Miért megy sok egyetemista olyan szakokra, amikről már a jelentkezésük előtt tudják, hogy soha az életben nem találnak azzal (itthon) munkát?

Utána az a legszebb amikor idejönnek a gyakorira és megírják, hogy nem piacképes a papírjuk, de elhasználták az összes állami félévüket, diákhitelt nem akarnak felvenni és pénzük sem lesz egy értelmes, pénzkeresésre alkalmas diplomához.

De amúgy érdekli őket, elbulizgatnak vagy vegetálják az időt, valaki még emellett sem dolgozik és több, mint valószínű a szülők eltartják.

Na akkor jelentkezem mint érintett.

Én azért mentem "olyan" szakra, mert 16 évesen még nem tudtam, hogy működik az élet, és mindenáron ókori nyelveket, teológiát, filozófiát stb. akartam tanulni. Én például csak egyetem után, már diplomásként ébredtem fel, hogy ez így nem lesz jó.

Van ilyen.

Mentségemre legyen mondva, hogy 28 évesen önerőből (azaz diákhitelből) átképeztem magam, és 34 éves koromra, azaz 6 év alatt behoztam a lemaradásomat azokkal szemben, akik eleve a Corvinuson kezdték.

De a legszebb az egészben, hogy most se biztos, hogy másképpen döntenék. Egyszerűen nem az lennék, aki ma vagyok.

Én máshonnan közelíteném ezt meg. Minden diploma piacképes, de nem biztos, hogy ott ahol először gondolnánk. Sok álláshoz (enyémhez is, férjeméhez is) alapfeltétel a diploma de nincs meghatározva, hogy milyen csak legyen.

Férjem jelentkezett 17 évesen egy mai szemmel már büfészaknak nevezett egyetemi képzésre, de persze ezt 17 évesen nehéz belátni. Elvégezte 22 évesen és azóta is jó pénzért dolgozik, persze nem a szakmában (turizmus), hanem egy kommunikációs multicégnél , ahová csak annyi volt a feltétel, hogy bármilyen diploma+ felsőfokú nyelv és imádja, na meg a fizetés is baromi jó.

Sok ilyen állás van felénk, hogy elvárás a diploma és nyelv de nincs meghatározva, hogy milyen szakképesítés, így én azt gondolom egy diploma sem kidobott pénz/idő.

Én a szakmámban dolgozom mégis fele annyit keresek mint ő, de ez már meg más probléma :)

24/N