Akik szándékosan, rendszeresen életveszélyesen közlekednek, azok mit éreznek?

Tudom, hibázni bárki hibázhat, de vannak olyan autósok, motorosok, akik konzekvensen tesznek a balesetveszélyre, most rájuk gondolok - irreális gyorshajtás (szóval nem 90 helyett 95, hanem mondjuk 50 helyett 100), szembesávban furikázás, beláthatatlan kanyarban előzés, motorosoknál közúton egykerekezés, ilyenek.

Ez miért jó? Akik ilyeneket csinálnak, azoknak valami pszichés problémájuk van?

Ha úgy érzik, nem akarnak már élni, akkor egyrészt vannak segélyvonalak és jó pszichológusok, másrészt ha már végképp nem akarnak, akkor már elnézést, de miért rángatnak bele másokat is a dologba?

Ha meg akarnak még élni, akkor miért csinálnak ilyeneket?

Aki már vezetett, az valószínűleg hibázott is, de ez egyszerűn nem fér a fejembe, hogy akik ennyire lelkesen dolgoznak azért, hogy otthagyják a fogukat, azok miért teszik... Más lehet, hogy szeretne hazaérni.

Az öngyilkos gondolatok komoly dolgok, foglalkozni kéne velük egy szakemberrel együtt, nem ez a megoldás... Ha meg csak a mókáért csinálják, akkor egyrészt egy (állítólag) egészséges felnőtt ember nem értem, hogy lehet ennyire felelőtlen, másrészt miért nem mennek ki egy zárt versenypályára? Ott úgyis jobb az út, nincsenek emberek-állatok, lassan haladók, nincs rendőr, stb, az miért nem jó? Még csak nem is olyan drága kibérelni egy pályát.

Miért csinálják akkor ezt? Miért játszanak mások életével? Mi a jó ebben?