Mit csináljak a kollégium szobatársammal?

Nem annyira értelek. Zavar, de még eszedbe sem jutott megbeszélni vele? Miért állna le vele, ha egyszer azt hiszi (gondolom), hogy nincsen ezzel semmi baj, hiszen sosem említetted, hogy bajod lenne az életvitelével...

Én is koliban lakom, 4-en vagyunk, alkalmazkodnunk kell egymáshoz, enélkül nem megy az együttélés. Ha szobatársam nekiáll sorozatot nézni, amikor én tanulnék, akkor hátrafordulok és megkérem, hogy legyen szíves fülhallgatóval nézni, mert tanulnék. A válaszon meg fogsz döbbenni: OKÉ! és már teszi is be a fülest. Ha nem tanulok, akkor nem zavar, ha filmet néz valaki hangosan, vagy ha igen, akkor én teszem fel a fülest és hallgatok valamit. Nem ismertük egymást mielőtt össze kerültünk, mindannyian más és más személyiségek vagyunk, még is mindannyiunkban benne van, hogy a nyugodt együttélés érdekében alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ennyi.

Az ajtó zárás. Ez koli. Jobb esetben nem törnek rátok vad idegen emberek, mi sem zárjuk sosem az ajtót, minek? Ha valaki be akar jönni, jöjjön! Ha barátok akarnak feljönni, jöjjenek. Hol hozzám jönnek, hol máshoz. Nem lehet mindig mindenben alkalmazkodni sajnos akkor sem, ha másnak tanulnia kell (bár mi igyekszünk máshova programot szervezni, ha tudom, hogy valamelyik szobatársam tanul és sosem jövünk fel csapatostól 10 percnél több időre).

Alkalmazkodás és kommunikáció, ez a titok nyitja a kollégiumi életben. Ha így sem megy, akkor kérheted, hogy helyezzenek át máshova, ha esetleg valahol van még szabad hely, avagy cserélj valakivel. Nézz ki egy szimpi alakot a szobatársad haverjai közül és ha ő alapszakosokkal lakik, kérd meg, hogy cseréljetek helyet. Ők is jól járnak, te is, harag sem lesz.

Megjegyzem az alapképzésesek között sem biztos, hogy jobban fogsz járni.