Mi a kiemelkedő intelligencia jelei?

Tök őszintén megmondom, ez a kiemelkedő intelligencia eléggé elinflálódott az utóbbi időkben. Az IQ teszteket leszámítva SZERINTEM nincs semmi objektív mércéje, és sokaknak gyakorlatilag csak a vállveregetés jut, hogy igen, neki van egy 150-es IQ-ja, de ez sem a munkájában, sem a fizetésében, sem a hobbijában, sem semmilyen teljesítményében nem tükröződik. Több ilyen embert is ismerek, akiknek - állítólag - olyan magas, hogy még Einstein is megirigyelhetné, de ezt csak az ő szavukra támaszkodva lehet elhinni, soha nem is jutna amúgy eszembe, hogy éppen egy átlagon felüli intelligenciájú emberrel társalgok.

Számomra a kiemelkedő intelligenciájú ember látja az ok-okozati összefüggéseket, kérdéseket tesz fel és nem hisz el automatikusan mindent, tud szelektálni az információk között, érti és kiemeli a lényeget. Mindamellett van egy általános alapműveltsége és igenis fel tud mutatni valami kiemelkedőt (itt nem feltétlenül egy Polgár Judit-féle teljesítményre gondolok), vagy a munkahelyi beosztása, vagy a hobbija legyen olyan, ahol az elméje állandó tréning alatt áll és amiben tud átlagon felül teljesíteni. Például elismerten kiváló pedagógus, vagy hobbi szinten szépen zongorázik, passzióból nyelveket tanul, amelyek persze jól is mennek, keresi a továbblépés lehetőségeit, próbálja mindig továbbképezni magát, mindig van B és C terve stb.

A műveltségnek semmi köze az IQ-hoz, olvassatok utána. A műveltség azt jelenti, hogy tájékozott vagy bizonyos ténákban (tehát sokat olvastál róla stb.), de ez nem meri az intelligenciát.

Annyiban igaza van az egyesnek, hogy manapság a magas IQ nem egyenesen arányos a magas fizetéssel, pozícióval. Sajna saját tapasztalat, hogy az én főnököm is kb. egy szobanövény IQ szintjén mozog, éppen emiatt lehetetoen baromságokat követel sokszor, és egyszerűen érdemben nem tudod elmagyarázni neki, hogy ezt így nem lehet, ő egyszerűen csak ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ezt ìgy kell és ennyi idő alatt. Aztán hiába mondod neki, hogy de jogilag sem lehetséges, mert inenn-onnan infót szerezni egy adott feladathoz, meg felkeresni a különféle hatóságokat idő, és nem azonnal reagálnak x napos határidő stb. Egyszerűen nem bírja megérteni.

Akkor ott vannak még a celebek is, akik szintén nem valami értelmes lények, mégis azzal a rendkívül alacsony, már-már fél állati szintű IQ-jukkal milliókat keresnek.

Egyébként a magas IQ hasznos a hétköznapok során. Sokkal jobb a problémamegoldó képessége egy magas IQ-van rendelkezőnek, jobb a logikus gondolkodása, hamarabb tud új módszereket kialakítani és sikeresen alkalmazni egyszerű femadatoknál is. Tud szelektálni az információk közt, nem dől be a konteóknak.

Ezek jellemzik kb. A műveltség nem függ az IQ-tól, olvasni bárki tud adott témában.

Mondjuk az IQ teszt és az objektivitás elég messze állnak egymástól. Egy matematikus, aki hasonló dolgokkal foglalkozik jobb eredményt fog elérni, mint egy híres zeneszerző vagy énekes, aki profi abban amit csinál.

Az alapműveltségről meg ne is beszéljünk, annak semmi köze az intelligenciához. Gyakorlati haszna nincs, de legalább lenézhetsz vele másokat, hogy nem alapműveltek. Nekem aki ilyesmivel kérkedne egyből nem tenném az intelligens emberek közé fejben.

De a válaszra is kitérve, szerintem a kritikus gondolkodás. Nem azt kell nézni, hogy egy ember mennyire "okos", hanem hogy milyen a személyisége. Valószínűleg egy szakmunkásból is válhatna Einstein ha meglenne az a fajta személyiség benne, amin Einstenben volt. Ő kritikusan gondolkodott, saját gondolatokat tett le az asztalra.

