A bölcsészek általában megbánják, hogy bölcsész szakot végeznek egy mérnöki, vagy orvosi, vagy informatikai szak helyett vagy "kétkezű" szakma helyett?

Én bölcsészként végeztem, és nem bántam meg soha, de tény, hogy ma már én is csak a legelszántabbaknak ajánlanám a bölcsész szakokat, és azok közül is inkább a nyelvszakokat.

És azt is figyelembe kell vennünk, hogy sokan azért mennek bölcsésznek, mert egyszerűen máshoz nem értenek, aki világéletében a humán tárgyakat szerette, értette, az mit csináljon egy mérnöki vagy orvosi karon? Nem lenne képes elvégezni. Márpedig rengeteg állásnál a követelmény annyi, hogy "Felsőfokú végzettség", tehát bármilyen diploma jó, és ez is egy előny, pl. a csak érettségivel rendelkezőkkel szemben.

A kétkezi munkák közül sem mindenki tud választani, én például bölcsészként mondhatni sokra vittem, de nem tudok olyan kétkezi munkát elképzelni, amiben ügyes lennék.

A te esetedre visszatérve pedig: miért lenne késő? Tanulni sosem késő.

Én meg pont fordítva vagyok. Mérnöki területen szereztem diplomát, van "kétkezi" szakmáról is papírom, és mindkettőt utálom. Most 31 évesen fogok bölcsészkarra felvételizni, hogy végre olyat tanulhassak, amit igazán szeretek, és elhiheted, nagyon elszánt leszek, hogy majd abban is dolgozhassak, mert ezek egyáltalán nem érdekelnek, és elönt a depi, ha arra gondolok, hogy minden reggel olyan munkát végezzek a következő ötven évben, amitől rosszul vagyok. Szóval kinek-mi az, amit megbánt, ugye...

Az, hogy neked ez a halálos ítéleted, enyhén szólva túlzás. Azt gondolom, hogy szimplán csak kevés bkt-s van, aki kellőképp talpraesett és rugalmas, és nem tudják jól eladni magukat a piacon. Talán nem sok a munka, de van, és aki jól csinálja, talál. Nekem egyetlen munkanélküli btk-s ismerősöm sincs. Az más kérdés, hogy esetleg nem pont azt csinálja, és nem abban a városban, amit előre megálmodott. De ki él így? Még én sem, pedig az általad említett papírjaim megvannak. Az élet ilyen.

Jah, és igen, ha túl akarsz lépni a kesergésen, akkor igen, tanulj!