Ti is szoktatok így reagálni, ha nyomják rátok a dudát?

Rám nem szoktak dudálni, ha néha dudálnak és jogosan, mert bénázok valamit, akkor benyomom pár kattanásra az elakadásjelzőt, jelezvén 'bocs'.

Aztán van amikor jogtalanul dudálnak, arra az eshetőségre van nálam egy airsoft pisztoly, amit a lehúzott ablakon kinyújtva megmutatok neki. Olyankor általában irányt megpróbál irányt váltani és nem engem követni. :)

Azt hiszik igazi :D

Az a jó, hogy te kiegyensúlyozott, türelmes vagy, a kezelni való „idegbeteg” sofőröktől eltérően:„elborult az agyam,és felbosszantottam magam”, „megviselnek,az ilyen esetek után fél napig ezen őrlődöm". Jó tudom, olyan, mint az oviban: dehát ő kezdte.

48 éve van jogsim, rendszeresen vezetek, nagyforgalmú időszakokban és utakon is. Nem is emlékszem, mikor dudáltak rám.

Ahogy írták, két eset van. Ha jogos, akkor elnézést kell kérnem. Ha nem jogos, akkor kit érdekel, miért venném magamra? Lehet, hogy egy feltűnően szép nőnek dudált, akinek felfújta a szél a ruháját.

Fél napig őrlődni? Fél percig se! Ha valaki komolyan veszélyeztet, akkor is a baj elkerülésével foglakozom, nem bosszankodással. Ha sikerült elkerülni – és sikerült eddig -, akkor meg miért kéne foglakoznom vele? Vezetek tovább, a további eseményekkel foglakozom.

Nő vagyok, 21 éves swifttel, napi 2x30 km-t ingázom, agglomerációból Pestre. 10 éve van jogsim, nem emlékszem, hogy rám dudáltak volna. De azt tapasztalom, hogy nem sűrűn dudálgatnak az autósok, tényleg csak ha gázos helyzet van. Én is csak akkor szoktam, ez elég ritka.

Szóval nem a sofőrök "idegbetegek", hanem a hiba a te készülékedben van.

És az baj, ha szerinted a "semmiért" dudálnak, villognak, akkor fel sem tűnik neked, hogy veszélyesen vezetsz...

Ha sokszor dudálnak rád, akkor rohadt balesetveszélyesen vezetsz... de olyan szinten, hogy te magad sem veszed észre.

Tudod hogy van ez, ha meghalsz nem veszed észre, csak mindenki másnak rossz körülötted. Ugyanez a helyzet a hülyeséggel is.

Igazából szerintem vicces és egyben elszomorító, mennyire kicsinyesek az emberek.

Az egyik ideges lesz, beszól. Erre a másiknak muszáj visszaszólnia, mert önérzet meg becsület, meg mert csak. És elkezdenek gyűlölködni, rugózni, idegeskedni teljes mértékben jelentéktelen helyzeteken.

Valójában pedig csak kellene venni egy nagy levegőt, és elengedni az egészet. Én általában igyekszem feltenni magamnak a kérdést, "fog ez számítani 1 óra, 1 nap, 1 év múlva?" vagy akár 5 perc múlva? Ha a válasz nem, akkor minek menjek bele a vitába?