Ciki az évismétlés? (kérdésem rövid)

Elolvastam a hozzászólásokat.

Mindenki írogatja, hogy ciki meg gáz stb.

Én is évet ismételtem, még kilencedikben, 4-ből buktam, ekkor még nem lehetett bármennyiből pótvizsgázni, 3-tól automatikus évismétlés volt.

Majd a 2. kilencedik osztályban kettőből, akkor pótvizsgán átmentem, majd tizedikben egyből, akkor is átmentem pótvizsgán.

Effektíve szrtam bele az iskolába, nem jártam be, könyveim nem is voltak.

Nem volt kellemes, szüleim állandóan bsztattak, faluban élek, ahol mindenki tud mindent, itt sem volt könnyű.

Már túl tettem magam rajta, egyáltalán nem érdekel, most két egyetemre járok egyszerre, nem büfészakra és az egyik legjobb helyre.

Valamilyen szinten talán örülök is neki, mert ha nincs ez, akkor ma biztosan más ember lennék, valószínű nem járnék egyetemre, effektíve nem tudhatjuk, hogy egy dolog hogyan hat ki az életünkre, a negatív dolog is tud pozitív hatással lenni.

Most már egyáltalán nem érdekel mások véleménye, függetleníteni tudtam magam az eberektől, nyugodtan mondhatja bárki, hogy gáz, egyáltalán nem tud érdekelni. : )

Az új osztályom valamivel jobb is volt, velük azért jól kijöttem persze emiatt ott is voltak konfliktusok, meg beszólogattak néha, ez volt az ultima ratio a kezükben. De nem sűrűn volt ilyen. Aki meg ez alapján sorolja be az embereket, hát tegye, az osztályomban nem volt ilyen. Nem ezen múlik egy barátság vagy az emberi kapcsolat. Aki szerint meg igen, az már az ő baja.

"megint én vagyok, aki azzal kezdte, h akkor nem ciki, ha ált. elsőben buktatnak

most csak annyi lenne a kérdésem, h ha mindenki ennyire tudta, h a tanára így szemétkedik, meg úgy rafkózik, meg direkt buktat, meg pikkel rá, és a többi és a többi...

akkor miért nem tettetek semmit?? miért nem mentetek le az igazgatóhoz, h elnézést, ha zavarom, de ezt tapasztaltam ennél és annál ... más nem viselkedik így velem, miért van ez? panaszkodott-e már más? és akkor az igazgató (akinek nem érdeke, h az iskola image -ét lerontsa az, h a tanulók megbuknak) tesz vmit.."

Én mentem. A szüleim is mentek. Mint írtam, pedagógusok, még valamelyest az igazgatót is ismerték. Megmondta, hogy nem tehet semmit, meg van kötve a keze, mert ha elkezdene keménykedni a tanárnak, akkor elmenne másik iskolába tanítani, és azt nem engedheti meg magának, mert a "kedvencei" meg sorra nyerik a versenyeket, és jó hírű iskoláról lévén szó, az számít, hogy az országos és nemzetközi versenyeken hogy szerepelnek a diákok. Amúgy tisztában volt vele, hogy mit csinál az illető tanár, de úgy volt vele az igazgató, hogy inkább veszítsen évente 2-3 diákot, akik miatta mennek át máshova, minthogy a tanár menjen el. Azt én sem tagadom, hogy nagyon profi a saját területén, de amúgy egy emberi hulladék.

Hidd el nekem, vannak ilyen tanárok, ott is megvannak az ilyen mismásolások, mint ahogy minden más munkahelyen is.

Én középiskola első osztályában megbuktam matekból. Számomra vége volt a világnak. Végigtanultam a nyarat, hogy legalább a pótvizsgán ne vérezzek el. Nem sikerült, úgy éreztem, nem vagyok többé ember.

Szeptembertől aztán ment minden, mint a karikacsapás. Osztályelső voltam, főként azért, mert másodszorra tanultam a tananyagot, de szerencsére a sikerélmények doppingoltak, és a lendület kitartott érettségiig. Utána szereztem néhány diplomát angol nyelvű főiskolán, egyetemen.

Úgy érzem így utólag, hogy a bukásnak meg kellett történnie, kellett ez a sokk. Lényegesen jobb volt így a középiskola számomra, mintha végigbukdácsolom a négy évet.

Én például kémiából, matekból buktam meg... a két tantárgy ami nagyon nem ment.. a pótvizsgára hiába készülök, járok korrepetálásra, de nem megy.

Egy év véleményem szerint még nem vészes, csak több ne legyen..

17/F