Jó volt egyetemre járni? Megért?

- Valamiféle alapműveltségre tettem szert, ellenben a torkunkon lenyomott anyagot 90%-ban feleslegesnek tartom.

- Igen, és alapvetően szerintem ilyesmiről szól az egyetem.

- Igen. Nem anyagilag, de pozitívnak érzem, hogy elvégeztem.

- Közvetett formában igen. Hiszen az egyetem miatt marha sok időnk volt (nyári szünet, illetve pár napot indoklás nélkül bármikor ki lehetett hagyni), ezért utazgattunk Európában viszonylag sokat.

- Nem. Igazából a diplomámnak semmi köze a munkámhoz, és ide még akkor vettek fel, amikor csak folyamatban volt a diploma.

- Igen, ezek elég fontosak.

- Mindent összevetve igen, bár most megint oda járok, csak teljesen más területen.

Én nagyon szerettem egyetemre járni.

Bölcsész szakos voltam, szóval a szakhoz szorosan kapcsolódó anyagon kívül is rengeteg érdekes dolgot tanultam. Főleg a pszichológia az, amiben próbáltam elmélyedni, mert mindig is nagyon érdekelt (hobbiszinten).

Egy szemesztert töltöttem külföldön ösztöndíjjal (akkor még nem volt Erasmus), illetve egyszer 6 hetet nyári egyetemen ugyanabban az országban.

Ha nem lenne diplomám, nem tudnék ilyen színvonalat biztosítani magamnak és a családomnak, mint most.

Nagy szerelem nem köt az egyetemhez, viszont a legközelebbi és legtartósabb barátságaim ott kötődtek.

Nekem nem úgy jött át, hogy hűűű de jó egyetemre járni, csupa buli, csupa kikapcsolódás és szórakozás. Eleve nem olyan szakra és egyetemre jártam, ahol ezt az életformát lehetett volna élni. Illetve lehetett volna, de akkor nem 5 év alatt végzek az osztatlan szakkal, hanem 7-8. Vannak ilyen emberek is, akik buliznak ezerrel, de nekem még az anyagi helyzetem sem engedte meg ezt, mert ehhez baromi sok pénz kell.

Az egyetemet nem tartom sokra. Az első két évben valóban volt fejlődés, ami a leterheltséget illeti, utána a fejlődés nagyon minimálissá vált, mondhatni stagnált. Már az első évben kell keresni baró diákszervezeteket, pl. szakkollégiumokat, amik azért adnak pluszt, de sokat azoktól sem kell elvárni.

Én az 5 évemet eléggé végigszenvedtem, mert minket azért megkínoztak, igaz mellett sok mindennel foglalkoztam. Gyakornok voltam, diákszervezetekben voltam tag, nyári egyetemre jártam, dolgoztam, versenyekre jártam, elkezdtem egy másik szakot szintén nappalin.

Embereket megismertem, igen, ha mondjuk több szociális életet élek biztosan jobb élményekkel hagyom el, de ahhoz meg pénz kell, nem is kevés.

Mindent összevetve, van egy egész jó önéletrajzom, amivel egész jó lehetőségeim vannak, egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbb helyre be fognak hívni legalább elbeszélgetni, de ezt nem annyira az egyetemnek, hanem a saját magam folyamatos pörgésének és újabb és újabb lehetőségek megismerésének köszönhetem.

Egy valamit bánok, hogy nem voltam erasmuson, az jót mutat, plusz egy demonstrátorságot és egy otdk dolgozat beleférhetett volna.

A legjobb az lett volna, hogy ha BA+MA -ra járok úgy, hogy itthon elvégzem a BA-t, külföldön meg egy jó helyen az MA-t, mert én a magyar felsőoktatással egyáltalán nem vagyok megelégedve, az egyetem szakmailag egyáltalán nem volt jó. Az hogy most a közoktatás problémái kapnak figyelmet, az jó dolog, de a felsőoktatás még ettől is több sebből vérzik...

Ha kicsit jobb anyagi hátterem van, és valamivel jobb középiskolába járok, ahol érettségiig jól megtanultam volna két nyelvet, egy percet nem tanultam volna Magyarországon...

- Alapvető készségekre (tettem szert): nagyobb anyagok összeállítása önállóan, akár idegen nyelven is, kommunikáció idegen nyelven, magabiztosság, prezentációk készítése és előadása, érvelés, határidők betartása, precizitás stb.

- Nyilván bővült, hiszen sok inger és új információ ért.

- Igen, "gazdagabb" lettem.

- Igen, több országban is voltam, rövid és hosszú távú tanulmányutakon egyaránt.

- Igen, a diplomával egyértelműen jobbak lettek az esélyeim a munkaerőpiacon.