Nagyon jó példa erre az átlag szavazó. Elfogad mindent kritika nélkül, ami a saját narratíváját erősíti és elutasít mindent, ami nem. Aki kritikus, az fejlődni fog a válaszok megtalálásában, a saját gondolkodásban, aki nem, az meg leragad azon a szinten.

Itt előjöhet a szorgalom is. Szorgalom is kell ahhoz, hogy valamiben fejlődhess és egy rakás türelem. Soha nem váltak volna világhírő tudósokká akik azzá váltak, ha nem töltik szabadidejük nagy részét egy problémával, akár éveken keresztül egy függvényen gondolkodva.

Röviden szerintem az emberi agy fejleszthető, és olyan tulajdonságokkal kell rendelkezned hozzá, amivel fejlődik is. Az IQ teszt meg nagy eséllyel bullshit úgy ahogy van.

#4 egy csomó baromságot írt, és szerintem fogalomzavarban is van, de igyekszek kijavítani.

"Nem azt kell nézni, hogy egy ember mennyire "okos", hanem hogy milyen a személyisége."

A személyiségnek az okossághoz nem sok köze van. Személyiségtípus egyébként 4 fajta létezik és nem több: szangvinikus, melankólikus, kolerikus, flegmatikus. Minden ember a 4 típus valamelyikébe tartozik, netán egyszerre keveredik benne 1-2 másik kombinációja is. Az okosságot nem ez befolyásolja. Eg, szangcinikus ugyanúgy lehet okos, mint egy melankólikus-kolerikus keveréke pl. Egyáltalán mit értesz "okosság" alatt? Azt, hogy valaki sokat olvas? Ért valamihez? Kitartása van? Sok mindent tud? Ez eléggé tág fogalom így.

"Valószínűleg egy szakmunkásból is válhatna Einstein ha meglenne az a fajta személyiség benne, amin Einstenben volt"

Nem kétlen, hogy egy szakmunkásból nem válhatna Einstein, de annak az indoknak, amit te felhoztál itt, a fent felvázoltakat nézve nincs relevanciája. Ahogy írtam, nem személyiségen múlik az "okosság". Szerintem te más fogalmat kerestél.

"Nagyon jó példa erre az átlag szavazó. Elfogad mindent kritika nélkül, ami a saját narratíváját erősíti és elutasít mindent, ami nem."

IQ szinttől független mindenkinek van egy narrarívája. Az intelligensebb személy lehet, hogy teljesen másra szavaz, mint a kevésbé intelligens, de valójában lehet, hogy az a párt sem jobb semmivel, csak azért szavaz oda, mert szöges ellentéte a másiknak, akire az iskolázatlanabb réteg szavaz. Csak neki mások a meggyőződései. Ettől függetlenül mindenkinek jó valamelyik párt politikájának bizonyos részei. Valaki így jár jobban, valaki úgy. Egy gazdag, intelligens vállalkozó pl. lehet azért szavaz az egyikre, mert ott több befolyással rendelkezik, közpénzek stb. Gondolom nem kell ecsetelni. Ettől még nem buta, csak neki ez a jó.

"Röviden szerintem az emberi agy fejleszthető, és olyan tulajdonságokkal kell rendelkezned hozzá, amivel fejlődik is."

Ez így túl leegyszerűsített és pontatlan állítás. Bizonyos készségek, technikák, ismeretek fejleszthetőek nyilván. Sok dologhoz elegendő csak a tapaaztalatszerzés, tanulás, gyakorlás. Például ugye a szakmaszerzés. Senki sem úgy jön világra, hogy egyböl orvosként, matematikusként bújik ki, ezt majd megtanulja, amikor odaér, képezi magát. Azonban bizonyos tulajdonságok, mint pl. az intelligencia, örökletes nagy mértékben. Szociológusok pl. vitatkoznak azon, hogy az ember intelligenciája (IQ) fejleszthető-e vagy sem. A jelenlegi álláspont az, hogy minimálisan fejleszthető, de nagyrészt örökletes. Ez van. Valaki 180-as IQ-val rendelkezik, valaki 80-nal.

