Késő 24 évesen nekivágni az orvosinak?

10-es

Feltételeztem, ha te annyira képben vagy és megmondod a tutit, hogy legalább orvosira jársz. Ha nem jársz orvosira és meg ismerősöd sincs orvos akkor szerintem semmi keresnivalód itt, hogy megválaszold a kérdést (nem segítesz a kérdezőnek vele). Ez pedig szűk látókörre vall, hogy csak magyar példát vagy hajlandó figyelembe venni és abból kiindulni, gondolom külföldi közegben alig fordulsz meg, de sebaj. Nem, nem Magyarországból kell alapvetően kiindulni, csak azért mert valaki ott él.

Én jártam orvosira, mindig is oda készültem, de ott hagytam. Pedig ez volt az álmom. Az ,,álom" szóval az a baj, hogy az ember előbb-utóbb csalódik. Az egyetemben, magában az orvostudományban, a tanárokban, az egészségügyi rendszerben...tudta, hogy nem tökéletes, de hogy ennyire szörnyű legyen ez az egész...Nem féltem a vértől, nem ez volt a baj, bennem az egyetemen tudatosult, hogy nem mernék műteni. Mindig is biztos voltam a tudásomban, de pont ezért, annyi féle variáció lehet egy emberben anatómilag, mégis mi csak egyféle variációt tanulunk. Nem hiába imádkoznak az orvosok a műtétek előtt. Fuuu. Szörnyű az egész egyetem. És már máshol vagyok, sikeres és boldog is vagyok, még jobban is fogok keresni.

És vannak sokan, akik csak úgy megpróbálják, mert sok pontjuk van, meg arra ösztönzi őket a környezet. Van, akiknek muszáj oda menni, mert a szülei orvosok, és mást nem engednek. Van, aki csak a Dr-t akarja a neve elé, mert alapból mindig is egy önző, egoista, szemét ember volt, ezt pedig kiteljesíteni majd a tény, hogy ő bizony orvos. Ez mennyivel jobb, őszintén? Ne éljetek álomvilágban. Főleg, hogy az orvosi bizony sokszor pénz- és ismeretség alapon működik. Már ott is túl sok a diák, főleg az első két évben, és kegyetlenül megszórják őket, pedig akik 440-480 pontokat érnek el, mind nyelvvizsgával, ők nagyon nem hülyék. Aki bentmarad? Az, aki a zsenik között is zseni, kifizetik a szülei, vagy ismerősek a tanárok (a szülő felhívja a másnap vizsgáztató profot: ,,Szia Janikám! Hogy vagy?...kiderül, hogy együtt jártak orvosira, vagy a család rokona...Nincs az az Isten h az a gyerek akkor megbukjon).

Amúgy nálunk is volt 1 olyan lány, aki később kezdte. Csinálta csinálta, kicsit rosszabbul tanult, mint mi, meg meg is bukott pár tárgyból, de még ott van. Nem tudom, hogy a kora miatt, vagy a bukásai miatt, de kicsit ki volt közösítve. Általában ide már úgy jönnek az emberek, hogy egy iskolából pl. és akkor sok az ismerős, még a csoportokon belül is megvannak a klikkek. De próbálkozni kell. Azt javaslom, menj gólyatáborba, ne zavarjon, hogy 24 éves vagy. Én is 23 évesen kezdtem a másik szakomat, bár rajtam nem látszik a korom, meg eleinte csodálkoztak is, amikor ez szóba jött, hogy a nagy többségnél idősebb vagyok 4 évvel, de nagyon szépen összebarátkoznam sok emberrel, a saját szakomról pedig akikkel egy csoportban voltunk, most az egyetemen is egy csapatot alkotunk, midnenben segítünk egymásnak. De még a Grace-klinikában is volt egy bácsika, aki 55 évesen kezdte el a rezidensit, úgyhogy ahhoz képest még bőven időben vagy! Pont, hogy idősebb, érettebb fejjel hoztál egy komoly döntést, nem pedig gyerekkori álmokra hivatkozva. Most már csak ki kell tartani, a tanulást pedig nagyon jól beosztani.

,,Egyébként az orvosi szak egy hivatás, nem olyan, mint egy bölcsész, amit hobbiból 50 évesen is elkezdhetsz, vagy, mint egy jogász, amit levelezőn munka mellett is csinálhatsz."

