Vezérek, amikor csak sétálnak a sínek mellett, nem izgultok, mi van, ha baj lesz a vége?

Alapvetően eldönthető, hogy valaki észlelte-e a közeledő vonatot és ugye hangjelzést is lehet adni, ha valaki vélhetően nem látja a vonatot. Bizonyos helyeken ráadásul vannak illegális átkelőhelyek, ezeket a vezérek ismerik, ott nyilván fokozottabbam figyelnek és kürtölnek is.

Ezzel együtt én pl. mindig a közeledő vonat felé nézek, pont azért, hogy a vezér is biztos lehessen a dolgában.

Azt mondják, mire nyugdíjba meg egy mozdonyvezető, legalább egy halálos balesetet átélt. Az esetek 99% százalékában nem a vasút, vagy ő hibás, s nem is tudott volna tenni semmit.

Biztosan nagyon nehéz feldolgozni, de aki úgy ül fel a gépre, hogy jaj, csak nehogy baj legyen, annak nem való ez a szakma. A vészhelyzetet észlelve nyilván megy fel az adrenalin.

Pont most olvasom Moldova György a vasútról írt könyvét. Azt írja, komoly stressz ez a vezéreknek.

A legtöbb megbetegedés pont idegrendszeri náluk.

Egy vezér átlagosan mire nyugdíjba megy 5-10 embert gázol el.

Mégsem lehet hozzászokni.

évente 200-250 ember lesz öngyilkos a vasutakon....