Mit tennétek a helyemben? Döntés előtt állok.

Sziasztok!

A helyzet a következő:

19 évesen a gimi után elmentem villamosmérnök alapszakra. Régebben volt hozzá affinitásom, de érettségi után már csak muszájból választottam ezt, mert hallottam, hogy milyen keresett szakma jól fizet blablabla. Fogalmam sem volt, hogy ki vagyok én és mit akarok. Pánikolva kiiratkoztam.

Következő évben én h.ülye újra beiratkoztam villamosmérnöknek, mert úgy éreztem, hogy minél előbb egy jól fizető melóra van szükségem a pénz érdekében, hogy elköltözhessek itthonról, mert a családom nagyon hátráltat már. Újra kiiratkoztam, azt sem tudtam hova kapjak. Beismertem, hogy engem nem vonz a műszaki világ, szívesebben lennék orvos.

Addig is, amíg átgondolom, hogy hogy és mi legyen elmentem egy OKJ-ra, ahol most is vagyok, májusban végzem. Elérhető közelségbe került az orvosi, tanultam is rá meg minden, DE:

-idén már 22 éves leszek. Legszívesebben függetlenednék a szüleimtől azzal, hogy önálló keresetem van és így élhetném az életem, amihez pénz kell, sajnos nem nagyon vagyunk eleresztve.

-a szüleim nagyon csőlátásúak és nem támogatják a tanulmányaimat, nekik a munka létezik csak. Elég nagy rizikó lenne beválalni mellett a 6 év orvosit.

Most mit tegyek? Adjam fel az orvosit örökre? A szüleim nem jelentenek biztos talajt még 6 évig. Min. 28 éves koromig a nyakukon lógnék, akkor én már inkább családot és önálló életet szeretnék.

Ti belevágnátok még egy ilyen hosszú tanulásba? Én már +3,5 iskolapadban ücsörgésbe és csóróságba se vágnék bele szívesen, de az orvosi más tészta.

Köszönöm a segítségeteket!