Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Magyar iskolák » Koleszosok! Ti szólnátok,...

Koleszosok! Ti szólnátok, vagy inkább tűrnétek, konfliktus kerülés?

Figyelt kérdés
Leszögezem: tudom hogy a privát szféra luxus és elérhetetlen fogalom egy kollégiumban. Azonban azt a nézetet osztom miszerint az embernek létszükséglet legalább minimálisan, a mentális egészség érdekében. Ti szólnátok ha a szobatársatok 7-ből 7 napot a koliban töltene, úgy, hogy ő egész nap egyedül lehet? Mindezt azért mert én bejárok az egyetemre és kb reggel 9től este 8-ig bent is vagyok. Hétvégéken egyikünk se nagyon jár haza mert óriási a távolság és anyagilag is megterhelő (bár én messzebb lakom picivel). Havi 1 utazás van kb. Szóval ti vesződnétek azzal hogy rávegyétek, néha ő is adjon egy kis egyedüllétet (pl járjon suliba néhanapján vagy valami) vagy inkább tűrnétek és próbálnátok arra nevelni magatokat, hogy nektek kell toleránsabbnak lenni a béke érdekében? Egyáltalán normális hogy ez zavar engem, vagy valami baj van velem? Mert egyébként jóban vagyunk. Csak néha már olyan érzésem van mintha hozzá képest csak félig lennék a szoba lakója. Egyetemi koliról van szól. Köszi!

2016. febr. 20. 18:05
 1/7 anonim ***** válasza:
57%

Az, hogy már eleve a tűrés szót alkalmazod rossz indulás. Nem akarok gonoszkodni, de az az igazság, hogy semmilyen jogod nincs beleszólni abba, hogy a szobatársad mikor és mennyit van bent a szobában, mert az ugyanúgy az övé is, fizet érte. Ha te ezt nem tudod tolerálni, akkor keress másik szobát/kolit, vagy pedig albérletet. Ott egyedül vagy és azt csinálsz, amit akarsz. A kollégiumokban (szinte mindig) egy szobán több diák osztozik. Gyakorlatilag ott lakik. Ha most oda állnál valakihez, hogy te nem bírod, hogy a szobatársad mindig a szobában van, szerinted mit mondana? "Jajj, hát majd csinálunk valamit. Menjünk és mondjuk meg neki, hogy menjen el a szobából néha, hogy te egyedül lehess." Ilyen nincs. Itt te nem vagy áldozat, ez egy kollégium, ahol konkrétan nincs magánélet. Ez van. Vagy legyen próba szerencse, és tényleg mondd meg neki, hogy néha nem tudna magadra hagyni egy kicsit. Legfeljebb azt mondja nem és magában kiröhög.

Én öt évet húztam le egy hét személyes szobában, szóval tudom mi az a konfliktus. És soha, egyetlen percem se volt egyedül (na jó, mikor fürödtem de). Csak ha haza mentem szabadulhattam el a kolesztól.

Bár úgy zárójelesen megkérdezem, hogy mi az hogy néha járjon suliba? Öt napból egyszer sem jelenik meg az egyetemen, vagy mi?

