A japán nyelvet mennyire nehéz megtanulni?

Nem olyan vészes mint amilyennek elsőre tűnik.

Azért nem olyan könnyű mint egy angol vagy spanyol vagy német de nem is a világ vége.

Ha lelkes vagy menni fog.

Most itt egy csomó mindent le fogok írni, de ha tetszik a japán, szerintem ne tántorítson el tőle, mert egy fantasztikus nyelv. Nagyon megéri belekóstolni is, mert hihetetlenül érdekes nyelv, és nem árt kitekintenünk időnként az indoeurópai nyelvtengerből, ahol a japánhoz képest majdnem minden ugyanolyan :D

Legfőbb buktatói:

- Iszonyú időigényes:

Az írásjegyek megtanulása rengeteg időt emészt fel, arról nem is beszélve, hogy ha megtanultál egy írásjegyet, akkor ugyanazt már egy másik szóban már lehet, hogy nem úgy kell ejteni, ugyanis a japánban minden szó leírt írásjegyeihez (kanji) más és más hangalak (olvasat) tartozhat.

Például a tanulni: 学ぶ /manabu/, de ugyanazzal az írásjegy egy másik, az iskola szóban 学校 már /gakkó/-ként olvasandó. Szerintem ez kifejezetten nehéz, és nagyon sok tanulást igényel.

Annyira azért nem kell betojni tőle, van egy úgynevezett Jouyou Kanji lista, ami azt a 2136 írásjegyet tartalmazza, amit feltétlen tudnod kell a boldoguláshoz. Ezen felül persze ajánlott még egy-két ezret ismerni, de ha nem ismernéd őket, szótagírással felé írják, hogy mi az ‒ persze, ez anyanyelvieknek hasznosabb, mert ha nyelvtanulóként a hangalakot sem ismered, akkor megakadt a tudomány.

Ennek a írásrendszernek egyébként van egy érdekes „mellékhatása”, mégpedig hogy ugyan a szó hangalakját nem tudod meg belőle, a jelentését viszont körülbelül igen, főleg ha van mellette kontextus. Ez ugyan egy kínai szó: 無軌電車, de ha egy japán látja, nem fogja tudja, hogy kell kiejteni, mégis ki tudja következtetni, mit jelenthet: nincs-sín-elektromos-jármű → vagyis trolibusz :D Ha te meglátod azt a magyar szót, hogy „csúkmony”, ki tudod olvasni, de semmiből nem tudod kitalálni, mit jelenthet.

Szokták még hangoztatni, hogy háromféle írásrendszert használnak, na pont ez az, amitől nem kell megijedni. A két szótagábécéjük, amit használnak (hiragana-katakana), durván 1 hét alatt elsajátítható, meg mondjuk még 1 hét rendesen begyakorolni. A nagyobb falat inkább a harmadik csoport, a kanjik.

- A nyelvtan bonyolult:

Nem is azért bonyolult, mert nehéz megérteni, inkább azért, mert iszonyatosan sok kisebb szabály van, amire oda kell figyelni, és ez is olyan, mint a kanji-k: a végtelenségig kell tanulni az újabbnál újabb szerkezeteket.

Például ha angolt tanulsz, kinézed a szótárból, hogy hogy van, hogy „kell”, oda van írva mondjuk, hogy ‘must’ meg egy-két példamondat, innentől kezdve (hellyel-közzel) tudni fogod használni. A japánban ez nagyon nem így van, különböző igeformákat kombinál mindenféle nyelvtani konstrukciókkal: külön meg kell tanulnod hogyan kell jelen idejű, külön múlt idejű cselekvések egymásutánját kifejezni, külön nyelvtani szerkezet kell arra, hogy „kell”.

Továbbá, valamilyen európai nyelvet beszélőnek szokatlan megoldások lehetnek benne, például hogy a japán nyelv nem ismeri az alárendelést. Nem azt mondja, hogy „Elolvastam a könyvet, amit ajánlottál.”, hanem valami ilyesmit: „te ajánlott könyvet elolvastam”.

