Szülők, ti mit tennétek ha a ti gyereketeket zaklatnák az iskolában?

Én átvinném egy másik iskolába. Beszélhetnék én a tanárokkal, meg az igazgatóval, de ha ennyire nem érdekli őket akkor én nem érek semmit. A gyereknek ez sehogy sem lesz jó, inkább kivenném ebből a környezetből.

Beszélnék a tanárokkal. Megpróbálnék keresni egy másik iskolát, és megvizsgáltatnám autizmus gyanújával- bár ezt egyébként is előbb-utóbb meg kellene tennem, hiszen mivel aspergeres vagyok, azért örökölhette tőlem. Lehet, hogy egyéni tanrendet intéznék számára. Ha kell, akkor a terápiát is meg kell kapnia.

Itt elsősorban a többi szülővel való kapcsolatfelvétel tudná a problémát érdemben orvosolni. Ha erre nincs lehetőség, vagy a többi szülő nem nyitott a dologra („az én kicsi szívem tökéletes, soha nem bántana senkit ok nélkül”-alapon), akkor csak az iskolaváltás marad. Vagy végigszenvedi az iskolát a ballagásig, mint ahogyan a nagy többség teszi.

Saját tapasztalatom az volt (mindenhol kiközösítve voltam, egyrészt a sok betegségem, másrészt a jó tanulmányi eredményeim miatt), hogy a tanárok nem tudnak és nem is akarnak semmit tenni. Az osztályfőnöknek lenne a dolga, de legtöbb esetben osztályfőnöknek sokan alkalmatlanok. Várd meg az év végét, mert félévkor annyira nem jó váltani, és vidd el a gyereked. Egyáltalán nem éri meg szenvedni, mert magamon látom, hogy az életem rámegy a sok tahó okozta önbizalomhiányomra. A pszichológus kétélű dolog, mivel sokan a fogyatékosokkal, mentális betegekkel kötik össze őket. Ha nem régóta áll ez fenn, akkor még év végéig nem fog kapni annyi sérelmet, hogy megérje. A szülői kapcsolatfelvétel azért rossz ötlet, mert ennek hatására mégjobban rá fognak szállni a gyerekre, csak más módon. Vannak esetek, amikor vagy tűrni vagy menekülni lehet csak, de a tűréssel nem oldunk meg semmit, menekülni meg lehet.

Akinek nincs kigyúrt bátyja, annak ez nem opció, és egyébként a te haverod sem maga oldotta meg a saját problémáját, hanem a testvére sietett a segítségére :) Haverodnál ráadásul egy gyerek kötekedett csak az elmondásod alapján, nem egy osztályszintű kiközösítés áldozata volt több ember által, úgyhogy ez egyáltalán nem jön ide a kérdéshez. Plusz a dolog rosszabbul is elsülhetett volna, ha másnap meg a cigány gyerek családja jelenik meg, hogy őt ne fenyegessék, a végén még egy tömegverekedés lehetett volna... Meg a haverodnak ott volt a barátja, azaz te. De amikor ilyen kérdések kerülnek kiírásra, ott sokszor egyáltalán nincs kihez szólnia a kiközösített gyereknek, nincs barátja, akivel ketten ellennének. Amikor meg egész nap az ember a hét öt napjából nem tud senkivel sem beszélgetni, az szintén elég depresszióssá teszi az embert. Nem lehet sajnos minden helyzetet megoldani tanári segítség nélkül, főleg a mai tanárokkal, szenvedni meg nem érdemes.

Ja, és igen, máshol jobb lehet. Meg kell próbálni, ha nem próbálják meg nem tudhatják. Nekem egy volt kiközösített osztálytársam az új osztályában abszolút megtalálta önmagát. Ő első-második osztályban volt osztálytárs, harmadik osztályra ment el, és tök feleslegesen ment 2 évig majdnem minden nap sírva haza.

Hát mondjuk nálam fordítva volt. 5. osztályig rengeteg haverom volt az osztályban. Átmentem egy "elit" suliba a városba mert már túl sok volt a cigány, gondoltam ott legalább nagyobb lesz a biztonság. Hát 3 éven keresztül alig szóltam valakihez. Szegény osztályfőnök próbált segíteni dehát undorodtam az egész közösségtől. Vissza akartam menni a régi sulimba a haverokhoz.