Van olyan aki már csak túlélni akarja az egyetemet, vagy régen volt így?

30as, én vagyok a 29es. Képzeld el én nem tudtam váltani hiába rájöttem közben hogy nem a megfelelő szakon vagyok. És igenis végigtoltam a 4 évet, 4es diplomával. De bizony az a célravezető, hogyha elkezded kisfiam akkor fejezd már be mert különben úgy jársz mint anyád aki 3 műszakban dolgozott egy gyárban érettségivel és egy oda "haszontalan szakmával" mert nem volt hátszelem, senkim aki bedugott volna egy irodába több száz ezer forintért.

Egyetem után ha fodrász akar lenni a gyermekem, hát legyen. De ha ott rájön hogy közben mégsem tetszik neki a folyamatos álló munka vagy más, akkor ott van mellette a diplomája és változtathat. Vagy mehet tovább más mesterképzésre. Szóval tanulni kell mert megéri. És az egyetemekre való bejutás egyre nehezebb lesz. Úgyhogy aki bejut az ne siránkozzon hogy csak túlélni akarja meg nem szeretem szakon van, hanem vigye végig amit elkezdett. Nekem a diplomám a szekrényben áll, éhen halni éppen nem halnánk belőle én és a férjem meg a 2 gyerek. Na de most azért vagyok mesterképzésen egy teljesen más irányban hogy jobb legyen az életünk anyagilag. És nem nyafogok hanem meg akarom csinálni. Nem hülye pulya vagyok hogy beiratkozom majd megunom és lelépek.

Teljesen látszik hogy a középiskolából kikerülő fiatalok írják ezeket a válaszokat, kérdéseket akik még nem nőttek így nincs összehasonlítási alapjuk egy egyetem meg egy munkahely+család (+egyetem) között.

*nőttek fel

26,28as ne foglalkozz velük. Azt sem tudják mit beszélnek. Majd rájönnek ha elkezdenek dolgozni hogy az egyetem csak játszó volt. :D

Jó ez a "zombis vagyok"....:D

Persze tudom mire érted, hogy Te írtad azt.

Nem, pont hogy azért fogja végigtolni a kisfiam az egyetemet, hogy később ne szenvedjen.

Apukája rá a példa. Fiatalon, szakmunkás suliból kikerülve jelentkezett gépészmérnökire, egyetemre. Felvették majd az elején otthagyta mert úgy gondolta hogy nem neki való és hogy nem fogja szeretni. Elment helyette dolgozni, majd villanyszerelő lett. Apuka azóta 2 gyerekes édesapa akinek jóval fiatalabb fiúk dirigálnak nulla tudással mert épphogy túlélték a gépészmérnöki képzést. A főnök olyat kér amiről a hozzá értő ember tudja, hogy egy baromság, megcsinálni meg pláne. Na de ő a főnök, mert gépészmérnök. Apuka kisujjból kirázta volna az anyagot a suliban merem állítani hogy még most is. Mert változtatni, váltani (sajnos) és utána már úgy alakult hogy nem vették fel mert emelkedtek a pontok, nyelvvizsga kellett, kedve se úgy volt már munka mellett tanulni. Úgyhogy utolsó hozzászóló, nem mindig a merj változtatni és csináld azt amit akarsz a jó döntés. Én igyekszem majd a gyerekeimet az egyetem felé terelgetni ha majd odakerülnek. Éppen a fentebb leírtak miatt. Hogy jobb élete, munkája legyen, legyen elismert mert tanult érte, pláne ha még meglesz hozzá a kellő szorgalma, tudása is. Nem fogom hagyni hogy elkallódjon amerre akar mert ő hirtelen az iskolából kikerülve azt sem tudja mihez kezdjen magával. Ez az én véleményem.

A tiéd biztosan más, meg a Kis Pistáé is. De ez így van jól. Ettől függetlenül az egyetem nem olyan gáz mint amilyennek itt sokan leírták.

29es,32es vagyok.

29, 32, 35 vagyok. Akkor ezek szerint nem csak én látom így a dolgokat.

Szerintem is kell az ösztönzés és én is ösztönözni fogom majd a gyerekeimet. Azért tanulok még most is, hogy nekik jobb legyen, és mikor majd odanőnek csak tanulniuk kelljen.

Az a baj, hogy "gyerek" fejjel az ember nem gondol a jövőjére és inkább a maga feje után megy, minthogy a szülőkre hallgasson. Amikor pedig majd családja, gyerekei lesznek akkor jön rá hogyha elvégeztem volna azt az egyetemet stb.akkor most lehet más lenne minden és másképp élnénk.