Kollégiumbanlakók, válaszólnátok a kérdéseimre?

Középiskolai az elviselhető, ott általában van felügyelő, aki figyel rá, hogy ne zavarj másokat, van tanulóidő, pihenőidő. Egyetemi gázabb, ott nem lehet nyugodtan aludni és tanulni, mert éjjel-nappal megy az ordítozás, hangos zene stb.

A szobatársakkal való barátkozás: teljesen más barátkozni valakivel, és teljesen más, ha együtt kell élni vele. Ilyenkor olyan dolgokat is megtudsz vadidegen emberekről (és ők is rólad), amiket azelőtt senki, még a legjobb barátaid se. Nincs semmi magánéleted, látják rajtad, ha szomorú vagy, vidám vagy stb. és ha valamiért egyedül szeretnél lenni, nem tudsz hová menni. Én jobban kijöttem a szomszéd szobábn levő lányokkal, mint a saját szobatársaimmal, tapasztalataim szerint ha együtt kell élni valakivel az első perctől fogva, akkor nem lehet nagyon összebarátkozni. Lehet kedvesnek lenni egymással, beszélgetni, együtt szórakozni, de igazi mély barátság nagyon nehezen vagy egyáltalán nem akalul ki.

Mosdó: minden koliban más. Nálunk az egyetemi koliban elég igénytelen emberek laktak. Kb. 40 emberre jutott 1-2 vécé, elvileg 2 volt, de örültünk, ha nem volt egy se eldugulva. Reggel hányásszag terjengett főleg hétvégén, sokszor nem is csak a szag volt ott, hanem bármi, ami egy ember testnyílásaiból távozhat. Ja, ez "női" vécé (ezeket nőknek nem nevezném mondjuk), a fiúkéban nem jártam, arról nem nyilatkozom :D

A közös zuhanyzást meg lehet szoki, csak vigyél papucsot, én 2 évig laktam ott, egyetlen egyszer felejtettem el papucsot húzni, és utána kb. 2 hónapig szenvedtem lábgombával. Nálunk nem volt függöny, mindenki mindent látott. Illetve év elején még volt, csak pár hét múlva a "hölgyek" letépkedték.

Egyik barátnőm a gimis szobatársával a mai napig nagyon jóban vannak, sőt együtt laknak még mindig. Legjobb barátok. Szóval az azért nem igaz, hogy nem alakul ki barátság szobatárs és szobatárs között, éppen ellenkezőleg. Persze, ha olyan valakit kapsz, akinek egészen más ,netalántán idegesítő habitusai vannak, az más tészta.

Egyébként a kolesznak is megvan a maga előnye. Persze átérzem a helyzeted, mert ezek a nyilvános WC-k és zuhanyzók elég kellemetlenek, de gondolj bele, mindig mindent időben megtudsz (nálunk aki nem volt koleszos, mint pl én mindig az utolsó pillanatban tudtunk meg mindent vagy egyáltalán nem is szóltak és meglepetésként értek bizonyos dolgok, pl, hogy megyünk jövőhéten osztálykirándulni és bizony mára hozni kellett volna 20 ezer pénzt), ha nem értesz valamit a leckével kapcsolatban rögtön van kit megkérdeni, és valamilyen szinten motiváljátok is egymást tanulás terén, mert mondjuk más esetben otthon ülnél és gépeznél, de itt nem tudsz, látod, hogy a szobatársad tanul, akkor te is tanulsz. Ráadásul ott van sulid mellett, én bejárós vagyok, amivel csak annyi a gond, hogy soha nem vehetek részt semmilyen bulin, mert este fél11kor elmegy az utolsó busz és nem tudok hazajönni.

Egy éve lakok koleszban, amibe szintén gátlásokkal és komplexusokkal érkeztem, de mára teljesen megváltoztam. Igaz, ez nem az a tipikus tömegszállás, de ahhoz a fajtához is volt már szerencsém. Megszokni meg lehet pár nap alatt a zuhanyt, meg mindent, de amolyan kényszerből megszokás módon, mert alkalmazkodni kell, a nagyobb érvágás a hűtő, na meg a mosás feltéve, hogy nem jársz haza minden héten. A középiskolai koleszokban több szabály van, egyetemiben viszont cska az együttéléshez szükséges minimumok lévén, hogy elvileg felnőtt emberek laknak együtt. Ahovva én kerültem, ott rendes, összkomfortos lakásokban lakunk, 6 emberre van egy konyha, fürdő, így könnyű volt megszokni egymást. A szobán belül könnyű gyorsan öszebarátkozni, emberfüggő, de általában az első hét végére, lakáson belül kicsit tovább tarthat, ha nem elég nyitott emberekkel kerülsz össze. Ha esetleg problémás emberek kerülnek melléd, csak meg kell beszélni a többiekkel a szobában, és az illető már költözik is, összeférhetetlenségi alapon. Ha viszont olyan szerencséd van, hogy normálisak kerülnek melléd, akár életre szóló barátságok is kialakulhatnak.

Nekem nem második, hanem első otthon a kolesz, mivel nem járok haza, legközelebb karácsonyra megyek, de akkor is csak azért, mert egy hétre bezárják valami idióta egyetemi rendelet miatt.

Jó tanács: füldugót vigyél magaddal, ha aludni akarsz éjjelente.

Szia!

Eléggé függ, hogy milyen koliba mész. Az hogy, szobatársak milyenek lesznek az részben a szerencsétől függ, ha vannak ismerődöd, akkor kérd hogy legyetek egy szobában. Úgy mindjárt könnyebb az elején.

Nálunk nagyon jó a közösségi élet, de néha túlságosan is. Ha szükséged van néha privát momentumokra, akkor elég nehéz lesz megszokni, hogy valaki mindig beszél, matat körülötted. ( mi négyen vagyunk egy szobában). Remélem sikerül majd beilleszkedned.

Mosdó: ha jó kolit fogsz ki, akkor szobánként van. De meg lehet szokni a folyosónként egy mosdót is.

és szerintem sokkal jobb, mint a középiskolás kollégium (én voltam ott is, meg egyetemen is koleszos), hiszen nincs nevelőtanár, aki felkelt, meg mondja, hogy ágyazz be. és addig maradsz távol, amíg akarsz éjjelente.

majdnem teljes életforma szabadság lesz.