- Szívatós páros: は és が:

Én összesen három évig tanultam japánt, de ezt mindig sikerült elcseszni. Az első /wa/ a témajelölő partikula, a második /ga/ pedig alanyjelölő. A probléma velük, hogy ahol magyarul/angolul/akármiül egyértelműen alanyt mondunk, ott a japánban sokszor csak a témát, máskor viszont ugyanúgy alany.

Egyszer megkérdeztem a japán japántanáromat, hogy egyébként ezt én nem értem, és el tudja-e nekem magyarázni. Mosolygott, és azt válaszolta: „Oh... Hát erről ilyen vastag könyvek vannak” és mutatta a kezével, hogy milyen vastagok azok a könyvek 😂 Azt tanácsolta, csak azokban a mondatokban tanuljam meg, amiket eddig vettünk, és ne próbáljak olyat mondani, amit még nem 😂

- Udvariassági szintek végtelenek:

Megtörtént velem, hogy új tanárhoz kerültem, és elfelejtettem a nevét, így a példamondatban ezt azzal helyettesítettem, hogy あなた /anata/ vagyis ‘te’. Nagy szerencsém volt, hogy a sensei jófej volt és laza, mert a kikerekedett szemeket nagy nevetés követte, mert, mint akkor megtudtam, ez nagyon bensőséges kapcsolatban lehetséges csak 😂 (kb. ‘drágám‘) És ki voltam akadva, hogy mi ez a nyelv, hogy még azt sem lehet mondani benne, hogy TE?! Hogy szólítsam meg akkor azt, akihez beszélek, és nem emlékszem a nevére? Válasz: „Nagyon-nagyon-nagyon fontos, hogy a nevet meg kell jegyezni. Ha nem sikerül, van megoldás, de nem nektek, kezdőnek” 😂

A szótári (kb. közvetlenebb, baráti forma) és a „deszmasz” (neutrális-udvarias) formák közötti átváltást is kérdeztem japántól, azt mondták: „Hú, még én sem tudom mikor illik pontosan, csak érezzük.”

Ez az a nyelv, ahol külön nyelvtant használnak a nők, és külön nyelvtant a férfiak, és ami hihetetlenül érzékeny a hierarchiai lépcsőfokok közötti kommunikációra.

Egy ismerősöm 4-5 éve tanult japánt egyetemen, de a magasabb szintű udvarias nyelvet, a Keigo-t, még ő sem merte használni, mert ha abba hiba csúszik, az nagyon-nagyon-nagyon ciki, és nevetséges, inkább maradt a neutrális-udvarias formánál, bár ugye igazság szerint nem azt a szintet kellett volna megszólaltatnia.

És még egyébként sorolhatnám, és most csak a nehézségeket, buktatókat írtam le, tudnék írni legalább ennyi könnyű dolgot is a japánról.

Vágj bele, kérdező, és meglátod, hogy ezek ellenére is nagyon megéri!

Ha arra vagy kíváncsi, hogy létezik-e egy 1-10-ig terjedő skála, ahol az 1-es a nagyon könnyű, a 10-es meg nagyon nehéz nyelveket jelöli és mondjuk az angolhoz képest hol helyezkedik el ezen a skálán a japán, akkor sajnos csalódni fogsz, mert nincs ilyen.

Egy idegen nyelvnek a megtanulása rengeteg dologtól függ.

Kezdésnek mi az anyanyelved, azt mennyire beszéled jól (nehéz úgy idegen nyelvet tanulni, ha a saját anyanyelveden nem tudod értelmezni a példamondatot). Milyen nyelveket tanultál korábban? És itt nem feltétlenül arra gondolok csak, hogy könnyebb az olaszt a spanyol után, hanem arra is, hogy egy kitapasztalt technikával, hozzáállással könnyebb tanulni, tudod hogy hogy érdemes a szókincset bővíteni, milyen nyelvtani szerkezetre érdemes több/kevesebb időt szánni stb.

Függ attól is, mi a célod vele, van-e egyáltalán kézzel fogható célod, vagy csak ismerkednél vele?

