Mit tudtok a DNS-ről? Az eukariótáról mit tudtok? Homeosztázisról? A nyílt-zárt vérkeringésekről, hogyan tudom őket megkülönböztetni? A szív felépítése és működéséről is?

Ezek akkora témák, hogy könyvet lehetne írni róluk.

Miért nem használod a google-t vagy a könyvedet?

Sokkal egyszerűbb lenne úgy válaszolni, ha elmondanád, hogy mégis mit nem értesz rajtuk, mi nem világos.

Mennyire kell részletesen? Az a probléma, hogy nem tudjuk, mit kell tudnod, mi van a tananyagodban. A legjobb ötlet így valóban a tankönyv, a tanár valószínűleg azt fogja számon kérni.

Amúgy nagyon vázlatosan:

DNS az örökítőanyag, az eukarióta sejtek sejtmagjában található, prokariótákban a citoplazmában szabadon. Lehet cirkuláris és egyenes is, cirkuláris a baktériumuk kromoszómája (azaz DNS-e). Egy-egy eukarióta kromoszóma egy-egy kromatídája egy-egy hosszú DNS szálnak felel meg. A DNS-en gének vannak, a gén egy tulajdonságot meghatározó, azaz egy fehérjét kódoló DNS szakasz. A géneknek több alléljuk van, ezek azonos lókuszon találhatóak, azaz a DNS ugyanazon helyén (ugyan attól a bázispártól ugyanaddig a bázispárig tart), de elétről kehetnek. Pl a vércsoportot meghatározó gén lehet A vagy B vagy 0 allélú. A DNS nukleotidok hosszú láncolata, négyféle bázis (így négyféle nukleotid) létezik, A, T, G, C. A mindig T-vel áll szemben, G mindig C-vel. A és T kétszeres, C és G háromszoros hidrogénkötéssel kapcsolódik egymáshoz. Az egyes nukleotidok egy cukorból (dezoxiribóz) és egy foszforsavból állnak, illetve egy-egy nitrogéntartalmú szerves bázisból. A DNS vázát a cukorfoszfát lánc adja, a "létra fokai" a bázisok. A DNS egy kettős spirál, olyan, mintha egy létrát megtekernél maga körül. Sejtosztódáskor megkettőződik, a két szál elválik egymástól és polimeráz enzimek az egyes nukleotidokkal szemben egy új szálat építenek a megfelelő komplementer nukleotdokból. Ez a szemikonzervatív replikáció. Fehérjeszintéziskor is hasonló folyamat zajlik le, de lényeges különbség, hogy itt csak egyes génekről készül másolat és a másolat nem egy DNS, hanem RNS szál. Az RNS ribózt tartalmaz dezoxiribóz helyett, és nincs benne T, csak U, ez kerül az A-ne szembe. A fehérjeszontéziskor DNSről keltkező RNS az mRNS, ez ijut a citoplazmába, hozzáköt a riboszómákhoz és ott a riboszóma "lefordítja" a "kódot" aminósavakra.

Még egyszer megkérdezem. Mire voltál kíváncsi? Melyik részére lenne szükséged? A DNS nagyon tág fogalom, órákat lehetne beszélni róla, de nem tudom, mit kell tanulnod.

Eukarióták a valódi sejtmaggal rendelkező élőlények. Egysejtűek, növények, gombák, állatok... A baktériumoknak citoplazmában szabadon úszik a DNSük, ők nem rendelkeznek sejtmaggal, ők a prokarióták. Más egyéb sejten belüli membránrendszerrel sem rendelkeznek, míg az eukarióták igen. Az eukariótáknak van (illetve néhány csak lehet): dER, sER, Golgi apparátus, vezikulák, lizoszómák, mitokondriumok, maghártya, vakuólum, kloroplasztiszok...

A homeosztázis a szervezet belső egyensúlya egy adott környezetben. Minden rendszer arra törekszik, hogy a homeosztázist fenntartsa.