Ehhez még annyit, hogy azok égnek ki legelőször az egyetemen/rezidensként, akik mindig is arról álmodtak, hogy orvosok legyenek. Itt senkit nem érdekel, mennyire leszel etikailag, emberszeretetben, segítségnyújtásban ott. Nem is tanítják azt, hogy kell egy haldokló embert segíteni, beszélgetni vele, pont az ellenkezőjét. Nagyon sok betegségre pedig már alapból megvan, hogy mivel KELL gyógyítani, nincs is választási lehetőséged. Pl. adott egy nagyon beteg ember, nem tudja, miért van rosszul minden nap, így beutalót kap a kórházba. Itt vesznek vért tőle, kiderül, hogy magad a fehérvérsejtszáma, így vagy gyulladás vagy leukémia (általában). Felküldik a hematológiára, ott csinálnak neki sternumpunctio-t (szegycsontból vesznek mintát), azt elküldik elemzésre (szomszéd megyében kutató központ). Vagyis neked mind orvosnak vagy az a dolgod h sternumpunctiot veszel és várod az eredményt, vagy ott ülsz a gép előtt, és elemzed a kapott mintát (ez utóbbi igényel kicsit több gondolkodást). Megállapítja a gép előtt ülő orvos, hogy ez CML (Krónikus myeloid leukémia), elküldi az eredményt, te pedig gyorsan utána nézel a szakkönyvben, hogy pontosan melyik is volt ez a betegség. Nem vicc...egyszer ott voltam gyakorlaton, és láttam, hogy ezt csinálják, el si olvastam, és ugyanazt mondta el az orvos szó szerint. Megnézed, mit kell rá felírni, és felírod. Amit csinálsz, az a beteg felügyelete. Maga a betegség felkutatása nagyon nem olyan, mint a Dr. House-ban. Ha pedig valakivel történik valami, oké, akkor kell az orvosi tudás, hogy be tudj avatkozni, de akkor is. Én nagyon nem érzem vagy érezném azt, hogy tényleg én vagyok, aki meggyógyít bárkit is, mert már egy kiépített rendszernek csak a része vagy...maximum a sebészek talán, akik úgymond csinálnak is valamit, vagy bárki, aki beteghez nyúl. De a háziorvos, belgyógyász, ilyenek, nem nagyon. Ehhez nem elhivatottság kell, mert akkor csalódni fogtok...ehhez fenék kell meg kitartás.

#11 neked tényleg valamilyen mentális problémáid lehetnek.

“Feltételeztem, ha te annyira képben vagy és megmondod a tutit, hogy legalább orvosira jársz. ”

Egy két jogi diplomásnak nem feltételeznie kellene egy kérdésnél.

“Ha nem jársz orvosira és meg ismerősöd sincs orvos akkor szerintem semmi keresnivalód itt, hogy megválaszold a kérdést”

Ki mondta, hogy nincs ismerősöm? Megint nem vagy képben. Nagyon sok ismerősöm van orvosiról, valaki már végzett, valaki nemsokára fog. Heti szinten dumálok velük, mert jó ismerőseim. Tudok dolgokat. Egyébként meg nem te döntöd el ki válaszolhat és ki nem.

”Ez pedig szűk látókörre vall, hogy csak magyar példát vagy hajlandó figyelembe venni és abból kiindulni, gondolom külföldi közegben alig fordulsz meg, de sebaj.”

Az vall szűklátókörre, hogy egy orvosi egyetemmel kapcsolatos kérdésnél egyből a jogi diplomádat kezded itt védeni, mintha érdekelne bárkit is, és a saját életutadat veszed alapul, ami a lőtéri kutyát nem érdekli és nincs köze a kérdéshez, de te elkezded fújni, hogy külföldön így, meg úgy. Teszek rá, hogy milyen közegben fordulsz meg. A megnyilvánulásaid és szellemi képességeid ismeretében leginkább azzal jár jobban az ország, ha minél többet külföldön tartózkodsz.

“Nem, nem Magyarországból kell alapvetően kiindulni, csak azért mert valaki ott él.”

Igazad van. Bár Magyarországon vagyunk, magyar felsőoktatásról van szó, és itt az itteni követelmények érvényesek, azok vonatkoznak ránk, de akkor induljunk ki Mongóliából, vagy Kanadából. Ekkora ostobaságot rég írtak.

14-es

Te voltál aki elkezdted felhozni hogy más szakmákhoz képest az orvosi milyen és a kérdezőt próbáltad volna inkább lebeszélni, szóval én arra reagáltam amit te írtál. Szerintem ne csak orvosis ismerősöket hanem jogászokat és bölcsészeket is gyűjtsél, akkor kicsit szélesedne a látóköröd. Az meg régen rossz ha mindent a magyar állapotok szerint ítélsz csupán meg, attól, hogy ott élsz lehet nyitott szemmel járni példát venni más országokból.