A magasabb intelligenciájú személy nyilván jobban látja az összefüggéseket a dolgok közt, könnyebben tanul, jobban mennek neki a reál tárgyak (amihez gondolkodni kell, nem elegendő csak az olvasás/magolás).

"Az IQ teszt meg nagy eséllyel bullshit úgy ahogy van"

Ezt magyarázd a szociológusoknak, pszichológusoknak, és mindenki másnak, aki ezzel a területtel foglalkozik. Relatív szerintem jól mérnek a tesztek, persze a hitelesebb, komoly szakemberek által összeállított tesztek, amik úgy lettek összeállítva, hogy egész jól mérik a logikai készséget és az ehhez kapcsolódó kompetenciákat.

Persze nem azt jelenti, hogy akinek 150-es az IQ-ja, az mindenképp intelligensebb annál, akinek mondjuk csak 145, mert előfordulhat, hogy a 150-es picit jobb "passzban" volt, mint a 145-ös, amikor kitöltötte, de arra mindenképp jó, hogy megmutassa, ők ketten egyértelműen intelligensebbek, mondjuk egy átlag 90-100-as IQ-jú embernél, ezért jobnan is tudnak a hétköznapok során nagy valószínűséggel boldogulni. Azonban nem kell kétségbe esni, és haszontalannak éreznie magát valakinek 90-es IQ-val sem, az átlag kb ez, és ekkora intelligencia hányadossal is töltöttek már be amerikai elnöki pozíciót is.

Reliability and validity are very different concepts. While reliability reflects reproducibility, validity refers to lack of bias. A biased test does not measure what it purports to measure.[78] While IQ tests are generally considered to measure some forms of intelligence, they may fail to serve as an accurate measure of broader definitions of human intelligence inclusive of creativity and social intelligence. For this reason, psychologist Wayne Weiten argues that their construct validity must be carefully qualified, and not be overstated.[78] According to Weiten, "IQ tests are valid measures of the kind of intelligence necessary to do well in academic work. But if the purpose is to assess intelligence in a broader sense, the validity of IQ tests is questionable."[78]

Some scientists have disputed the value of IQ as a measure of intelligence altogether. In The Mismeasure of Man (1981, expanded edition 1996), evolutionary biologist Stephen Jay Gould compared IQ testing with the now-discredited practice of determining intelligence via craniometry, arguing that both are based on the fallacy of reification, “our tendency to convert abstract concepts into entities”.[84] Gould's argument sparked a great deal of debate,[85][86] and the book is listed as one of Discover Magazine's "25 Greatest Science Books of All Time".[87]

Along these same lines, critics such as Keith Stanovich do not dispute the capacity of IQ test scores to predict some kinds of achievement, but argue that basing a concept of intelligence on IQ test scores alone neglects other important aspects of mental ability.[10][88] Robert Sternberg, another significant critic of IQ as the main measure of human cognitive abilities, argued that reducing the concept of intelligence to the measure of g does not fully account for the different skills and knowledge types that produce success in human society.[89]

Despite these objections, clinical psychologists generally regard IQ scores as having sufficient statistical validity for many clinical purposes.

Ezen kívül pedig igen, rendelkeznie kell egy intelligens személynek olyan tulajdonságokkal, amiket felsoroltam. Ez lehet örökletes akár.

Az pedig, hogy te megpróbálod megmagyarázni, hogy milyen szó mit jelent, azzal nem vitatkozok, viszont csak mellébeszélés. Ez olyan, mintha valaki gendert írna sex helyett, a szöveg kontextusából egyértelmű, hogy miről beszél, de elkezdhetsz vitatkozni vele, hogy a gender az nem sex.

A kérdésem az, hogy most mit hisztizel?

Mi nem volt világos azon, hogy jelen esetben ez nem szőrszálhasogatás, hanem igen is fontos, hogy minden fogalom a helyén legyen, mert olyan árnyalatnyi különbségek vannak köztük, és annyira keverhetőek, hogy kontextusában sem értelmezhető megfelelően a rosszul használt fogalom, csak abban az esetben, ha valaki tényleg vágja a témát, és ez nem olyan hétköznapi téma, mint a genderes téma, amit rossz példaként hoztál fel.

Érthető volt, vagy írjam le másképp, hogy fel bírd fogni?