Miért van, hogy ha 'nem érdekel' vagyok vezetés közben, akkor szinte teljesen érzem az autót, de ha néha direkt odafigyelek, hogy próbálgassam a határait, akkor bénázok?

Én az elején voltam így vele. Amikor még nem "éreztem" az új autóm, akkor görcsösen figyeltem mindenre, mindig azt hittem, hogy á, úgyis odavágom. Bár lehet hogy friss jogsi - zsír új autó nem volt a legjobb párosítás. Utána meg már ment rutinból minden, tudtam mennyire kell nyomni a féket, érzetem hogy hol van az eleje meg a hátulja. Most ha másik autóban ülök, odafigyelés nélkül megy minden. De kipróbáltam, ha én is nagyon figyelek parkolásnál, és nem csak rutinból berakom a helyre, úgyis elrontom a manővert.

Amikor megtanulsz vezeni, görcsosen figyelsz mindenre. Mikor kell kinyomni a kuplungot, közben tekered a kormányt, hogy fékezel kanyarban, mikor váltasz stb. Ahogy egyre nagyobb gyakorlatod lesz, úgy válik egyre automatikusabbá a vezetés, néha már reflexből mész, tudsz közben pl. másra is gondolni. De ez fokozatosan alakul ki, az elején még visszatér, hogy görcsösen figyelsz, odakoncentrálsz. Végül, ha már eleget vezettél akkor teljesen automatikus lesz. De természetes, hogy parkolásnál, tolatásnál nagyon kell figyelni, mert az nem beidegződött gondolkodás. Itt nem működik az automatizmus.Ezen sok gyakorlással tudsz segíteni. Nem pszichológia, én levezettem már vagy 200 e km-t, de bevallom és sem vagyok parkolóbajnok...