Mennyire nehéz elvégezni egy egyetemet?

Szakoktól és az adott egyén képességeitől függ. Én nappalin végeztem bölcsész szakon, és bár én nem értek egyet azzal, amit sokan híresztelnek, hogy büfé szak, de azért életem legszebb éveinek tartom az egyetemista időmet. Az órák elég sokáig tartottak, nagyjából reggel 8-tól este 6-ig, de sajnos sok volt a lyukas óra, így a szabadidőnkben sok mindent nem tudtunk csinálni, max. beültünk a könyvtárba olvasni a következő szemináriumokra. Mivel nappali tagozatos hallgatóként más dolgunk nem volt, mint tanulni, bőven volt idő bulizni is. Nagyon sok barátom volt, imádtam. Én mindig mondom is a gyerekeimnek, hogy ostobaság lenne kihagyni az egyetemi éveket.

Egyébként nem nagyon javaslom a bölcsész diplomát, nem valami piacképes.

Ezért aztán levelezőn is elvégeztem egy 3 éves másoddiplomát. Azért ez már más világ, az egyetemi életnek csak a negatívumait láttam, szombaton reggeltől estig az órákon ülni, nap közben munka után tanulni, különtanárhoz járni. Ez azért elég kemény volt, már sok örömem nem volt benne, munka mellett tanulni már nem egyszerű. Ettől függetlenül én mindig mindenkit bátorítok, ahogy az egyes írta, max. abbahagyod, ha nem megy. Ha Magyarországon dolgozol, visszafizetési kötelességed nem keletkezik, elég az itthoni munkaviszony.

A férjem is most jár informatikára, azért ehhez kell egy rugalmasabb munkakör, mert sokszor hét közben vannak az órák, a vizsgák meg pláne. De azért halad vele, bár sok szabadideje nem marad. Ha még nincs gyereked, akkor simán meg lehet csinálni. Persze gyerek mellett is, de az a párkapcsolatban sok feszültségforrás. Apu akkor csinálta a diplomát, amikor mi kicsik voltunk, szerintem bőven volt benne része, hogy a szüleim végül elváltak.

" az egyetemisták reggeltől-estig az iskolában ülnek, majd otthon még minden nap 6-7 órákat tanulnak, és másból sem áll az életük.

Ennek a dolognak a tudtával érettségi után meg sem fordult a fejemben hogy egyetemre járjak."

Bocs, de te burokban éltél vagy nem beszéltél senkivel korábban a szüleiden kívül? Szerintem elképzelhetetlen, hogy ne tudtad volna, amit a szülök mondtak, az nem igaz!

Próbát szerintem is megér, de a bölcsész/társadalomtudományi szakok nem túl piacképesek.

Ha van egy konkrét célod velük akkor érdemes minél előbb kapcsolódó szakmai gyakorlatot is szerezni, ha időben belefér levelezősként is részt vehetsz szakmai versenyeken, konferenciákon, hogy azért legyen ismerettséged is. Ezekkel is el lehet azért helyezkedni jól fizető pozíciókba, de kicsit többet kell tudni felmutatni mint hogy megvan a diploma.

Szintén nappalin végeztem egy alapszakot és utána a másodikat levelezőn. Nappalin azért könnyebb, hiába ugyanaz az anyag jobban eloszlik és több gyakorlat van mint levelezőn. Itt már nem adnak le új anyagot, de elég nagy segítség hogy több feladatot oldatnak meg ugyanabból a típusfeladatból. Levelezőn ezzel szemben 1-2 példa után jön is a következő anyag, többet kell önállóan készülni, sokszor ráadásul tömbösítve vannak a tárgyak leadva. 1x1,5 óra is húzós tud lenni néhány tárgy esetében, de levelezőn 2-3 ilyen óra is van egymás után minimális szünettel. Egyetemtől függ amúgy mennyi óra van 1-2 napra besűrítve.

Egy átlagos képességű ember szerintem amúgy simán talál olyan szakot amit el tud végezni, nagyobb gond hogy teljes állás mellett nehezebb még hétvégén órákra járni vagy akár online hallgatni őket. Plusz érdemes folyamatosan tanulni, hétköznap is, mert nehéz aztán ZH, vizsga előtt behozni mindent.

A 3-as vagyok, amit idéztem, azt a kérdezö írta, arra reagáltam.

Egyetemet (BME gépész) végeztem és nem kellett azért éjjel-nappak tanulni, volt szabadidönk is.

Huu hát azért nagyon nem mindegy milyen szak. Nagy a variancia az óraszámok és a tananyag mennyiségét illetően.

De bölcsész szakokkal kapcsolatban nincs tapasztalatom, szerintem ha érdekel és tehetséged van benne, akkor egyáltalán nem nehéz (nem annak éled meg).

Saját példám:

Általános iskolában közepes - jó tanuló voltam, nem szerettem tanulni, de elsőre megértettem a tananyagot és kb. tanulás nélkül hoztam ezt a szintet. Magatartásom sem volt jó. Angolból és matekból 3-mas voltam 8. év végére.

Középiskolám első évét nyelvi előkészítőben töltöttem (5 évfolyamos szakközép), ahol nulla szintről tanultuk az angolt és megszerettem, megértettem az igeidőket, érdekelt a dolog. A középiskolai évek alatt le is nyelvvizsgáztam. A matek itt sem érdekelt, néha tanultam egy-egy dolgozatra, ami érdekelt, de itt is közepes voltam belőle, érettségim is. Az érettségim átlaga 4-es, emelt érettségit nem csináltam.

Középsuli után jelentkeztem egyetemre, de fogalmam nem volt arról, hogy mi szeretnék lenni, mit szeretnék csinálni, mit szeretnék tanulni, így jelentkeztem egy gazdasági büfé szakra. Azt hittem, hogy büfé szak lesz, hogy majd itt sem kell tanulni és lesz valami értelmes szakmám. Nem érdekelt a gazdaságtan, semmi. Fél év után otthagytam.

Elteltek az évek, csináltam szakmát, aztán a szakmámhoz kapcsolódóan beadtam a jelentkezésemet villamosmérnöki képzésre, munka mellett, levelezőn. Első évem ugyanúgy telt, nem érdekelt, ott akartam hagyni azt is, de aztán "újrakezdtem" és megcsináltam. Kezdett érdekelni. Nem könnyű, elismerem, de nem tanultam magam halálra. Szorgalmi időszakban a beadandókkal és a labor jegyzőkönyvekkel foglalkoztam, aztán a vizsgaidőszakban kezdtem csak el tanulni. Az igaz, hogy olyankor szabadidőd az nulla lesz, de a szorgalmi időszakban nem szakadsz meg. Nekem a vizsgaidőszak nem volt olyan stresszes, mint a szorgalmi. Feszélyezve éreztem magam, hogy be kell menni az egyetemre és ott kell ülni az órán, míg a vizsgaidőszakban csak tanulni kell, nyugodtan. Az átlagom 4-es feletti volt, meg kell próbálni. Hajrá!