Antigoné igazságos-e Iszménéhez?

„Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én” -- hangzik el Antigoné szájából, valójában cselekedetei, viselkedése pont nem ezt támasztja alá. Míg erkölcsi igazságával egyetértünk (el kell temetnie testvérét, akár élete kockáztatásával is) Iszménével végig lekezelően, gúnyosan bánik, pont hogy a szeretet és a féltés nem nyilvánul meg húga felé a szavaiban. Iszménétől azt várja, hogy vegyen részt a temetésben, azaz vállalja a várható büntetést, a halált. Amikor Iszméné le akarja beszélni nővérét a tettéről, akkor a féltés nyilvánul meg benne (és ne felejtsük el mennyi tragédián mentek keresztül, csak ők maradtak Laiosz leszármazottai közül), még hisz az életben, egy lehetséges újrakezdésben, Antigoné viszont rohan a végzetébe, nem érdekli, hogy ezzel mit árthat megmaradt szeretteinek (Iszménének és Haimónnak), végső soron Haimón (és majdnem Iszméné) tragédiájának előidézője. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bátyja temetésével egyet lehet érteni (egyetértünk), de azzal, hogy nem érdekli megmaradt szerettei sorsa, önzőségét bizonyítja, nem tesz feléjük egyetlen egy nagy gesztust sem (például elmondhatná, hogy neki nincs más választása, de nem szeretné, hogy a megmaradt szerettei is kövessék a példáját, azaz ne vállalják a várható következményt).