- Egy-két fontos barátság volt, (a szerelem még a gimnáziumból "maradt", szóval ez nem is érdekelt) emlékek is, néhány. De én alapvetően a "minél gyorsabban húzzak el, ha vége az órának" típus voltam, meg dolgoztam is, "társasági életet" inkább csak a tanulmányutak alkalmával meg a gyakorlatokon meg az órák között éltem.

- Egyértelműen megérte. Ami talán az egyik legnagyobb előnye az egyetemnek, amit soha nem szoktak emlegetni, hogy az egyetem MELLETT mennyire szabad az ember, mennyi mindenben kipróbálhatja magát. A lehető legnagyobb fokú szabadság a lehető legkisebb felelősséggel ötvözve.

a válaszolók többsége már megvilágította a lényeget, én csak egy rövid választ adnék, és a válaszom igen! megérte.

Középiskolásként biztos voltam benne, hogy soha nem leszek képes kommunikálni az emberekkel és annyira bizonytalan és határozatlan és bátortalan voltam, végre merek az emberek szemébe nézni (sok szóbeli vizsga :D) és bátran és határozottan merek mondani dolgokat, az egyetem nem fizikailag erősít meg, hanem a gondolkodásmódod mentálisan, szellemileg, sokkal 'egészebb' ember leszel, és egyébként azt gondoltam középiskolásként, hogy ÉN...én biztos reménytelen eset leszek, és soha nem fogom elsajátítani a ''jó kommunikációs készséget''. Pedig ez, szerintem az egyik legfontosabb, mind társadalomtudományi-jogi-pedagógia-gazdasági területen, de minden területen fontos, szerintem ez az egyetem egyik fontossága, hogy ezt a hallgató elsajátítsa. Az emberek akiket ott megismertek, jó barátaim lettek, mivel hozzám hasonló emberek voltak ott, szerintem mindenki megtalálja a hozzá leghasonlóbb embereket. :) MEGÉRTE! :P

1. Nem konkrét ismeretanyagra tetem szert (a tanultakon kívül persze), hanem olyan, a mindennapi életben hasznos dolgokat tanultam meg, mint pl. hogyan kell hatékonyan tanulni, hogy kell rengeteg információból kiszűrni a lényeget, hogyan kell jól előadni, hol és hogyan lehet bizonyos dolgoknak megbízható forrásokból utánanézni.

2. Valamennyit biztosan bővült, bár az én szakom inkább olyan, ami könnyen "szakbarbárokat" képez, ha nem figyel oda az ember.

3. Úgy érzem, hogy igen.

4. Igen, több alkalommal is.

5. Nem keresek jól, de megvan a lehetőségem arra, hogy később jobban menjen a szekér. Biztosan lehetett volna kevesebb erőfeszítéssel jobb anyagi megbecsültségre szert tenni, de engem első sorban nem a pénz motivál.

6. Barátokat és sok emléket szereztem, szerelmem már egyetem előtt is volt, kitartottam mellette.

Összességében nekem megérte.

Nagyon élveztem az egyetemi éveket (10 év volt mert az egyetem után PhD-t szereztem és közvetlenül utána egy másoddiplomás képzésen is részt vettem), rengeteget fejlődtem ez alatt. Sokat tanultam, sokat láttam, sokat tapasztaltam, sok kiemelkedő embert ismertem meg. A szakmai tudás mellett az általános műveltségem is ugrásszerűen megnőtt, mert sok beszélgetésen vettem részt, színházba jártunk, többször voltam külföldön terepgyakorlaton, konferencián, nyári egyetemen, részképzésen, workshopon.

Ma egy egyetemen oktatok-kutatok ami a létező legjobb munkahely a világon, és azért kapom a fizetésemet, hogy teljes munkaidőmben a hobbimmal foglalkozzak, amit ha dolgoznom kellene valahol akkor csak munka után, szabadságom alatt és hétvégén csinálnék. Gyakran járok külföldre, gyakorlatilag nincs főnököm, magam ura vagyok ameddig magas szintű az éves publikációs teljesítményem és így függetlenül kutathatok.

Milliomos sohasem leszek, de nem cserélnék velük. Mindig is így akartam élni és ezt szerettem volna csinálni.

Ha nem az egyetemen dolgoznék, akkor 5-6szor annyit kereshetnék mint most (sok ajánlattal keresnek meg minden évben), de stresszesebb lenne az életem,

nem tudnám kibontakoztatni a bennem lévő tehetséget, nem tudnék szabadon alkotni, nem magam határoznám meg az időbeosztásomat, ugráltathatnának a megbízóim vagy főnökeim, ellenőrizgethetnének nálam butább emberek, nem tehetném fel a lábamat az asztalra amikor úgy van kedvem...