A pszichológia szak tényleg olyan nehéz? Bejutni és elvégezni?

A terápiák másik formája a feltáró terápia. Ez szolgál a személyiség szerkezetének / működésének direkt átalakítására. Durván, dióhéjban. Ha feltáró terápiát is szeretnél csinálni, ahhoz kell egy pszichoterapeuta szakképzés (3 év), és egy módszerspecifikus képzés (pl. pszichoanalízis, jungi analízis, stb). Ez utóbbi módszertől függően tartalmaz önismereti órákat és elméleti képzést. A hosszabb képzések közül a jungit ismerem egy ismerősöm révén. Az úgy néz ki, hogy 2 év elmélet, 250 óra önismeret (kb. 5 év), 250 óra szupervízió (kb. 5 év). Akkor lehetsz analitikus, ha mindez megvan.

Akkor lehetsz hivatalosan pszichoterapeuta, ha az analitikus címed mellé megvan a pszichoterapeuta és a klinikai szakképzésed is. A sorrend egyéni terápiában kb. úgy néz ki, hogy szupportív terápiával kezdesz, pacienst vizsgálsz. Aztán elkezded a klinikait, és rezidens leszel. Szakpszichológus jelölt, hasonlóan az orvosokhoz. Ez még mindig szupportív vonal. Aztán belépsz a módszerspecifikus képzés szupervíziós fázisába. Itt már használhatod a módszert (ami már lehet feltáró módszer), de nem önállóan. Amint megvan a módszered és a pszichoterapeuta szakvizsgád, csinálhatsz feltáró terápiát önállóan. Ez a papírforma szerinti menetrend. Ha sorrendben haladsz, akkor Ma után 4 év klinikai, 5 év analitikusi, 3 év szakpszichoterapeuta képzés. Ha 24 évesen kerülsz ki Ma-ról, akkor 36 vagy, mire megvan minden papír, és jogilag (meg szakmailag) tisztán csinálhatsz feltáró terápiát. Ezért mondtam, nem mindegy, mit értünk terápia alatt. Természetesen dolgoznod kell a képzések mellett, mert az mindegyiknek feltétele. Ezeket a dolgokat gyakorlatban lehet csak megtanulni.

És akkor nem vettünk olyan dolgokat, mint mondjuk a GYES (azért családot is zeretne az ember). Meg az önálló egzisztencia. A pályája elején az ember először általában állást talál és egzisztenciát épít. Az már 1-2 év „késés” a menetrendhez képest.

Amint megvan az Ma, az összes képzést elkezdheted akár egyszerre is, de sem anyagilag, sem időben nem lehet bírni, ha mindent egyszerre csinálsz, vagyis a képzésed ideje kitolódik. De miután a képzéseket az Ma után egymással párhuzamosan is lehet csinálni, hamarabb is meglehet mindened. Persze, rengeteg módszer van, és nem mindegyiket tart olyan sokáig (vagy olyan drágán) megszerezni, mint a jungi vagy a pszichoanalitikus képzést. És klinikusnak sem féltétlenül kell lenned, sokan mennek tanácsadó szakpszichológusnak pl., ami 2 év. A gyerekterapeuta vonal meg különbözik a fentiektől, ha jól tudom.

Az ELTE-t helyből nem lőném ki. Sokan javasolják a Károlit, okkal. De nem tudom, mennyire igaz, amit hallottam, hogy már a Ba-ra bevitték a klinikai tárgyakat, pl. a pszichopatológiát, anélkül, hogy az egészséges működést részletesebben megtanítanák (pl. általános pszichológia, szociálpszichológia). Remélem, ez csak pletyka, mert ha igaz, az szerintem nagyon szerencsétlen dolog. Úgy patológiával foglalkozni, hogy az egészséges működést nem ismeri az embert, baj. különösen azért, mert a patológiát szinte mindig az egészséges működéstől való eltérésként értelmezzük. A modern elméletetek pedig éles határt sem húznak a patológia és az egészséges működés közé.

Ha mondjuk önkéntesként dolgozol az ELTE mellett, avval tudod kompenzálni az elmélet-orientáltságot.