Ennyit számít a félelem a tanulásban?

Azért ennek megvan a másik oldala is.

Nálunk is terror volt matekon. Egész éves anyagból volt összeállítva 90 kérdése dolgozat definíciókból, tételekből. Első körben aki 90% fölé írta, kaphatott egy ötöst. A többi egyes. Mindenkinekk egyest lett. Megírtuk újra azzal a feltétellel, hogy aki 90% fölé írja, az nem kap két egyest. Életemben soha nem örültem ennyire a semminek.

Volt matekszakkör is, természetesen kötelező volt és év végén írtunk az ottani anyagból is. Versenyezni is kötelező volt havonta, aki nem csinálta, egyest kaphatott (mint házi feladat).

Voltak olyan anyagrészek, amikből sok azonosság/tétel volt. Például az 53 trigonometrikus azonosságot 12 perc alatt kellett leírni. (Mindenki gyakorolta otthon stopperrel, mert ez csak azon múlik, hogy mennyire írsz gyorsan.) Két hiba, mínusz egy jegy. Addig ismételve, amíg mindenkinek legalább négyes. De a második próbálkozásra csak 10 perc volt.

A csoport döntő többsége imádta a tanárt. Akik nem, utólag ők is elismerték. Mindenkinek saját döntése volt (lehetett menni a gyenge csoportba is, ahol mindenki lógatta a lábát)

Olyan is volt, hogy sorban feleltetett mindenkit, aki nem tudta azonnal, egyest kapott. A tábláig ritkán jutottunk el. (Más jegyet általában nem lehetett kapni, ha valaki tudta, akkor nem kapott egyest, és jött a következő.)

Érettségi előtt a többség azon izgult, hogy lesz-e év végén 3-asa, miközben biztos volt benne, hogy az emelt érettségije simán 5-ös lesz. Nem is tudok olyanról, akinek nem lett 5-ös.

Most kiemeltem néhány dolgot, de egyébként csodálatos tanár volt és nagyon jó órákat tartott, következetesen kérte számon a dolgokat. Jobb tanárom nem lehetett volna.

Azóta is áldom őt.

Az osztályból ketten lettek matematikusok, de a többiek közül is rengetegen mentek gazdasági vagy mérnöki pályára.

Emlékszem a történelem-földrajz tanáromra középiskolából, aki történelemből nem volt rossz, de földrajzból már megkövetelte az egész Kárpát-medence részletes földrajzának megtanulását. Először igyekeztem, utána feladtam, mint egy olyan dolgot, amit képtelen vagyok megtanulni. Nem buktatott meg, de máig úgy gondolok a földrajzra, mint egy tanulhatatlan, érdektelen dologra.

Elképzelem, hogy a 2-es haladó csoportja is folyamatosan morzsolódott le, ami eredetileg az osztály fele volt, abban érettségire jó, ha a negyede maradt. A többiek begyűjtötték az egyeseket, majd elfogadták, hogy ők biztos diszkalkuliások, és átmentek a gyenge csoportba.

Nemcsak a tanulásban, hanem bármilyen teljesítményben számíthat az, ha az a teljesítményt egy szigorú, nehéz természetű, esetleg személyiségzavaros ember közreműködése mellett, esetleg éppen annak ellenére kell nyújtani.

Egy nehéz természetű, konfliktuskereső ember nagyon meg tudja nehezíteni a környezete életét. Ha egy tanár ilyen, az különösen szerencsétlen dolog, mert befolyásolhatja a pályaválasztást is, és előítéleteket kelthet a diákokban bizonyos tantárgyak iránt, amely aztán kihat az érdeklődésükre, és ezáltal személyiségükre is.

#3 úgy, hogy néha random nem írt be egyest, vagy ki lehetett javítani. Lehetett extra ötöst kapni szorgalmi háziért (kb évente 2-3 volt, de jó ha egy ember megcsinálta) vagy matekversenyen jó helyezésért. Pl ha bejutott valaki az OKTV második fordulójában, akkor kapott ötöst. Ilyesmi. Viszonylag gyakoriak voltak a rendes dogák az ilyen "szívatásokhoz" képest. Meg számon kellett kérni azért a normál középiskolai anyagot is, azért az ment általában, ezekből jó jegyet lehetett szerezni, ráadásul ezek ha jól emlékszem nagyobb súlyú jegyek voltak. Illetve ugye volt amikor csak fenyegetett és végül nem írta be mindenkinek a sok egyest. De ezt előre nem lehetett tudni, így mindenki tanult.

#4 igen, voltak akik lemorzsolódtak. Első nap az osztály 90%-a mondta hogy ő jó matekból, és a jobb csoportban akar lenni. Második nap mindenkit kiszórtak aki általánosban nem versenyzett illetve a csapat nagy része meggondolta magát. Így kb 50%-ra csökkent a létszám.

Az évek alatt mindkét irányba volt váltás. Érettségikor az osztály 40%-a volt az emelt csoportban. Ja igen, utolsó két évben mindenkit elküldtek aki nem vette fel a matekfaktot, de ez nem csökkentette végül a létszámot. (Bár azok, amiket írtam az első két évben (is) történtek )

Egyetértek, a tanárok személye nagyon befolyásolhatja a pályaválasztást.

...következetesen kérte számon a dolgokat...

A sok szívatás nem értem, hogy mitől következetes számonkérés. Meg hogy a miért szerettétek annyira, amikor ő pedig ennyire szeretett titeket szívatni.

Nagyon jó hangulatú órái voltak, az esetek 95%-ban. Ösztönzött minket arra, hogy tanuljunk, jó matek alapokat adott. Büszke voltam magamra, mikor 9-ben megtanultam a mátrixokat és a determinánst, egyszerűen jó érzés az, ha tehetségesként kezelnek és magas az elvárás.

Az meg, hogy házi feladatnak feladta rendszeresen egy matekverseny megoldását, az annyira nem nagy dolog. Ha rosszul ment, azért nem járt egyes, csak ha nem csinálta egyáltalán. Viszont ha nagyon jól ment, azt megjutalmazta. Ebből is lehet rutint szerezni.

A felelés, meg hogy megtanuljuk a dolgokat elég alap dology nincs abban semmi rossz, ha számonkéri azt. A "szívatós" dolgozatok több héttel előre be voltak jelentve, és ismételni is lehetett általában. Hogy mit kell tudni az is mindig világos volt.

Rendesen, érthetően, érdekesen magyarázott, jól át tudta adni az anyagot.

Plusz mindenki tudta, hogy 80-90% körüli emelt érettségit fog írni, aztán egyetemen, akárhova is megy, nem lesz gondja a matekkal.

A matek egy alap tantárgy, a jó matek alap nagyon sok mindenhez elengedhetetlen.

Kiemeltem, hogy mitől "félelmetes", de azért ez nem fekete-fehér.