Régen a gőzmozdonyok vezetői mennyire lehettek maguknak való különös emberkék?

Ma a számítógép előtt görnyedő emberkék mennyire különösek?

Egyik ilyen, másik olyan. A Római Birodalom katonája is egyik ilyen, másik más.

A mozdonyon dolgozni nehéz fizikai munka volt, nem csak a fűtőé. Biztos az életüket is megrövidítette ez.

Lényegében nyitott térben dolgoztak, s télen a forróság keveredett a fagyos széllel körülöttük, nyáron meg a hőség gyötörte őket.

Szerintem több volt az olyan vasutas, aki jobb munka nem lévén vált azzá (mint a bányászok is).

Biztos kialakult szenvedély is egyesekben. Amikor meg megvolt az első generációváltás, a gyerekek már apjuk mesterségét folytatták.

Anno gépésznek lenni komoly hivatásnak számított. Kevés ember tudott járművet vezetni, Magyarországon csak a hatvanas évektől terjedtek el a személygépkocsik pl.

A gépészek(innen ered a mozdonyvezető angol neve, az engineer, ugyanezt jelenti, vagy a német-magyar masiniszta) külön állatfaj volt. Közéjük kellett sorolni az uradalmak gépészeit, akik a gőzekéket, gőzös vontatókat, a cséplőgépeket hajtó masinákat kezelték. Vagy a gyárak gépészeit, mert valaha egy gyárban nem volt minden esztergának, hengerműnek, fúrónak saját villanymotorja, hanem volt egy-két gőzgép valahol, és az lapos és ékszíj hajtások tömkelegén át hajtotta meg az egész gyárat. Na, ki volt a no. 1. dolgozó? A masiniszta! Persze, az volt a vagány gyerek, akinek mozgott is a gőzgépe-mozdony, hajó.

Szerintem születni kellett rá, hiszen nem kis merészség volt a lovak után valami egészen másra felkapaszkodni. Ráadásul a gőzgép a nem megfelelő kezelés esetén felrobbant. Nem beszélve tényleg, hogy az ergonómia akkor tényleg vagy nem is létezett, vagy csak alig. Sokáig azért voltak nyitottak a mozdonyok, mert úgy vélték az okosok, hogy a zárt térben úgy elkényelmesedik a vezető, hogy elalszik.

Nem voltak viszont szerintem a mai értelemben vett "kockák". Hiszen zömüknek családja volt és gyerekeik, akikből-naná-pláne a következő generáció gépészei lettek.

Figyelembe kell venni az alternatívákat is. Persze, nehéz volt mondjuk egy "tüzesgépet" fűteni és üzemben tartani az uradalmi szérűn. De a cséplő/aratóbanda többi tagja meg ugyanolyan koszban dolgozott, kézzel vágta a gabonát, kézzel rakta fel asztagba, onnan a gépbe, hullott a nyakába a törek, a szalma pora. Ráadásul, képzetlen "paraszt" volt, bármely másik paraszttal pótolhatták az urak, fizetése egy tányér leves...A mozdonyvezetők már sztájkoltak az első VH előtt is, szakszervezetük volt, velük egyezkedett még az úri népség is pl. Tudott a béres sztrájkolni? Ha megpróbálta a magyar, hozattak az urak ruszint, románt, szerbet, aki egy fél tányér levesért is dolgozott...Léptek ki Amerikába szegények, ha nem tetszett.(Voltak ilyen olyan arató sztrájkok, de azt mint írtam, könnyű volt leszerelni)

Nehéz munka volt gépésznek lenni? Az. A többi még keményebb volt, és meg sem fizették!

"Közéjük kellett sorolni az uradalmak gépészeit, akik a gőzekéket,"

Kis érdekesség: Elhallás révén egy időben ínzsellérnek hívták őket. Valószínűleg az ismert zsellér szóhoz hasonlósága miatt (Mint ahogyan a pármai sonka is prágai lett).