Mi a logika a német főnév nemét és többes számát illetően?

A germán nyelveknél a kora középkorban nagyjából ugyanazok voltak a főnévi osztályok és a ragozási paradigmák a góttól az óangolon át az óskandinávig.

Az izlandi nyelvben ezek megmaradtak, a többi nyelvben ez a rendszer az újkor elejére különböző mértékben összeomlott.

Az angolban drasztikusan összeomlott a ragozási rendszer, lekoptak a véghangok, a németben viszont a véghangok -e- vé változtak, a gyenge hímnemű főnévragozás, az erős főnévragozás egyes végződései (egyes szám részes eset: -e, többes szám részes eset: -en, egyes szám birtokos eset: -es) megmaradtak, így fennmaradt a főnévragozás a modern németben is.

Az ófelnémetben nem egyetlen egy erős főnévragozási paradigma volt, hanem olyan 6-7 különböző deklináció, nyelvtani nemre lebontva: ezek a középfelnémetben hangtanilag leegyszerűsödtek, a modern németben pedig összemosódtak, és ez az oka a logikátlanságnak.