Jó tanácsok gimibe?

Sajnos nekem nem jó példáim vannak. Vannak megérzéseim. Nagy reményekkel és izgatottan vágtam bele a szakközépbe. Kinyitottam az ajtót, és komolyan írom, úgy éreztem, hogy valami megcsapott, pedig nem volt büdös, se huzat, se semmi, hanem valami nagyon negatív érzés, ami azt sugallta, hogy ez nekem nem lesz jó. Sajnos igazam lett. Nem ártottam nekik, csak különböztem, illetve az egyik nagy szájú libát valamiért bántotta a létezésem. Egyszer megkergetett órán poloskával, bele akarta nyomni az arcomba, aztán végül mégis én lettem kinevetve és leszidva... Év végére depressziós lettem, pedig tanév eleje előtt sikerült belőle kijönnöm.

Aztán kerültem következő évben másik iskolába, ahonnét egy hónap után eljöttem, mert a szakma nem jött be, a tanárok sem nőttek a szívemhez, az osztálytársak pedig az előző iskolám 2.0 változata volt. Nem sz**oztam, váltottam, amíg megtehettem. Mint kiderült, miután eljöttem, egy másik osztálytársra szálltak rá, aki szintén depressziós lett és elment onnan (a mostani iskolámba, csak neki nem jött be).

Ezekből azt tanultam meg, amit tanácsként tudok írni, hogyha az elején úgy érzed, nem kerek a történet, esetleg adj egy hónapot, de inkább előbb válts, minthogy megbánd és sérülj.

Így utólag, a régi énemnek azt tanácsolnám, hogy ne érezze rosszul magát egy percig sem, hogy nem illik bele a képbe, és ha gond van, le legyen beszari váltani.

Komolyan mondom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy a második szakközepemből eljöttem a mostaniba. Oké, vesztettem egy tanévet, de lelkileg és emberileg sokat nyertem, sok jó tanárral és új emberekkel találkoztam, felnőttekkel, akik segítenek, és megmutatták, hogy az első iskolámban látottak nem minden, van máshogy is, ami jobb, emberibb, és ha kérek segítséget, megadják.

Remélem, jó osztályt fogsz ki, akik építően hatnak rád. Nekem nem volt szerencsém, kétszer is, harmadjára csak annyi mázlim lett, hogy nem piszkáltak, de nem ők hatottak rám építően, hanem a tanárok, meg az is, hogy nem piszkálnak...

Az általános osztálytársaim közül egy, akivel régen barátnők voltunk, illetve egy másik, akivel jóban voltunk, egy iskolába mentek, ha minden igaz. Na mindegy, ha igen, ha nem, nagyon jó közösséget fogtak ki. Mindkettejük mondhatni kivirágoztak, nem olyan kisegerek, mint voltak, ami ahogy néztem, nem feltétlen jó, bizonyos dolgokban, de inkább pozitívnak mondom amin átmentek. Mindkettejüknek szerencséjük volt.

Általános tanács maximum az, hogy ne legyél visszahúzódó, legyél érdeklődő és a többi, de szerintem ez is attól függ, hogy milyen a személyiséged. Ha te visszahúzódóbb vagy, bizonytalanabb, ne erőltess semmit magadra, úgyis idővel mindenkit megismersz, aztán kialakul. Ha nincs sok bukott, mindenki mindenkinek idegen lesz, elveszett bárányok lesztek, akik azt sem tudják, mi a fenét kellene csinálni. :D

Ja és, írhatnám, hogy legyél figyelmes, de saját magam példája az, hogy az első időben amikor beszéltem a többiekkel, semmi nem maradt meg, pedig próbálkoztam, de hát az izgalom. :'D

Egyébként az örök, hogy látszat alapján ne ítélj, de olykor működik... próbálj hallgatni a megérzéseidre.

Sok sikert!

18/l (és büszkén jelentem, ha nem törlik el, akkor idén lesz meg a szakmám, szoc gondozó és ápoló :D)

Gólya táborban, ha lesz ilyen, légy kedves, próbálj ne ítélkezni ránézésre, és ismerj meg másokat, amennyire lehet, még, ha az első benyomás nem is feltétlenül a legjobb.

Ha nem vagy túl magabiztos, próbálj félénkebb emberekkel barátkozni, akik nincsenek annyira a figyelem középpontjában, ők általában kedvesek, és nem küldenek el melegebb éghajlatra.

Ne dicsekedj túl sokat, max akkor, ha valaki elkezdi magát éltetni, de ne beszélj soha magas lóról (nálunk egy lány ezt teszi, és ez sokaknak nem szimpatikus)

Érdeklődési körödnek megfelelően barátkozz, ne az alapján, hogy ki népszerű. Sokkal jobb nem tartozni 1 nagyobb klikbe se, de 3-4 baráttal rendelkezni, és mindenkivel beszélni pár mondatot, ha kell, mint rákényszeríteni magadat olyan emberekre, akikkel nincs bennetek semmi közös.

