Az angol nyelv széteshet más, új nyelvekre az elterjedtsége miatt?

Szerintem elméletileg megtörténhet (sőt, valószínűnek tartom, hogy egyszer meg is fog történni), de úgy tűnik, globalizált világunkban az oktatás, a média, az internet, a szoros üzleti és diplomáciai kapcsolatok az angol nyelvű országok között, az utazási lehetőségek stb. jelenleg inkább ellene dolgoznak a széttartó tendenciáknak. Az egyes dialektusok már nem tudnak úgy elszigetelődni egymástól, mint ahogy pl. a középkorban történt több nyelv esetében, ráadásul a beszélők közösségének (legalábbis a nagy többségnek) érdekében áll fenntartani a gördülékeny kommunikációt más, angolul beszélő emberekkel, emiatt az egyes változatok egymástól való eltávolodása igen lassú.

Mellesleg objektív kritériumokkal nem egyszerű feladat eldönteni, mely ponttól kezdve beszélhetünk külön nyelvekről, praktikus szempontból pedig a kölcsönös érthetőség nagyfokú megromlásán túl az is kell, hogy egy adott nyelvjárás beszélői hivatalosan is kijelentsék, hogy "márpedig mi nem angolul beszélünk, hanem (teszem azt) új-zélandiul".

Hosszú távon könnyen elképzelhető, hogy világszinten kialakul majd egy bizonyos fajta angol kétnyelvűség (csírájában már több helyen tapasztalható valami hasonló), amelyben mindenki tanult nyelvként beszéli a sztenderd, nagyjából semleges (értsd: a helyi színezettől, idiomatikus használatoktól megfosztott, mindenütt érthető) nemzetközi angolt, és mellette anyanyelvként a saját dialektusát, amely idővel egyre jobban eltávolodik majd ettől a már egyre kevesebb anyanyelvi beszélővel rendelkező közvetítő nyelvtől. (Nagyjából így lehetne tömören megfogalmazni azt, ami a latin-újlatin nyelvekkel történt annak idején.)

De ehhez az is szükséges, hogy meggyengüljenek az angol nyelv egységét támogató tényezők, és felülkeredjenek a divergenciát akár tudatosan is elősegítő helyi erők az angol nyelv dialektusaiban.