Köszönöm a személyeskedésedet egyébként, nekem sínen van a jogi karrierem külföldön.

Az utolsó válaszoló szerintem teljesen összefoglalta a lényeget és teljes képed ad az egészről.

Szerintem a válaszadó megkapta a kérdésére a választ, a parttalan vitázást nem folytatnám.

Teljesen felesleges külföldi példával és más karokkal jönni.

Kivéve, ha szóba jön, hogy a Kérdező külföldön szeretne tanulni, de mivel ez nem merült fel, így magyarként Magyarországból kell kiindulni. Elég sok országban jártam már, nem gondolom magamnak beszűkültnek. De itthon vagyok, itthoni törvényekkel és oktatással...

Kár arról beszélni, hogy a jogi és a bölcsészkar milyen, mert a Kérdező orvosira szeretne járni. A családtagjaim mindhárom karon tanultak, így nem állnak messze tőlem azok sem, bár én magam orvosis vagyok.

Kérdező, alapjáraton úgy gondolom, hogy nem késő 24 évesen elkezdeni. 6 év egyetem + szakképzés, de aztán úgyis egész életben ezt fogod csinálni. Korábban már leírták a válaszolók aggályaikat a családalapítás és pénzkeresés kapcsán. Ezek bennem is felmerülnek, ha egy huszonéves lány szeretne ebbe belekezdeni, fontos témák! De ha Neked nem probléma, ha Neked megéri, akkor vágj bele! Másnak semmi köze a magánügyeidhez.

24L

#15 miért viselkedsz ennyire nevetségesen?

"és a kérdezőt próbáltad volna inkább lebeszélni"

Ennyire nem tanítottak a mindenek felett álló külföldön szöveget értelmezni vagy mi van veled? Elfelejtettél magyarul? Egyáltalán nem beszéltem le a kérdezőt, csak felhívtam a figyelmét esetleges negatívumokra.

"Szerintem ne csak orvosis ismerősöket hanem jogászokat és bölcsészeket is gyűjtsél, akkor kicsit szélesedne a látóköröd"

Neked szélesedne a látóköröd, ha nem a saját feltételezéseiden alapuló dolgokat tekintenéd ténynek. Mindenféle egyetemi szakot végzett ismerősöm van. Nem tudom miért ennyire szűk a látóköröd.

"Az meg régen rossz ha mindent a magyar állapotok szerint ítélsz csupán meg, attól, hogy ott élsz lehet nyitott szemmel járni példát venni más országokból."

Fogd már fel végre valahára, hogy a kutyát nem érdekel külföld a kérdés szempontjából. Ennyire nincs tudatod, vagy mi???? Neked kellene nyitott szemmel járni, akkor észrevennéd, hogy SEMMI KÖZE A KÉRDÉSNEK A KÜLFÖLDI OKTATÁSHOZ.

"a parttalan vitázást nem folytatnám."

Ez nem vita, mert a vitához két ember kell, akinek vannak érdemi érvei a témával kapcsolatban. Te teljesen mást fújtál, mintha az időjárásról írtál volna kb, én meg a témával kapcsolatban, szóval veled ez nem vita volt, csupán megpróbáltam helyretenni a zagyvaságaidat.

Amúgy még egy gondolat a kérdezőnek, ezúttal ténylegesen a témával kapcsolatban ismét:

Azzal azért érdemes számolni, hogyha az előző szakodat állami finanszírozásban végezted, akkor sok féléved elfogyott (nem tudom hány féléves volt a szakod), tehát orvosin a vége fele majd néhány félévet neked kell finanszíroznod önköltségesen, mert átraknak. Azt remélem tudod, hogy egy millió körül van egy félév.

Ezen kívül azt is érdemes tudni, hogy, ha egy másfél év után meggondolod magad, és otthagyod, elvileg akkor is vissza kell fizetni az elhasznált féléveidet, úgy tudom, de csak azért írom le, hogy mindennek alaposan utána tudj járni, mert nem csak az egósimogatás az érdemi válasz, hogy "jaj ügyes lány vagy, meg tudod csinálni", hanem a tényleges érdemi válasz, amelyik felhívja a figyelmedet az esetleges negatívumokra is, csak valamiért ez keveseknek tetszik, itt csak a nagy hurráoptimizmus megy, aztán meg jön a váratlan pofon, ha valaki nem készült fel normálisan.

Valamelyik (vagy több) barom ismét lepontozta az érdemi válaszom. Megindokolná, hogy miért? Ha a két diplomás jogász is közte van, őt megértem a sértődöttsége miatt, de ha más is lepontozott attól kiváncsi lennék miért?

