Hogyan üzemeltették a gőzmozdonyokat a fedett pályaudvarokon úgy, hogy a szénfüst ne töltse be a csarnokot?

Csak egy tipp, bejárt a csarnokba az érkező, a szerelvényre rájárt a másik mozdony, elvitte a vonatot, a bakon lévő mozdony kijárt a csarnokból egy fordító korongra vagy delta vágányra és a következő érkező vonatra járt vissza.

A fejpályaudvarokon most legalábbis így működik, csak nincs fordító korong, hanem félre állítják addig a mozdonyt.

Voltak fütelvezető kürtők amik kivezették a füs nagyját. Nem csak az utasokat, személyzetet kellett védeni, de az épületeket is. A füst nagyon durván tönkretette a fémszerkezeteket. Azért nem maradt ezekből meg semmi, mert gyakorlatilag elporladtak a korróziótól. A csarnokok, fűtőházak tetejét is többször cserélni kellett.

A fordítást fordítókorongokkal oldották meg. A Déliben is volt, ott ahol ma a nagy gödör van az épület előtt. A mai napig ennek a fordítókorongnak a közepétől számolják a távolságokat (szelvényeket).

Lásd: [link]

Keletiben is van, de ott pont a másik oldalon:

[link]

(Ez után még tovább bezetett egy vagy két vágány amik levezettek a metró alagútba.)

A fordítókorongokat nem csak emiatt alkalmazták, körfűtőházaknál nem lehet máshogy értelmesen megoldani a csarnok kiszolgálását.

De lehetséges a fordítás deltázással is.

Illetve sok esetben köüzlekedtek hátrafelé, tehát a szerkocsi volt előre. (persze ennek megvannak a külön szabályai, lassabb sebesség, stb)

Az érkező vonatok mindig bementek természetesen.

Utána vagy másik mozdony vitte tovább a másik végéről, vagy ha volt idő az indulásig, akkor meg akár kitolt, megfordították, és a vonat másik végére állva visszatolt a csarnokba, hogy az indulásra várakozás alatt már kint legyen a mozdony.

[link]