A latintanulás valóban nagyon hatékonyan fejleszti a logikát?

Véleményem szerint a latin nyelv nemcsak a logikus gondolkodást és a memóriát fejleszti, hanem még számos egyéb jótékony hatása is van.

Az 1-es által említett kínai nyelv pedig fejleszti a kitartást, a türelmet, a szépérzéket.

Ennek a két nyelvnek sem a "hasznossága", sem a nyelvtani rendszere nem összevethető.

Személyes tapasztalatból beszélek. Mindkét nyelvet több évig tanultam, mindkettő egy-egy igazi örömforrás.

Egyénfüggő és szubjektív a latintanulás hatása. Nyilván, aki ténylegesen készségszinten bírja a nyelvet (az egyetemen tanító filológusok, szakfordítók maximum), annak könnyebb átlátnia más európai nyelvek szintaktikai szerkezetét, ugyanis hozzászokott ahhoz, hogy a latinban úgy kell összeszedni a mondatrészeket. A szavak nyelvtani kategóriák alapján történő beazonosításához is hozzájárulhat. De nem szabad ezt túldimenziónálni.

Amúgy a latintanításnak egyetlen célja kell(ene), hogy legyen: hogy megértsd annak az irodalomnak az alkotásait, amely 1700 év (nem csak az első 200 év) alatt latinul felhalmozódott.

Ehhez viszont a 19. századtól dívó, és máig valamilyen oknál fogva leválthatatlannak tartott nyelvtan-fordítós, desifrírozó módszert át kéne gondolni, és valami hatékonyabbra lecserélni, nem a latin feltámasztása végett, hanem amiatt, mert ezzel a módszerrel nyelvi készség nem alakul ki.

A hagyományos humanista pedagógiát (pl. Comenius megközelítését) kéne ötvözni a modern nyelvtanítás eredményeivel.

8 évig tanultam latint, és nem bántam meg.

A francia, olasz stb. nyelvek tanulásában rengeteget segített.

Tanár akartam lenni anno, de aztán másképp alakult az életem. Franciaországban folytattam és fejeztem be az egyetemet, és tomács, majd műfordító lettem.

Ahhoz, hogy ezt a nyelvet ilyen könnyen és ilyen mértékben el tudtam sajátítani, jórészt a már meglévő latin-tudásnak köszönhettem.