2016. febr. 20. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Körülbelül erről van szó, igen, szinte nem jár be egyáltalán. Egyébként észrevehetted volna hogy megkérdőjelezem saját magam, tehát abszolút nem radikálisan gondolom ezt, sőt! Ehelyett személyeskedsz és osztasz hogy mihez van jogom és mihez nincs. Mindketten ugyanannyit fzetünk érte, és ez szerintem azt IS jelenti hogy mindkettőnknek jár ugyanolyan mértékű egyedül töltött idő. Ebből te hol hámoztad ki, hogy én magamat helyezném a szobatársam fölé illetve hogy több jogot akarok mint ami neki jár? Én úgy érzem csakis arra vágyom hogy ugyanannyi privát terem legyen mint neki; nem több és nem kevesebb! De köszönöm, egy valamire jó volt a válaszod, arra, hogy soha ne gondoljam azt hogy bármiben is jogom van kétkedni.
2016. febr. 20. 20:00
 3/7 A kérdező kommentje:
Egyébként zárójeles megjegyzés még: nem akarom sehova elküldeni, hogy menjen amerre lát; csakis arról van szó hogy van-e értelme egyáltalán felvetni azt, hogy kicsit váltsuk egymással a jelenlétet... mert most kb. az van, hogy én 7 napból 5 napot a kolin kívül töltök, ő meg mindet bent. Én ebben nem érzem jogtalannak azt hogy felvetődik az igényem arra, hogy gyakrabban járjon be az egyetemre. Mivel van jópár óránk ami nem egyidőben van, amíg ő suliban van addig lenne 1-2 órácskám egyedül feltöltődni. Neki sincs kevesebb órája mint nekem, csak ő lóg én meg bejárok. Ennél érthetőbben már nem tudom megfogalmazni. Nem egész napokat akarok eltölteni egyedül könyörgöm, hanem csak heti 2-3 órát legalább! Ebben én semmi gonoszat nem látok, mert neki a többszörösét adom meg azzal hogy szinte csak hétvégén vagyok bent napközben, a többi napon aludni járok be.
2016. febr. 20. 20:04
 4/7 A kérdező kommentje:
A válaszodból pedig összességében azt érzem, hogy elfelejtetted hogy én is fizetek ezért a szobáért. És jogom van nem azt a zenét hallgatni amit a szobatársam, és jogom van átmeneti vendég helyett ugyanúgy lakónak érezni magam; ami jelenleg nem igazán megy. A problémám az hogy nem merek szólni SEMMIÉRT ami zavar, mert hozzászokott, hogy engem semmi nem zavar. Se az hogy hajnali 3 előtt soha nem olt lámpát, se az hogy mindig több pakolófelületet kapott mint én, se az hogy nem jöhet fel a barátom aludni (amíg neki volt, addig aludt itt, meg haveri társaság is volt itt hajnali 4kor, egy rossz szavam nem volt érte) és mivel nem bírok semmiért sem szólni mert bűntudatom lenne tőle, ezért kezdtem el igényelni egy kis egyedüllétet. De olyan jó hogy te ismersz és tudod mennyire szemét vagyok és igazságtalan.
2016. febr. 20. 20:17
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Abba, hogy mennyi időt tölt a szobában, tényleg semmi beleszólásod nincs, szíve joga akkor és annyit ott lenni, amennyit akar, hiszen az az ő laktere. (Közös laktér, ami azt jelenti, hogy mindenkinek joga van használni. Az egyedüllét joga nincs rögzítve.)


Viszont az összes többi dologba már tényleg lehet beleszólásod, igen is kérd meg, hogy halkabban/fülessel hallgassa a zenét, ha zavar, oltsa le a lámpát, adjon több felületet, stb.

A barátod bentalvása megint más kérdés, mert mint a szoba lakója joga van beleszólnia, hogy fogadhatsz-e vendéget éjszakára vagy sem (nálunk erre hivatalos papír is kell aláírni), illetve, hogy ki lehet az (ez már csak rajtatok múlik).


Tényleg nem az igazi, ahogy most vagytok, de el nem küldheted a szobából. Még órára sem.

2016. febr. 20. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

"ez szerintem azt IS jelenti hogy mindkettőnknek jár ugyanolyan mértékű egyedül töltött idő."

Kár, hogy ez nem egy mese. Mivel ez még mindig egy kollégium, itt nem az egyedül töltött idő jár, hanem az egymással töltött idő. Azért fizet és fizetsz te is, hogy ott lakhassatok. Akkor és amikor csak akartok.


"soha ne gondoljam azt hogy bármiben is jogom van kétkedni." Én soha nem mondtam ilyet, tipikus szókiforgató vagy.


