Miért néznek rám furán amikor megmondom hogy nem akarok kollégiumba menni?

Ősztől, ha minden jól megy egyetemista leszek egy vidéki egyetemen. Egy kisebb faluban lakom kb. 35 km-re az iskolától. A busz és vonatjárarok nem közlekednek közvetlenül a városba, kb 1 óra 40 perc lenne mivel át kellene szállnom és ott majdnem 50 perc menne el az átszállással. Ez nem kivitelezhető számomra.

Nemrég leraktam a jogsim elsőre, egész jól vezetek, az oktató is megdicsért. Itthon is én vezetem az autót, több rokonom is mondta, hogy szépen megyek. Ha minden jól megy lesz egy kis kocsi is ami bejáráshoz tökéletes lesz, így az út is csak fél óra lenne. Ebben itthon minden támogatást megkapok, senki nem ellenezte az ötletem. Az üzemanyag tudom hogy nem a legolcsóbb, de még mindig jobb mint egy koszos kollégiumban rohadni.

A legnagyobb problémám viszont az, hogy amikor megmondtam ismerőseimnek és tanáraimnak hogy hova megyek, többen is mondták hogy: "Na majd kirepülsz a fészekből" meg "Megtudod milyen az egyetemista élet". Erre rávágtam hogy én nem megyek sehova, reggel bemegyek, aztán az órák után hazamegyek. Ekkor meg úgy néznek rám mint egy idegenre. Őszintén nekem a tanulás is csak úgy megy hogy itthon leülök és tanulok. A hangoskodást meg szintén nem bírom. Még az is más lenne ha ismerősökkel zárnának egybe, de én idegenekkel biztos nem fogom megosztani az életem. Semmi közöm hozzájuk.