Az miért van, hogy vesz az ember egy autót, örül neki, átíratja, kitakarítja, lemossa, mindent rendbe tesz rajta, tökéletes az autó, már szinte csak tankolni kell, de 2-3 év múlva ráun és nézi, hogy mit vegyen helyette?

Van, aki játékot vesz, más közlekedési vagy munkaeszközt. Aki játékot vesz, az marhára örül neki eleinte, nem tud vele betelni, rákölt egy vagyont, vesz rá márkalogós üléshuzatot, találkozókra jár, Facebookon lecseréli a borítóképét - aztán ahogy a kisgyerek a játékvasútra, ráun ő is az autóra. Kijátszotta magát, kell valami más.

Aki meg közlekedési eszközt vesz, az sokszor nem is foglalkozik vele, hogy milyen márka és típus, az sem érdekli, hogy csúcsszuper übergermán TDI-motor van-e benne, még talán a fingelszívót se indítja be az ülésben. Csak megveszi, karbantartja és használja. De sosem érdekli különösebben, miben ül. Na, ő nem is fog ráunni, mert lehet, hogy soha nem is kedvelte az autót. De nem is azért van neki, hogy kedvelje.

ez teljesen természetes.. mert emberből vagyunk..előbb-utóbb megúnunk sok mindent....nőt/pasit, autót, telefont, télikabátot,tv-t, kocsmát, ágyat, házat, tökfőzeléket...

ha ilyen van, akkor csere..ha nem, akkor csak nyűglődés..

Az ember, az nem un rá. Az ember nézi a költségeket: fogyasztás, karbantartás, szép lassan szaporodó javítások...

Aztán amikor az autó korából kifolyólag ezek a költségek kezdenek elszaladni, és a kilométerre vetített éves költség már az elviselhető fölé kezd kúszni, akkor eladja, és vesz egy jó állapotú, karbantartott valamit. Ahol a szín, atb nem szempont, mert nem tetszenie kell, hanem elvinnie A-ból B-be a leggazdaságosabban.

Aki éretlen kamasz (születési évszámtól nem függ ez az állapot, és nem szükségből vette mert kell, hanem csak azért mert jó dolgában nem tudja mit csináljon... Nos, az akkor is picsogni kezdene két év múlva, ha valaki egy Veyront tolna a segge alá, mert addiga már kijön az újabb modell, és ez a régi már nem trendi...