"Ebben én semmi gonoszat nem látok, mert neki a többszörösét adom meg azzal hogy szinte csak hétvégén vagyok bent napközben, a többi napon aludni járok be." Én se mondtam, hogy te gonosz vagy, azt írtam, hogy nem szeretnék gonoszkodni veled. És nem, te nem adsz meg neki semmit, csupán szabadon használod fel az idődet az ott, illetve a nem ott tartózkodásoddal. Ugyanazt megtehetnéd, amit ő, jogod van rá, de te nem ilyen vagy. Ahány ember, annyi szokás.


" És jogom van nem azt a zenét hallgatni amit a szobatársam, és jogom van átmeneti vendég helyett ugyanúgy lakónak érezni magam"

Igazad van, egyetértek.


"Se az hogy hajnali 3 előtt soha nem olt lámpát, se az hogy mindig több pakolófelületet kapott mint én, se az hogy nem jöhet fel a barátom aludni..."

Nagy villanyt nem olt, vagy olvasólámpát? Ha előbbi, felemeled szépen magad és leoltod, majd megmondod neki, hogy csak így tudsz aludni, és lesz szíves olvasó lámpát használni. Ha utóbbi, akkor meg meglehet szokni. Bár ha nem tolerálod, itt is használhatod a szádat. Arra van, hogy beszélj.

Hogy kapott több pakoló felületet? Polcon, asztalon, szekrényt? Megfogod szépen a kis cuccát ami zavar és arrébb teszed, vagy pedig még előtte megkéred rá. Vagy nincs annyi helye a ruhádnak? Felhívod rá a figyelmét. Egyszer, kétszer háromszor. Aztán pedig szépen kihányod őket és berakod a sajátodat.

Azt, hogy nem mehet fel a barátod ő mondta, vagy csak te gondolod így? Mi lenne ha egyszerűen csak fognátok magatok és felmennétek? Kétlem, hogy a csak neki menne a pasidnak érte. Ha meg igen, ti ketten vagytok, nem egyedül.


"haveri társaság is volt itt hajnali 4kor, egy rossz szavam nem volt érte"

És miért nem volt? Ha meg nem mertél te szólni, nálatok nincs olyan rendszer, mint máshol, hogy külsős este nem tartózkodhat benn, csak engedéllyel?


"nem bírok semmiért sem szólni mert bűntudatom lenne tőle, ezért kezdtem el igényelni egy kis egyedüllétet"

Itt is van minden problémád forrása. Téged zavar a viselkedése és ezért az, hogy nem tudsz tőle megszabadulni. Azt mondod azért, mert bűntudatod lenne miatta, előtte pedig azt mondtad, hogy nem mersz szólni, mert..."hozzászokott, hogy engem semmi nem zavar". Jesszusom, ez egyáltalán milyen kifogás? De engem a válaszomért lehordtál, és szép kis szóvirágokat alkottál, pedig nem volt bennem ártószándék.

Akkor most elmondom mit csinálj, vagyis tanácsolom.

"A" terv: Fogod magad, elé állsz és elmondasz neki mindent, MINDENT amit itt leírtál. És nem kell a körülhintés. Kezdheted szépen, aztán majd jön minden magától, csak ne hagy abba és mondj ki mindent. Ha itt megtetted és még milyen szépen nekem is álltál, akkor valószínűleg még sem vagy kis nebáncsvirág. Ezt nem sértésből mondtam, egyiket sem, de ha itt van benned kurázsi, akkor a való életben is legyen.

"B" terv: Továbbra is "csendben maradsz és tűrsz", ahogy te mondanád. Mi a végkifejlet? A nagy büdös semmi! Ezt akarod?

"C" terv: Ha nem közeledsz felé szépen, avagy csúnyán sem, de mégis csak tenni akarsz valami, akkor elköltözöl.