Azért, mert nem bíztatok valakit ész nélkül, hogy “gyerünk csinàld meg, hajrà!” ? Azért mert a hurráoptimista, egósimogató bohóckodás helyett érdemi választ adok?

Azért, mert jó tanácsot adok a kérdezőnek, hogy készüljön fel, nehogy esetleg milliós tartozása legyen az egyetem felé? Az volt a baj, hogy helyreigazítottam közben egy eltévedt jogászt, aki nem tudta melyik országban van? Netán a lelki világotokban kárt tett egy erőteljesebb hangvételű válasz?

Engem aggaszt, hogy a közvélemény csak a hányingerkeltő motivációs bullshiteket, és a végtelen hurráoptimista baromságokat hajlandó befogadni és egy esetleges negatív hangvételű, de jó szándékból írt kritikát nem.

Ha a kérdező az egóját akarta simogattatni, akkor miért nem úgy tette fel a kérdést, hogy “Igaz nem késő 24 évesen az orvosinak nekivágni?”

Feltett egy kérdést, kapott rá ilyen-olyan válaszokat. Az első vàlaszoló odaböfögött egy érdemben semmit nem érő üres közhelyt, érdekes módon elég nagy arányban hasznosnak tartották azt a választ, aminek semmi érdemi mondanivaló nem volt benne, csak a pozitívitása miatt könnyen megemészthető, ezért az se baj, ha haszontalan.

Na, de ha itt tartunk, akkor kielemzem, miért haszontalan, hogy érvekkel alátámasszam, ami sokaknak nem megy.

“Tanulni sose keso, “

Ez egy általános közhely, de nem igaz minden élethelyzetben. Például 25 éves kor felett, ha addig nem tetted meg már nem jelentkezhetsz rendészettudományi és honvédtisztképző szakokra. Tessék máris hoztam két példát, amivel megcáfoltam ezt az állítást.

Jöhetnek az érvek, hogy miért volt 0%-ban hasznos az érdemi válaszom.

Kérdező neked pedig még egyszer: ha minden általam felsorolt tényezőt számításba vettél, és a nehézségekkel is tisztában vagy, és ez nem akadály számodra egyik sem, akkor a korod se legyen az. Elkezdheted nyugodtan. Csupán azért írtam le a negatívumokat, mert ez nem egy olyan kérdés, hogy kék vagy rózsaszín ruhát vegyél, hanem a jövőddel kapcsolatos, és meghatározza azt.

Kérdező, én egy közeli rokon példájával biztatnálak:)

A hölgy jelenleg 42 éves, két éve végzett mint háziorvos, és elvégezte a pszichológiát is (igen, tudom, hogy az nem orvosi képzés, de azért mégis csak gyógyít). De egyikre sem 18 évesen ment érettségi után, akkor teljesen más területet tanult, végzett, dolgozott benne, jól is keresett, de valahogy mégsem érezte magáénak a dolgot. Ha akkor félt volna váltani, akkor most biztosan nem lenne ilyen boldog és sikeres.

Vágj bele! Ne habozz,mert ha sosem kezded el,akkor egész életedben ott lesz a kis manó a fejedben,hogy mi lett volna...

Én orvosira járok,ez állt mindig is hozzám a legközelebb. Nem bántam meg eddig,hogy ide jöttem. Nem arról szól a képzés,ahogy sok ember elgondolja. Az elején „csalódás” a képzés,mert csupa kémia,fizika,biológia. Meg tömény anatómia. Az első két év ilyen. Túl kell rajta esni. Sokan csúsznak,én is csúszó vagyok. De ehhez képest kevesen hagyják itt az egyetemet,mert nagyon sok az elhívatott ember. Küzdeni kell,megtanulni elválasztani az érzelmeket a tanulástól,mert sok és megterhelő az anyag. Földbe aláznak,beléd rúgnak,megkérdőjelezik azt,hogy meg tudod e csinálni. Ezekhez sajnos hozzá kell szokni. És nem is minden fog menni,nem fog minden érdekelni,de ez természetes,hiszen emberek vagyunk. Én gyűlölöm a vért,a stresszt,a hirtelen helyzeteket. De szeretem a molekuláris biológiát,az immunológiát,az élettant. Laboratóriumi diagnosztikával szeretnék foglalkozni.

Sok idősebb évfolyam társam van. Ha egyetem alatt lesz,aki támogat anyagilag,akkor vágj bele(hitelt is fel tudsz venni.) Sokan alapítanak családot az egyetem alatt(vége felé).

21/L