Melyik ázsiai/eurázsiai nyelv lenne a legfontosabb Magyarországon tanulni?

Próbálok egy adatokra alapozott választ adni. Ha rápillantasz erre a tanulmányra: [link]

.. akkor láthatod a 8. oldalon, hogy a három, Európában legaktívabb ázsiai ország Japán, Dél-Korea és Kína. Ezek közül a 14. oldal szerint Dél-Korea az, amely technológiailag a legfejlettebb, Japán a második és Kína a harmadik (nyilván nagy átlagban, hiszen kínai high-tech cégek is vannak). Attól függően, hogy melyik szektor érdekel igazán, ha pl. az autóipar, akkor a japánt a legérdemesebb szerintem, ha az elektronika akkor mandarin vagy koreai, ha viszont az e-kereskedelem, akkor egyértelműen a mandarin.

Az is egy szempont lehet, hogy hová könnyebb kijutni ösztöndíjra, szerintem Kínába és Dél-Koreába esélyesebb. De ismerek japán szakost, aki kijutott Tokióba ösztöndíjra. Illetve, hogy hová könnyebb tanárt és tanfolyamot találni, valószínűleg a japán és a mandarin vezetnek e téren.

E három közül nem hirdetnék "győztest", én a japánt választanám a kultúrája miatt, de van ráció a kínai illetve koreai nyelvekben is.

Ha már megkérdezted: ivritül is érdemes tanulni, főleg ha zsidó vagy. Az országban pörög a high-tech, rengeteg a startup, könnyű kijutni tanulni vagy akár dolgozni is. Viszont mindegyik folyékonyan beszél angolul, tehát önmagában az ivrit tudás nem akkora nagy előny. Cserébe viszont a nyelv nagyon könnyű, jóval könnyebb, mint az ázsiai nyelvek.

Ha informatikus vagy, és rengeteg a szabadidőd, akkor nem teljesen hülyeség hindiül is megtanulni. Feltehetően indiaiakkal fogsz együtt dolgozni, és bár beszélnek angolul, kedves dolog beköszönni nekik hindi nyelven. (Náluk is van vagy 30 különféle nyelv és nyelvjárás, marathi, tamil stb. -- hindiül az összes tud viszont.)

A japán nyelv pár éve nagyon népszerű lett a fiatalabb korosztály körében, sokan mentek Japán szakra.

Viszont a piacnak nincs szüksége ekkora létszámú emberre, így teljesen telítődött.

Személyesen ismerek 3 olyan embert aki semmit nem tudott mit kezdeni a japán nyelvvizsgájával és diplomájával.

Az orosz jó választás lehet, mert a volt SZU államai közül bármelyikben használni tudod majd. Ráadásul a legtöbbel jó a kereskedelmi kapcsolatunk, és így szükség is van rá. A régi oroszul tudó korosztály kiöregedett, a fiatalabbak körében nem népszerű, így hamar elkel a munkaerőpiacon egy oroszul jól beszélő.

Második legjobbnak talán a törököt vagy a koreait mondanám. Ezek felé is nyitott a piac, kell a nyelvet beszélő ember.

A héber alefbetben (ABC) csak 22 jel van, és nagyon egyszerű megtanulni. A bibliai héberben írnak magánhangzókat, a rabbinikus és modern héberben pedig erre nincs szükség, mert nagyon egyszerű olvasni. Rengeteg egyébként az angol eredetű szavuk, és a nyelvtan is nagyon egyszerű.

Például az "autóbusz" szó héberül אוטובוס, azaz "ótóvusz", fonetikusan átírva 'wtwbws. A kis vonáska, ו azaz waw hangzó három betűt is jelöl: "v", de ekkor általában duplán írják, "ó" és "ú". (Megjegyzem a magyarban is van ilyen jelenség a v meg ó betűvel: "ló - lovak", "hó - havas" stb.) Amikor héberül olvasol, rápillantasz egy szóra, és simán látod, hogy ez autóbusz, nem kell böngészgetni. (Mindez sok nagyságrenddel egyszerűbb, mint a japán vagy koreai írásrendszer.) Ami az ivrit nyelvben nehéz, hogy az élő beszéd rettentően gyorsan fejlődik, és hadarnak is. Ennek ellenére tényleg nagyon könnyű.