Mit tegyek ha az osztálytársaim furának tartanak és kiközösítenek mert sokat tanulok?

Ne ad fel. Ha szétnézel, a többiek is magányosak. Hidd el.

Az idő megoldja.

Mindkét eddigi válaszolónak igaza van. Hozzátennék még valamit: neked most lehet, hogy ez még sok időnek tűnik, de felnőtt korban nem azok a sikeresek, akik kamaszként menők. Te leszel sikeres, mert okos vagy, jól felkészült, kitartó. Amikor ők húszon-, harminc- évesen is még csak keresik a helyüket, te már stabil állással, és akár egy kész családdal és boldog élettel is rendelkezel.

Addigra már iszonyat picikének tűnik majd ez a pár gimis év, ami most végtelen, az egész életed hosszához képest. :)

És még valami: a barátok is meglesznek idővel. Nem ezek a személyek azok.

Nagyon szurkolok neked, tarts csak ki nyugodtan a tanulás mellett, abból még senkinek nem lett hosszú távon kára. És ahogy az előttem szóló mondja, nem kell mindenkinek az orrára kötni. ;)

Azért tartanak furának, mert nekik fura, hogy valaki küzd, tanul, akarja a tudást. Otthon is csak az egyhelyben toporgást, felszínes életet látják.

Ez az ócska Kádár mentalitásnak köszönhető.

Magyarország, prolik országa.

A másik a csorda szellem. Mivel nem egyéniségek, hanem másolat emberek, így aki másképp gondolkodik, irigyek rá.

Majd idővel megérted, ha folyamatos fejlődés, önmegújulás a cél, akkor a haverok, barátok is jönnek-mennek, mert amíg te egyre érettebb, okosabb, intelligensebb leszel, a nagy része megreked gyerek szinten.

Mert lehet, nem megfelelő társaságban vagy.

Nem tudom, hogy általános sulis vagy vagy gimis, de ha egy magasabb oktatási színvonallal rendelkező intézménybe iratkozol be, ott az a mentalitás lesz általános, ami neked van, és ott nagy valószínűséggel elismernek érte.

Én általánosban rengeteg tanulás terén demotivált gyerekkel jártam egy osztályba, akik a sok tanulás miatt kinéztek. A sors úgy hozta, hogy orvos lettem, és egy volt osztálytársam nálam szülte meg a gyermekét. Az élet nagy játékos, kiszámíthatatlan, mit tartogat. Gimibe már egy elit gimnáziumba mentem tovább, ott a sok tanulás már érdem volt, a rossz tanulók voltak kínosabb helyzetben, rengetegen voltunk azonos érdeklődési körrel, több 10 éve tartó barátságokra tettem szert.

Neked azt javaslom, hogy maradj ugyanilyen motivált és ambiciózus, hidd el, így tudsz csak igazán haladni, fejlődni az életben, csak a társaságodat kell megtalálnod. Ha ismersz még valakit, aki hasonlóan tanulós, mint te, vele próbálj összefogni. Ne másnak akarj megfelelni, csak magadnak!