Ha nagyon okos vagy, ne kezdj el túl kedves lenni, és házikat felajánlani másolásra, meg korrepetálást se vállal önkéntesen: csak olyannak segíts, aki kéri, vagy jóban vagy vele, önkéntesen ne csináld, mert onnantól el fogják várni.

Ne hazudj az érzéseidről, pl, ha valaki tetszik, azt ne tagadd le (mint ahogy én tettem általános iskolában🤦‍♀️), mert úgyis tudja mindenki, és ezzel csak gázabbá tennéd a helyzetet.

Ha rossz tanuló vagy/leszel, légy kedves a tanárokkal, legyen jó magaviseleted, és néha-néha kapj egy 5-öst, javíts 1-1 tantárgyból. Ez azért fontos, hogy, ha egy tanár utál, mások meg tudjanak menteni akár egy bukástól, vagy rosszabb jegytől is.

Egyelőre ennyi jut eszembe, jó gimis éveket!

18/l

A saját káromon okulva az alábbiakat tanácsolom.

LUSTASÁG

1. Lustaság: 15-17 éves korban be szokott állni a növés miatt egy kamaszkori, élettani lustaság. Ez bizony a tanulás rovására mehet. Nézz utána a várható felvételi pontozásnak stb., hogy akkor se legyen nagy baj, ha csak 11. osztály karácsonyán eszmélsz rá, hogy mit akarsz csinálni. Ja, és ne csak heverj ezalatt, hanem derítsd ki, hogy te mi vagy és mi a francot akarsz az Életnek nevezett izétől.

ÖNBIZALOM

2. Önbizalom1: Ha b.a.sz.a.kodnak veled, védd meg magadat! Ha szívatni hagyod magad, az tudat alatt rombolja az önértékelésedet, még akkor is, ha nem okoz látszólag nagy bajt.

3. Önbizalom2: Ha félsz az emberek közé menni, akkor ezt most vetkőzd le, mert nagyon sok szocializációs tanulástól esel el, és ezek a hiányosságok nagyon kellemetlenül fognak esni neked később az egyetemen stb. Ez nagyon lényeges, mert egy középszerű, átlagos tanuló jó emberismerettel és jó fellépéssel sokkal messzebbre jut, mint egy szerencsétlen, de színjeles kocka.

4. Verseny: Ha legalább négyes vagy egy dologban (tantárgy, sport, művészet), akkor versenyezz! (Valamiből, ne mindenből!) Menj versenyre, bajnokságra! Ez egyrészt megmutatja, mennyit ér a tudásod országosan, másrészt segít orientálódni abban, mit tanulj tovább, milyen pályát válassz! A versenyzés sikere önbizalmat ad, továbbá a versenyre való készülés és vizsgadrukk segít a munkahelyi stresszre, az érettségire és egyéb vizsgákra felkészülni. kapcsolatokat, barátságokat építhetsz.

5. Tánc: Ha nem mersz csajozni/pasizni, az emberek közé menni stb., akkor abban sokat segít a sport és a tánc. Nem kell versenytáncolni, csak tanulj meg annyira társastáncolni (diszkó, szalsza, bachata főleg), hogy ki merj menni a parkettre.

6. Fittség: Rendszeresen sportolj! Ezt mindenképpen. Valami megerőltetőbbet! A fittség egészséget sugároz. Az ez általi jobb küllem magabiztosságot ad mindenben: fellépés, tanulás, párkapcsolat, szex. Ne a média kreálta képnek próbálj megfelelni!

7. Fogak: A szép mosoly nagy fegyver. Fogszabályozás, ha szükséges.

PÁRKAPCSOLAT

8. Párkapcsolat: A tanulás mellett szakíts időt a párkapcsolatra is! Mindenképpen! Nem baj, ha egy kicsit a tanulás rovására megy a dolog (de ha nem megy, az még jobb). Ezek az évek a tétova ismerkedésre valók, az egyetemen (ha mész) már nem ezzel (a tétovasággal) kellene foglalkozni. lesznek 2-3 hetes szalmalángok, és talán 1-2 éves kapcsolatok is. Mindkettő jó! Egyik sem alacsonyabbrendű a másiknál ebben a korban. A lényeg a Dolgok megtanulása.

