Ki hogy vágott bele a vezetésbe jogsi szerzés után?

1996-ban szereztem jogosítványt és 10 évig egyáltalán nem vezettem, mert nem volt mit ☺️. Utána vettünk egy automata váltós autót, amit a párom vezetett, én néha-néha vezettem csak és kis távokat, amíg a kislányunkat vittem bölcsibe és vásárolni. Párommal vezettem, aki teherautó vezető, így nagy volt az elváras 😁. 2013-ban mentem vissza gyes után dolgozni, azóta vezetek napi szinten. Ami nekem sokáig gondot okozott, a tolatás és az, hogy sok mindenre kell figyelni, nem irigylem azokat, akiknek ez a munkájuk és egész nap vezetni kell ☺️.

42N

#1 vagyogatunk, de még kevesen :) csapatunkba egyedül vagyok.. megkérdezhetem Te merre jársz? (Irhatsz privit is, ne itt offoljunk)

#11 ismerös... férjem egyben kollégám is. Mühelyből sok embert ismer elég rég óta 10en 20on éve. A buszt mi (söförök) visszük ki akár javításra akár csak a heti/2heti kötelező átvizsgálásra stb. Na nekem segitettek ugyan a férjem miatt, de el is várták, hogy tudjam a dolgom. Hiaba segitetek a sracok, de mégis elvárták első alkalommal is, hogy ugy csinaljam a dolgokat mint aki már ezredréje van itt :D amolyan kettős mérce volt(van) segitenek mert a férjemet ismerik régóta, de ugyanakkor a név "kötelez" :D bocsi az offért.

Több, mint 1 éve szereztem jogsit. Utólag belátom, nem sok értelme volt. Annyi, hogy később majd ha véletlen nagy verejtékkel veszek egy használtautót (mert nagyon-nagyon kell), vagy céges autót kapok (álmodik a nyomor), már ott van a kezemben a jogsi.

De.

Megkaptam tavaly májusban a jogsit, elkezdett édesanyám tanítgatni. Amikor full kezdő voltam, nagyon nagy segítség volt, nagyon nagy hibáim voltak, volt olyan hogy mezítláb ugrott át a vezetőülésre, mert bepánikoltam. Ez van.

Sokkal később engedett csak egyedül, ráadásul az sem volt tervezett, meg csak 1-2 km volt. Sajnos bepánikoltam. Elvittem a kocsit a célba, de utána egész délután ideggörcsben voltam. Egyszerűen mert (akkor) 3-4 hónapos jogsival sosem vezettem egyedül, mindig anyucika ült a jobb egyen. Aztán pár hónappal későbbig megint csak úgy vezethettem, ha anyám ül mellettem.

Végül ősszel-télen párszor megint kölcsönadta a kocsit: átvettem a felniket, elmentem ide-oda(pl netes rendelések átvétele), vagy amikor a város másik végére kellett utaznom, letettem a kocsit a János pál pápa téren. Stb...

Utóbbi időben megint nem enged. Egyszerűen már nincs kedvem se beülni, még a jobb egybe sem. Már ezerszer bizonyítottan neki, hogy már jóval jobban megy a vezetés. ~8ezer kilómétert vezettem azóta.

És még mindig óriási nagy szükségem lenne arra, hogy sokat menjek egyedül, ismeretlen(ebb) helyekre, gps-el... Azt még nagyon szeretném gyakorolni... :)

De azt már csak max saját autóval...

Annyira elment az önbizalmam, hogy a jogsimat is elrejtettem (az asztallap alsó felére van ragasztva, egy borítékban).

Ennek ellenére még mindig nagyon érdekelnek az autók, szeretnék majd B+E jogsit, illetve majd egyszer egy C-t is talán. :) Na meg egy kocsit. xD

(+ Gondolkodom egy autószerelői képzésben)

Üdv, 19F