Érettségi előtti stressz?

Szia!

Én is végig csináltam tavaly, amit te most fogsz, és az a helyzet, hogy akárhogy gondolkodom rajta, nem tudok olyat mondani, ami segít.

Előtte egy évvel csináltam a nyelvvizsgát, jártam magán tanárhoz felkészítőre, akit első alkalom után már imádtam (nem is hozzá mentem volna, csak akihez mentem volna szülési szabadságra ment nyáron), és nagyon jók voltak az órái. Nagyon könnyen meg tudott nyitni szóban, és nem túl sok alkalom után nem is írtam külön szövegeket, amiket elmondok a vizsgán, hanem csak beszélgettünk. Szóbelin aztán névsorrendben én lettem volna a második, az első otthon hagyta a személyijét, hazafutott érte, és így első lettem. Klasszikus stresszes vizsgahelyzet volt: leizzadtam, közben fáztam, elment a hangom, kiszáradt a szám és nem volt megtanult szövegem (talán ha lett volna se emlékeztem volna rá). Valamit sikerült összehoznom, de éreztem, hogy közel sem voltam ahhoz, ami bennem volt.

Érettségik közül az első az emelt angol volt megyeszékhelyi gimnáziumban. Reméltem, hogy kényelmesebb lesz, de ugyanezek voltak a "tünetek". Nem tudom, hogy mi volt az, ami közben önbizalmat adott, talán az, hogy a nyelvvizsgát is sikerült megcsinálnom úgy, hogy közben majdnem meghaltam. Nem akartam megint úgy elmenni, hogy annyi munka után azt lássák, hogy alig tudok valamit és épp csak a kettesért jöttem. Nem tudom, hogyan sikerült, de úgy éreztem, hogy egy kicsit jobban tudtam irányítani a helyzetet.

Az érettségik közül az írásbeli nem volt vészes. Mivel nem kellett a felvételihez, csak kötelezőkből érettségiztem középszinten (plusz ugye az angol emelt). Az írásbeli összhangban volt a tudásommal (meg leginkább a tárgy iránti érdeklődésemmel, pozitív és negatív irányban is). A szóbelik előtti napon meg aznap éjszaka nem aludtam sokat, és azon gondolkodtam, hogy mit tudnék másképp csinálni, hogy ne legyen az, mint korábban. Az anyagot a lehető legjobban megtanultam, amennyire energiám és kitartásom volt rá, amelyiket szerettem, azt könnyebben és jobban, amelyiket nem, azt éppen hogy (nem konkrét tárgyakra értem inkább, hanem azokon belül is témákra, tételekre). Tudtam, hogy semmiből nem fogok megbukni, ha nem stresszelem szét magam, akkor talán jobbat is tudok, mint gondolom. Lenyugodtam egy kicsit és úgy mentem be, hogy nincs mit vesztenem és a stressz nem segít, hanem hátráltat. Történelemből és irodalomból is nagyon jó témákat húztam, amikről tényleg átéléssel tudtam beszélni, de úgy éreztem, hogy ha nem azok lettek volna, akkor sem készültem volna ki.

Az egyetem első félévének legdurvább ZH-ja kalkulus volt, aminél előtte és utána fizikailag rosszul voltam hőemelkedéssel, hasmenéssel még vagy 4-5 napig. Nem lett meg a megajánlott, vizsgáznom kellett a félév anyagából. Egy hétig minden nap felkeltem reggel és késő délutánig csináltam a gyakorló feladatokat. Kétszer voltam konzultáción a gyakorlatvezetőmnél 2*2 órára, ahol megbeszéltünk még néhány dolgot. Soha életemben nem foglalkoztam ennyit a matekkal előtte, de tudtam, hogy ha ez nincs meg, akkor úgy fogom kezdeni az egyetemet, hogy valamiből megbukok és ismételnem kell következő félévben. Soha nem voltam annyira besz@rva tanulás miatt. A vizsgát könnyebbnek éreztem, mint a ZH-kat, talán azért, mert tényleg tudtam az anyagot, talán mert könnyebb volt, nem tudom. 3-as lett és életem legkeményebb hármasa azóta is, amire a legbüszkébb vagyok. Második féléves matek gond nélkül lett megajánlott négyes, ebben a félévben éppen meglett a megajánlott (ha nincs meg, akkor ráfekszek a könnyebb részére, és írok belőle egy javítót). Középiskolai 2-es, 3-as matekátlag után először éreztem azt, hogy ha valamit komolyan veszek és küzdök érte, akkor el tudom érni a célomat. Meg megtanultam, hogy a matek ezen a szinten csak feladatok begyakorlása. Jó lett volna tudni korábban.

A történet tanulsága, hogy a tanuláson és a tudáson kívül fogalmam sincs, mitől lesz jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, lazább vagy stresszesebb egy vizsga. Ha megtanulod az anyagot, az ad egy belső magabiztosságot, hogy van mire építened. A tanuláshoz nyugalom és idő kell és szerintem a szünetek meg a lyukas órák nem alkalmasak erre. Össze kell szedni, hogy mit kell megtanulni, el kell osztani annyi idő alatt, amennyi van rá és komolyan be kell tartani azt, amit beosztasz. Ha úgy mész vizsgázni, hogy van egy biztos tudásod olyan jegyre, amilyet szeretnél, akkor talán stresszelni fogsz, de ha belegondolsz, hogy nincs rá okod, akkor tényleg el fogod hinni magadnak. Azt kell megoldanod, hogy mindent megtanulj olyan szinten, amennyire csak tudod. Te tudod, mi a fontos a felvételihez, gondolom az, amit szeretsz, akkor az könnyebb is lesz, és azzal többet kell foglalkozni, mint a többi "felesleges" tárggyal.

Nem a legkönnyebb megoldás, amit hallani akarsz esetleg, de nekem csak ez vált be. Viszont biztosan működik.

Ha úgy gondolsz rá, hogy életed legfontosabb eseménye, amin a jövőd múlik, akkor nem könnyű túlélni. Ha úgy gondolsz rá, hogy van előtted X anyag, amit meg kell tanulnod (ami eddig is ment, ahogy írtad), és azokat majd el kell mondanod és semmi több, semmi jövő, semmi meghatározó, akkor sokkal könnyebb.

"magabiztosabb leszek"

egyetemen 1 tárgyra kell annyit tanulni, mint érettségire. és nem csak 1 tárgyad lesz egy vizsagidőszakban. és nem csak egy vizsgaidőszakod lesz. egyetértek a 3. válaszolóval, ha az érettségi letétele problémát okoz, akkor nem valószínű hogy egyetemen jobban fogsz teljesíteni.