Először az alapozó aztán a szórógitt vagy fordítva?

A fémtiszta felületet még a késtapasszal való összemaszatolás előtt kellett volna alapozni. Vagyis a helyes metódus az lenne, hogy eltávolítod a késtapaszt, lekened vagy lefújod alapozóval és utána jöhet a szórókitt. De ha nem akarsz vesződni vele, akkor így is alapozhatod, túléli.

Alapozás után ha nagyobb sérülést látsz, azt késtapasszal kell javítani. Ha rendesen megkötött, megcsiszolod, mert a felülete borzalmas tud lenni, majd szórókittel töltöd a felületet. Ez egyrészt eltünteti a karcokat, másrészt láthatóvá teszi a nagyobb sérüléseket, amiket még késtapasszal (vagy kittel) javítani kell. Ha úgy látod, hogy van ilyen, akkor ott kittelsz, majd vársz, megcsiszolod az egészet (a szórókitt felülete is eléggé rossz, nem lehet ráfesteni) és újra lefújod szórókittel. Ha úgy gondolod, hogy már jó a felület, akkor utoljára vizesen célszerű csiszolni, mert úgy finomabb felületet lehet produkálni és nem marad rajta annyi por a csiszolás után. A por- és zsírmentes felületet meg lehet festeni, úgy lesz igazán szép.

Attól, hogy látod a horpaszokat, még lehet baj a kitteléssel. Az a piszok kitt ugyanis hajlamos rá, hogy keményedés közben behúzódjon a közepe, vagyis a csodaszépen, síkba kikent felület végül homorú lesz. De nem kell aggódni, ha van türelmed elégszer ismételgetni a megfelelő műveleteket, szép felületet lehet kapni.