9. Önkielégítés: Maszturbálj rendszeresen! Fedezd fel a testeted, és tapasztald ki, mi a jó neked, hogy a partnerednek is jelezni tudd majd. Ha te nem tudod, akkor ő honnan tudná? Ha fiú vagy, akkor 1. pornót csak módjával vegyél igénybe, mert a sok és rendszeres pornófogyasztás miatt esetleg nem áll fel, amikor kellene; 2. tanuld meg minél jobban kontrollálni az ejakulációt (ennek elkerülésére ne ott maszturbálj, ahol nagy a lebukás veszélye). Az önkielégítés teljesen okés és természtes dolog.

10. Szex: Ne ragaszkodj ahhoz, hogy a NAGY Ő vegye el a szüzességedet! (Nem baj, ha mégis, de ez ne legyen szempont! Persze, ne feküdj le az első akárkivel, ha eddig nem tetted!) Olyasvalakit keress, aki nem sieti el a dolgot, és figyel rád! Ez kiderül több mindenből, pl a táncból is.

TANULÁS

11. Módszeresség: Próbálj meg rendszeresen tanulni, mert az meghálálja magát! Lesznek kilengéseid, de a kamszkora ezzel jár.

12. Nyelv: Minimum angol B2-ig juss el a végére, a többi nyelv csak ráadás.

13. Hangszer: Próbálj meg elsajátítani egy hangszert! (Az sem baj, ha nem.) Elősegíti a matektanulást, felnőttként menő, segít megnyugodni, stb.

14. Továbbtanulás/pályaválasztás1: Ne akarj a szüleid vágyainak megfelelni, hanem olyan pályát válasz, 1. amiből meg lehet élni, 2. nem utálod (nem mondtam, hogy nem szereted, csak nem utálod, de végképp nem baj, ha szereted), 3. el tudod végezni minimum közepesre, de inkább jobbra, 4. illeszkedik a személyiségedhez. Ha bizonytalan vagy, akkor 1. Menj üzemlátogatásokra! Én most 40 évesen láttam meg egy hivatali úton, hogy nekem valószínűleg a gyártásban dolgozó mérnöknek kellett volna menni. 2. Menj el egyetemi nyílt napokra! 3. Vegyél igénybe pályaválasztási tanácsadást! Ha a tanácsadó már azonnal a bizonyítványod alapján akar téged betájolni (Töri, irodalom – jogász (Magolni szeretsz? Ugyan már!), matek, fizika – mérnök (Kódolsz, szerelsz? Ha nem, akkor ez nem neked való)), akkor azonnal hagyd ott. A fentebbi 4 szempontot mind figyelembe kell venni, mert akkor tudsz majd jól teljesíteni, akarod képezni magadat.

15. Továbbtanulás/pályaválasztás2: Ha nagyon bizonytalan vagy magadban a pályaválasztás tekintetében, akkor inkább tarts „gap year”-t! Dolgozz fél évet-egy évet és utána fél évig, egy évig legyél hátizsákos turista! Járd a világot, és nézz magadba (ha a 15-17 közötti lustaság nem volt elég), és derítsd ki, mit akarsz ettől az „Élet”-nek nevezett izétől. Inkább az elején „pazarolj el” 1-2 évet látszólagos időelba.szással, semmint hogy az egyetemi féléveket lébecold el céltudatosság nélkül vagy szakok közt hányódj, mint oly sokan. Ha ezt ügyesen csinálod, akkor már az első 10 éves általános iskolai osztálytalálkozón sem lesz miért takaróznod (ha egyáltalán úgy érzed, de nem érdemes).

16. Ha nagyon bizonytalan vagy magadban a választott egyetemi szakodon, akkor vált mielőbb! Ne várj 3-4-5 félévet. Az első félévben csak legyen meg majd minden közepesre, de ha a második félévben sem mennek „jól” a dolgok, akkor nagyon komolyan gondolkozz el a váltáson. 2 embert is ismerek, akik tizenharmadik(!) évesek voltak, amikor legutóbb láttam őket. Ez ember életpályabeli tragédia, pénz és időkidobás.

És legfőképpen: NE FÉLJ ÉLNI!

Amit már előttem többen is írtak, hogy add önmagadat, ez a legfontosabb szerintem. Hidd el, meg fogod találni a saját barátaidat, akik úgy és olyannak szeretnek amilyen vagy! Ne akarj megfelelni mindenkinek, mert nem lehet!

Próbálj meg minél több közösségi programban résztvenni, de ne akarj mindennek a középpontja lenni.

A tanulást vedd komolyan, de nem halálosan, legyen időd barátokkal lenni, kikapcsolódni, sportolni. A kilencedikes jegy szinte semmiből se számít, az az év ilyen “belejövős” a gimis évekbe, szóval ha egy-két rosszabb jegy becsúszik ne aggódj!

Szóval tényleg hajrá, sok sikert!

(ha bármi ilyen 9.-el kapcsolatos kérdésed van, nyugodtan írj;))