Gyakran, a kisebb autók tulajdonosai miért akarnak "kompenzálni"?

Kisautós vagyok, Swiftem is volt, azt hiszem, hűen reprezentálom ezt a réteget. Most elmondom a titkot: hülyének nézem a BMW-seket. Azt gondolom róluk, hogy ennyire futja a kreativitásukból, hogy BMW-re költik a pénzüket. Mindenkinek van valami hobbija, amire szívesen költ. Nekem legalábbis több olyan hobbim van, ami nem olcsó, fotózás, drón, stb, másoknak meg horgászás, bicikli, borok, bármi. Én azt gondolom, hogy a mellettem a pirosnál álló hülye BMW-snek tényleg ennyi az élete, hogy nem tudott mást kitalálni magának, csak hogy minden pénzét összekaparja egy 530D-re, aztán ha sikerül még spórolnia, akkor majd új felnit vegyen rá. Azt gondolom, neki itt a vége, a következő álma, hogy majd megvegye a következő generációs ötöst, ha avul annyit, hogy azt is meg tudja venni. De nem szeret horgászni, nem érdekli a fotózás, még csak gokartozni sem jár, hiába hirdeti magáról a vezetés öröm életérzést. Szóval ha ennek a nyomorultnak tényleg erről szól az élete, akkor megmutatom neki, hogy a Swifttel 60-ig magam mögött tudom tartani, hogy ezzel picit beletapossak a lelkébe, hadd gondolkozzon el magán, hogy nem kéne-e mégis pecáznia inkább. Ennek érdekében fogásponton tartom a kuplungot, és kis gázt is adok, de vigyázva, hogy ne legyen túl feltűnő. Minden idegszálammal a lámpára összpontosítok, és arra, hogy majd ne pörgessem ki a kerekeket. Még a hangokat is kizárom, a rádiót is kikapcsolom. A klímát meg főleg kikapcsolom, hogy ne vegyen el az így is nyomorultul kis teljesítményből. A hat henger ellen csak a reakcióidőmben bízhatok, így ahogy kivillan a sárga, körülbelül 2 századmásodperc múlva már lövök kifelé, a BMW-s meg általában lassabban reagál. Aztán nyomja persze, de az enyém benzines, és megtehetem, hogy csak 7000-7500 körül, olyan 50 km/h sebességnél teszem kettesbe. Ezzel megint nyertem egy váltásnyi időt a gyorsulásban, és a BMW elejét még mindig csak akkor látom, ha félig hátra nézek. Mivel közben a nyomatékom leesett a kettesbe váltás után, és amúgy is túlléptem már a legális sebességhatárt, gavallér módon elveszem a gázt, és hagyom, hogy elmenjen a BMW. Nyilván így is elmenne, de rájátszok azzal, hogy villantok neki, hogy "gyere nyugodtan pajti, beengedlek". Ez főleg akkor jó, ha az ő sávja elfogy. Van, hogy meg is köszönik, de közben biztos röhögnek ők is. Szóval ez a helyzet részemről. Egyébként pedig ha nem játszanánk ilyet, a piros lámpák csak bosszúságforrások lennének.

#7-es: az irónia nem egy tablet. (#6-os voltam.)