2016. febr. 20. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:

Ez egy laza koli. Nem kell engedély csak külsős vendéghez :) A barátom szintén a koliban lakik, egyszer sem aludt még nálunk mindig én megyek hozzá mert az ő szobatársát nem zavarja. Egyszer akart ott maradni aludni akkor is kiküldte és nem túl finom hangnemben. Csak valahogy azóta gyűlik bennem a feszültség, onnan indult ki minden. Azt hittem nem volt rám hatással de azóta mindenre élesebben reagálok. Igazad van, csúnyán neked álltam, mert nagyon ideges vagyok és zavart hogy nem találok egyetértésre. Voltak már rémes szobatársaim, akik kb. azt is megszabták mikor mehetek ki wcre (kis túlzással), és mivel ilyenek a tapasztalataim, azért gondolkodtam el rajta hogy talán túl engedékeny voltam. A több felületet önként adtam oda (asztalról van szó amúgy, munkafelület, nem pakolás) mert sokáig elvoltam úgy hogy nekem oké az egyetemre bejárkálni. Én sem láttam előre, hogy ez meg fog változni. Szeretek bejárni csak télen rosszul viselem az ingázást, plusz bent egész emberek hada között mozogsz; ez hosszú távon fáraszt, nem vagyok annyira introvertált mint a szobatársam de néha én is szünetre vágyom.

Plusz úgy érzem őt igenis zavarná ha elkezdenék én is bent maradni mert főként az egyedüllét miatt marad ő is. Zavarja a társaság és a sulit is ezért kerüli.

Azért is éreztem úgy hogy én "szivességet teszek" ezzel mert ezt figyelembe véve tartózkodok minél kevesebbet a szobában. Csak az utóbbi időben kicsit felborult az egyensúly.

Valóban nem vagyok "nebántsvirág" ahogy írtad, csak sokan annak látnak mert nem szoktam kiállni magamért, fárasztanak a veszekedések. Attól még megvan a véleményem és számontartom hogy mennyi kompromisszumot hozok magammal mások kényelméért (és így volt ez az előző szobáimban is, pedig nem lett volna muszáj hagynom hogy mindenbe beleszóljanak, vagy hogy reggel ne vehessem ki a kajám a hűtőből mert xy annyira zajérzékeny hogy erre is felébred)

Ezért mindenki azt hiszi hogy nekem mindig minden megfelel; ez nem kifogás hanem egy létező reakció. Arra neveltek hogy ne szóljak semmit viseljek el mindent akkor is ha már a tököm kivan, már bocs a kifejezésért.


Még a másik válaszolónak: csak azért sértődtem be a barátom miatt, mert amikor az övé itt volt akkor én tök normálisan viselkedtem és nem húztam a számat. A haverok meg bent lehetnek, annyi hogy külsősnek fizetni kell az éjszakai ottlétért. Csak azt vártam volna tőle hogy megértőbb lesz és elfogadóbb, mert ismeri a barátomat is, szoktak dumálni is, nem egy idegenről van szó. Kölcsönös megértést vártam, nem kaptam, innentől borul a sztori.

Gondolkodtam költözésen, de egyelőre nincs anyagi keretem egy albérlethez és az utolsó előtti évet taposom. Mindenesetre köszönöm, most már higgadtabban látom, hogy aludtam rá egyet. Sajnálom a hangnemet, baromi feszült vagyok emiatt hetek óta. 24 órában társaságban mozgok. Félreértettem pár dolgot a megfogalmazás miatt; és azt értem hogy nincs jogom megszabni a napirendjét, csak próbáltam elmagyarázni hogy legalább megértsétek miért érzem úgy ahogy, ettől függetlenül szerintem lejött a kiírásomból hogy egyébként nem igazán szeretnék én beleszólni az életébe, csak valahogy magamnak szeretném már picit feszültségmentesíteni a mindennapokat. Akár azzal is hogy ezt kiadhatom valahol, valakinek. De sajnos ki lett mondva a kulcsszó, mások vagyunk, ő utál kimozdulni nekem meg nem okoz problémát, max. hosszabb távon. Szóval lehetnék én tökös és szólhatnék de felesleges mert a személyisége úgyis ilyen marad és csak besértődne rám. A többi dologért meg majd elkapom egy alkalmasabb pillanatban. Kár volt év elején azt mondanom hogy engem semmi nem zavar; csak az előző szobatársaimból kiindulva ez sétagaloppnak tűnt.

Köszi a válaszokat

2016. febr. 21. 10:10

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!