Hogy éltétek meg az egyetemi éveiteket?

Rengeteget buliztam, rengeteg embert ismertem meg, rengeteg mindent kipróbáltam (nem kábszert, hanem pl barlangászkodtam, dolgoztam csomó helyen).

Szuper volt.

Nagyban megkönnyíti az ember életét, ha úgy általában be tudja lőni a 4-5 szintet. Egyszer is elég vizsgázni, nem kell a sok UV, CV kurzus meg csúszás.

TDK-ztam, az volt a leghasznosabb (persze, a diploma mellett), és sok élményt is adott.

Sokkakkal voltam jóban egy-egy beszélgetés erejéig, az igazi baráti köröm kisebb volt, de tartós.

Én a szorgalmi időszakban nagyon keményen odatettem magam, vizsgaidőszak első hetében vizsgáztam mindenből, így szeptember közepétől december közepéig volt egyetem, december közepétől február közepéig két hónapos téli szünet, február közepétől május közepéig egyetem, május közepétől szeptember közepéig négy hónapos nyári szünet.

Az óráimat úgy vettem fel, hogy heti 2-3 nap jártam be reggeltől estig, többi nap szabad voltam.

Nagyon jó volt így, nem bántam meg, ma sem tenném másként. Amikor be kellett menni és tanulni kellett akkor kemény volt, de máskor nem is kellett vele foglalkoznom, azért évente 6 hónap szünet (plusz őszi, tavaszi szünet, meg a hiányzások kihasználása adta szabad hetek) meg a 4-5 napos hétvégék hiányoznak.

Most végeztem januárban MSc-n.

Összességében elégedett vagyok vele, ahogy alakítottam a dolgokat, kicsit sajnálom is, hogy vége. Egyedül az fekete folt, hogy Erasmusra a COVID miatt nem tudtam menni, pedig szerettem volna.

Nem koncentráltam a kiemelkedő tanulásra, az volt mindig a célkitűzésem, hogy legyenek meg a tárgyak elsőre, csúszkálás nélkül, és kollégiumhoz elég legyen az átlagom. Csak azokból a tárgyakból céloztam kifejezetten a jó jegyet, amik érdekeltek. Nekem be is jött ez a taktika, mert végeztem egyenesben, van olyan terület a szakmán belül, amiben otthon vagyok és jól értek, de mellette azért maradt idő szociális életre is. Kollégista voltam, igen jó volt a közösség, igyekeztem is kihasználni. Öntevkörökben sokat tevékenykedtem, mellette nyilván ment velük rendszeresen az ilyen-olyan közös program, kocsmázás, buli is rendesen. Emberileg, szociális kapcsolatok terén is sokat fejlődtem emiatt, korábban zárkózottabb voltam, sokkal jobban tudom kezelni most az embereket, mint anno gimiben. Talán annyit emelnék még ki, hogy ha mostani fejjel kezdeném újra, első 1-2 évben sem feszülnék rá annyira a dolgokra, mert sokkal jobb eredményeket hoztam később, amikor lazábban vettem az egészet :)

Én élvezem a tanulást, de néha fárasztó. A kollektív lenézést amiben a szakom részesül a mérnök-közgazdász hallgatók és rajtuk kívül is kb mindenki részéről, azt utálom.

A szociális életem az egyetemen csak szakmai jellegű kapcsolatokra vonatkozik, a gimi végével az életem bulizós korszaka lezárult.