Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Egyéb kérdések » Orvosok, orvostanhallgatók!...

Orvosok, orvostanhallgatók! Ti mit tennétek a helyemben? Vagy lehetséges, hogy csak a tanulás okozta stressz és a szorongás hozza ki belőlem és teljesen fölöslegesen idegeskedem? Vagy egyszerűen csak az önbizalomhiány az oka?

Figyelt kérdés

Amióta az eszemet tudom, orvos akartam lenni, mivel mindig is nagyon érdekelt az orvostudomány és nagyon lelkiismeretes is vagyok, ezért az embereken is szívesen segítek. Első évben megbuktam anatómiából, de utána való évre talpra álltam belőle egy 4-essel, most pedig a passzív félévet folytattam és másodévet kezdem újra, a másodéves anatómia és élettan miatt. Ez idő alatt igyekeztem tanulni az angolt és a többi tárgyat. Ezek miatt a kudarcok miatt eszembe sem jutott meghátrálni, mert nagyon kitartó vagyok, teljesen más probléma gyötör belül. Néhány hónapja azon kezdtem el mélyen szorongani, hogy "Mi történik, ha esetleg egy beteget véletlenül félrekezelek, vagy csak kezeléskor elnézek valami fölött és meghal, vagy valami hasonló történik, én pedig börtönbe kerülök?" Még akkor is, ha komolyan veszem a dolgot és nem arrogánskodom a beteggel.

Azóta, hogy erre gondoltam, állandóan, sokszor akarva, akaratlanul is előjön ez a gondolat, ilyenkor vagy teljesen elhagyom magam lelkileg, vagy elkezd hevesen kalapálni a szívem, vagy csak egyszerűen bepánikolok úgy, hogy másra csak nehezen tudok koncentrálni és ez tényleg csak néhány hónapja jelentkezett. Kérdeztem két évfolyamtársam véleményét erről, de mindegyikük csak értetlenül néztek rám és egyszerűen nem akarták érteni, hogy minek gondolkodom ilyeneken. Ebből pedig azt szűrtem le, hogy csak egy buta kósza gondolat, de majd elmúlik... Velem lenne a baj? Vagy csak tényleg az okozza mindezt, hogy csak és kizárólag a tanulásra koncentrálok és sohasem megyek el szórakozni sehova? Vagy egyszerűen csak az okozza, hogy nincs önbizalmam?

Én ezt az egyetemet nagyon meg akarom csinálni, mert rengeteg energiát beleöltem korábban is és az egész fiatalságomat erre a lapra tettem fel, ezért is vagyok kétségbeesve, mert nagyon a padlóra küldene, ha emiatt a gondolat miatt szúrnám el az egész életemet. Orvosok, orvostanhallgatók, nektek mi a véleményetek? Ti mit tennétek a helyemben?

Előre is nagyon köszönöm a válaszokat!



2016. aug. 30. 13:44
 1/4 A kérdező kommentje:
Azt elfelejtettem leírni, hogy, ha nem ez a gondolat jön elő, akkor meg általában arra gondolok, hogy "Úristen, vajon jól tanultam-e meg, amit meg akartam?", vagy amiatt kezdek el idegeskedni, hogy nem haladtam jól az idegeskedésem miatt.
2016. aug. 30. 13:52
 2/4 anonim ***** válasza:
100%
Velem is szokott így lenni. Én ilyenkor az idegeskedésre szánt energiákat próbálom átirányítani és mondjuk arra felhasználni őket, hogy megtanuljak egy csomó mindent egy szuszra. Be szokott válni.
2016. aug. 31. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
54%
Kicsit régebbi már a kérdés,de azért válaszolok :) Ahhoz,hogy valaki (jó) orvos legyen,nem elég az akarás és az 5-ös kémia.Lelkileg és fizikálisan is nagy tűrőképesség kell.Én is orvosnak készültem,de még gimiben letettem róla,mert hiába a szorgalom és a jó tanulmányi átlag,lelkileg nem bírtam volna,mert elég érzékeny vagyok és nem tudnám ezeket feldolgozni.Másrészt pedig nem akartam az egész fiatalkoromat erre áldozni,de ez most mellékes.Lehet nálad is erről van szó,mármint,hogy lelkileg nem erre a pályára vagy termett.Ezen szerintem érdemes lenne elgondolkodnod vagy egy pszichológussal elbeszélgetned,mert egy komolyabb helyzetben akár össze is roppanhatsz.Nem lebeszélni akarlak,de inkább még most "táncolj vissza",minthogy sok év tanulás után derüljön ki élesben,hogy neked ez mégsem menne,bár lehet ez is olyasmi,amit idővel elfogadsz.Mindenképp beszélgess el erről tapasztalt orvosokkal,pszichológussal.
2017. febr. 8. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim válasza:

Én úgy gondolom, hogy őszintén megnyugtathatlak, két dolog miatt: soha, senki nem kerül ki úgy az egyetemről, hogy valamilyen releváns, fontos dologban tévedhetetlen lenne. Senkinek nincs tökéletes lexikális tudása, főleg úgy, hogy az ismeretek elég dinamikusan változnak. Az gondolom, hogy mindig a következő lépésre kell koncentrálnod. Amikor az ember elkezd majd orvosként dolgozni, szerencsés esetben rengeteg segítséget tud kapni rutinosabb kollégáitól. Mindig ott lesz a lehetőség, hogy kérdezzen, ha nem, akkor ki kell erőltetni. Az adott szakmában nagyon sok dolgot újra meg fogsz tanulni, a betegek gyógyítása úgyis jobban függ a saját tapasztalatokon, rutinon, mintsem a harmadévben elolvasott bekezdésen. Sokkal veszélyesebb egy olyan orvos, aki biztos a tudásában, és önfejűen cselekszik, mint egy olyan, aki inkább kétszer is mer kérdezni, és elfogadja a segítséget.

Ezek azok a dolgok, amik miatt nem kell parázni ;)

2018. szept. 23. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!