Hajlandó vagy-e a célnyelvi ország kultúrájával egyaránt megismerkedni? Hiszen pl a japán nyelvben - ahogy egy fenti válaszoló is írta - nagy hagyománya van a tiszteletet kifejező kommunikációnak, hogy ezt megtanuld, nyilván elengedhetetlen annak a megismerése, hogy hol, milyen kontextusban használd, annak mi az értelme.

Én nem úgy fogalmaznék, hogy nehéz, hanem inkább úgy, hogy időigényes, de ez elsősorban a kulturális különbségekkel, illetve az eltérő írásrendszerrel van összefüggésben. Ha tanultál más idegen nyelveket, tudod, hogy a nyelvtan bármiben nehéz lehet, mivel a magyarnak nincs közeli rokona, tök mindegy, hogy olaszul tanulsz, vagy japánul, mindegyik nyelvben lesznek olyan nyelvtani szerkezetek, ami neked teljesen idegen lesz és sok időt és energiát fog felemészteni, mire nagy nehezen megérted, RÁÉRZEL, hogy hogy is kellene használni.

Nehéz és időigényes, de ha élvezed a tanulását, akkor menni fog.

Én Japánban élek egy éve, nyár végén megyek haza és akkor akarom letenni az N2es nyelvvizsgát. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nehezebb ez a nyelv, mint például az angol. Az én véleményem a következő:

Ugye mikor nyelvet tanulsz tudnod kell olvasni, írni, beszélni, és hallás után megérteni az adott szöveget.

Na most ha angolt tanulsz (például egy szó esetében) akkor azt felismered, el tudod mondani, és meg is érted olvasás vagy hallás alapján. Például itt egy egyszerű szó: library. Csak meg kell tanulnod hogy kell leírni és kiejteni, ami nem nagy dolog. Viszont ez japánul úgy van hogy toshokan (már el tudod mondani, és megérted ha hallod) de attólmég írni és olvasni nem tudsz, mivel kanjival van. 図書館. Meg kell tanulnod külön elolvasni a szövegeket, és külön leírni a szavakat és a nyelvtanokat.

Tehát míg egy átlag nyelvnél kvázi egyszerre meg tudod tanulni a nyelv összes használati módját, addig a japánnál külön energiabefektetés kell arra hogy tudj írni es olvasni is.

Mivel ragozó nyelv, a beszéd is bonyolultabb és megérteni is nehezebb, hiszen a valódi lényeg (nyelvtanok, igék) mind a mondat végén vannak.

Akkor a másik dolog, hogy míg angolul kifejezel valamit pár ismert szó összerakásával, addig a japánban nagyon sok mindenre van külön szavuk. Például going to the United States, ami más nyelven is annyi, hogy egymás után raksz egy ismert igét és főnevet, de Japánban van külön szavuk is van rá és gyakran használják is. 渡米 (tobei). Vagy például temple kitchen, mindkettő egyszerű szó, de japánul ez 庫裏 (kuri).

Aztán minden szónak van több kanjija, és van hogy nem mindegy melyiket mikor használod. Pl 見る (miru) nézni valamit, de 観る (miru) ugyanúgy nézni filmet, sorozatot, de mivel azt szorakozasbol csinalod, mas kanjit hasznalsz. Nagyon komoly mélységei vannak a nyelvnek.

A kultúra miatt még bonyolultabb, mivel a beszédnek több szintje van, attól függően hogy tőled alacsonyabb vagy magasabb rangú személlyel beszélsz. És le tudod alacsonyitani magadat is, de a másikat is magasztalni más-más nyelvtanokat használva. És van hogy egy partikula elrontása miatt már nem vagy tisztelettudó, amit te észre sem veszel, ha nem vagy tisztában a nyelv mélyebb dolgaival. Arról nem is beszélve hogy egy dolgot elmondhatsz 5-6 nyelvtannal, de mind a helyzettől függ.

Persze van még rengeteg más dolog amiről írhatnék, de remélem tudtam szemléltetni nagyjából, hogy miért kemény dió a japán nyelv.

23/L voltam.