A nyílt és azárt keringési rendszer közt az a különbség, hogy a nyílt keringésnél a "vérereknek" nincs vége, nyíltan végződnek, belőlük a testfolyadék szabadon kifolyik a szövetekbe. Majd újra összeszedődik és további "ereken" át visszajut a szívbe. A zárt keringési rendszerben a csövek folytonosak. Képzeld el azt hogy van egy poharad, benne kövekkel és vízzel, és egy gumicsöved, ami kör alakú, amiben egy motor keringeti a folyadékot. A pohárban levő víz a szövetek sejtközti folyadékát jelképezi, a kövek a sejteket, a csőben levő pedig a testfolyadékot. Ha a csöved C alakú, azaz a elvágod valahol a csövet és a két végét belelógatod a pohárban levő vízbe, akkor a motor a pohár vizét folyamatosan összemossa a csőben lévővel, és viszont. Ez a nyílt keringési rendszer. Ha azonban a csöved kör alakú marad és a pohárba egy olyan rész lóg be, amin csak átszűrődik a folyadék de ki sosem folyik igazán, akkor a keringési rendszered zárt. Ami a nyílt keringésből hiányzik, az a hajszálérhálózat. Nyílt keringése van az ízeltlábúaknak, zárt a gerinceseknek. Nyílt keringési rendszer esetén nem beszélünk vérről, ott a testfolyadék neve hemolimfa.

A szív rovaroknál a vérér megvastagodása, öt egymás utáni megvastagodás, mely ritmikusan összehúzódva a fej irányába pumpálja a hemolimfát. Gerinceseknél más a helyzet. Halaknál a rovarokéhoz valamelyest hasonló elven működik a szív, van egy vénás öböl, ahova a test felől érkezik az oxigénszegény vér, innen a pitvarba, majd a kamrába jut, ahonnan a verőér a kopoltyúba pumpálja. Ott újra felfrissül és így jut a szervekhez. A halaknak csak egy vérkörük van, a szív mindig fáradt vért pumpál. Emlősöknél és madaraknál két vérkör van. A testből a jobb pitvarba érkezik a fáradt vér, innen a jobb kamrába jut, ez a kis vérkörbe, azaz a tüdő felé juttatja a vért. Itt felfrissül, és a bal pitvarba, majd bal kamrába érkezik a már friss vér. A bal kamra az aortába, onnan az artériákba juttatja a vért, ez megy a test felé. Ez a nagy vérkör. Kétéltűek és hüllők esetén a két vérkör még nem különült el egymástól teljesen. A szív amúgy saját ingerületkeltő és –vezető rendszerrel rendelkezik, a jobb pitvar falában van a színusz csomó, ez az ingerületkeltő központ. Persze a bolygóideg befolyásolja a szív ritmusát, így a központi idegrendszernek is szerepe van a szívritmus kialakításában. A szív izomzata a harántcsíkolt izomzat egy speciális formája, szívizomszövet. Ez sejtekből áll, de nem teljes a sejtmembránjuk, az egyes sejtek közt Eberth féle vonalak vannak, illetve elektromos kapcsolatok az ingerület jobb terjedése miatt.

Plazmolízis az, mikor egy sejtet egy nála töményebb oldatba helyezel. A víz a diffúzió miatt kimegy a sejtből (nem kicsapódik), és így a sejt összezsugorodik. A sejtfallal rendelkező sejtek bizonyos fokig képesek védekezni ez ellen, a plazmolízis jelenségével. A sejtfal változatlan méretű marad, azonban benne a sejt összezsugorodik. Az állati sejtek azonban elpusztulnak náluk töményebb oldatba kerülve. Ennek ellentéte az, mikor egy sejtet desztillált vízbe teszel, A sejtbe vándorol a sok víz, így az addig duzzad, míg végül a membránja nem bírja tovább és kidurran. Vérsejteknél szoktak ilyen kísérletet csinálni, ez a hemolízis.

Az ozmózis a féligáteresztő hártyán át történő diffúzió. Ez maga a diffúzió jelensége, azaz az, hogy a víz kivándorol a sejtből vagy befelé megy és felduzzasztja azt. A plazmolízis a diffúzió következménye.

Továbbra sem tudom, mire lenne pontosan szükséged. Nem hiszem, hogy ez a válasz elég egy jó dolgozathoz, esetleg érettségihez, szóval neked is alaposan utána kéne olvasnod. De ha kérdésed van, írj e-mailt, szívesen megválaszolom. De akkor az legyen konkrét, kérlek, mert könyvet írni neked azért nincs időm… :/