Megmondjam a PhD témavezetőmnek, hogy elment a motivációm, de valahogy be akarom fejezni?

Nem szeretnék a kutató-oktatói pályán dolgozni. Már nem tudom elképzelni, hogy ezzel foglalkozzak.Viszont be szeretném fejezni a PhD-t, csak ìgy nagyon nehéz lesz. Most lesz a komplex vizsgám. A kötelező konferenciáim megvannak, kitaláltam a témát, de még egyáltalán nem kutattam, a Covid alatt nem tudtam kitalálni olyasmit, amit a helyzet ellenére csinálni tudtam volna. Így garantáltan nem végzek 4 év alatt.

Az előző félévben nagyon kiborítottam a környezetem ezzel, teljesen depressziós lettem attól, hogy csalódtam magamban. Most sem vagyok jól az a helyzet.

Gondoltam rá, hogy pszichológushoz kellene járnom, de az ösztöndíjból erre nem futja és igazából nem tudná megmásítani azt a döntésem, hogy nagyon nem akarom ezt az egészet.

Alapesetben valószínűleg jobban járnék, ha kilépnék, de mivel elkezdtem, szeretném már befejezni. Tudom, hogy semmilyen előnnyel nem járna más jellegű munkahelyeken a cim, mert Magyarországon egy PhD végzettségért nem igazán jár plusz fizetés, mert nem kell a munka elvégzésére.

Én szeretnék őszinte lenni a témavezetőmmel, de azért elég ciki az ilyesmit bevallani,úgy gondolom. Csak közben meg neki kellemetlen, amiért nem vagyok motivált, nem haladok stb., mert azért szeretné, ha dolgoznék rendesen. De úgy érzem, fair lenne vele szemben, ha tudná, hogy nagyon nem érzem jól magam jelenleg, viszont feladni nem szeretném.

Mit gondoltok?