, és akkor beindult :)

Az olaszokat nem szeretem.

Nem tudom, de a motoromnak van. Nem olyan értelemben, mint nekem, de rendelkezik egyfajta személyiséggel és kötődöm hozzá. Sose fogom eladni, mondjuk nem is kapnék érte semmit. A lelki szemeimmel egy bájos, játékos koreai kislánynak látom, hosszú hajjal. Amikor más egy kis cruisert lát, amiről félig lefújta a szél a ponyvát s vastag neonzöld-fekete lánccal van lekötözve, akkor bennem egy enyhén erotikus lightos bondage scene jelenik meg, amit érdemes lenne megrajzolni (jobb napjaimon rajzolok, egy csomó motoros ötletem van, elég spontán adódnak... illetve most már van egy autónk is)... Így színesebb az élet :D

Persze nevük is van a lányoknak, az autó speciel Yardis :) (A Yaris és Tardis szavakból, ha nem lenne egyértelmű.)

#6: Ó, igen. Teresa, a párom motorja kvázi mindig beindul a bűvös "kérlek" szóra. A Rotax blokk agyonverhetetlen, de nem szeret elsőre indulni. Néha ötödjére se, ilyenkor jön a hízelgés és kérlelés :)

Bírnia kell a strapát s teszi is. Egyszer kitartott egy többszáz km-es úton, szupercellában, viharos erejű szél dobált minket majnema szembejövő kamionok alá, megállni nem lehetett, minimális volt a látástávolság. Az akkor már megviselt szíj másnap szakadt el, egy bájos falucskában, napsütésben, viszonylag közel a szerelőnkhöz.

Máskor a szíjkerék negyede hiányzott, megint párszáz km, volt ott para és ima, de hazahozott minket, mint a szíjszakadást kivéve mindig.

Az ilyen eseteket nehéz elfeledni s kialakul egyfajta bajtársiasság, megbecsülés, szeretet...