Miert kellett szetbombazni szaz eve a pesti hidakat?

Száz éve, tehát az első világháború elmúltával senki nem bombázott semmit, bár az ország valóban széthullóban volt. Budapest ostroma a 2. világháború vége felè, 1944-45 fordulóján zajlott, a szövetségesek, főleg szovjet szárazföldi és brit-amerikai lègi erőkkel foglalták el a németektől és a németekkel szövetséges magyar hadseregtől.

Ahogyan a német erők vonultak vissza a szovjet szàrazföldi erők elől, fel kellett adniuk Pestet. Annak érdekében, hogy lassítsák a szovjet előrenyomulást, a Dunán való átkelést megnehezítendő,’ minden, a korábbi bombàzásokat használható állapotban átvészelő hidat a vízbe robbantottak, sajnos minimum egy alkalommal (Margit híd) ez félresikerült és civilek is odavesztek. Mint tudjuk, a szövetségesek ostromgyűrűje végül így is bezárult és az ostrom után nèhány hónapon belül újra száraz lábbal lehetett átkelni a Dunán, ami azért igen komoly lelkifrőccs volt a veresèg és a háború, a holokauszt tépázta magyar népléleknek.

Nem száz éve volt.

Nem bombázták (legalábbis nem a németek), hanem felrobbantották.

Nem volt nekik sem jó, de nem örömükben csinálták.

Egyszerűen egy ekkora volumenű folyó akkoriban hatalmas természetes akadálynak számított, amin egy híd gyakorlatilag nyitott kapu.