Mit gondoltok a latin nyelv középiskolában való tanításáról?

Hát, nem sokkal haszontalanabb, mint az összes közműveltségi tantárgy. Ha jól tanítják, sokkal többet ér az összes közműveltségi tantárgynál (a humántantárgyakat tökéletesen kiegészítené), ha rosszul, akkor meg semmit.

Ha úgy akarják tanítani, ahogyan a 90-es évektől kezdve máig tanítják, "fordítástechnikával", 0 szótanulással, a nyelvtan és a gyakorlat össze nem hangolásával, a nyelvtan mai fejjel történő le nem fordítással, néhány ókori szerző életéről való csámcsogással, a mai embert egyáltalán nem érintő kultúrsznobizmussal... akkor SEMMI értelme nincsen, valóban.

Mert a mai tantervben az egész a rómaiak viselkedéséről, szokásairól szól, és a nyelvi rész néhány nyelvészeti szintű fogalom/rag bemagolásából, és néhány római író szövegrészleteinek lefordításából áll, mintha Kr. u. 100-ban véget érne a latin irodalom. De még azt is felületesen tanítják, amit a klasszikus szerzők írásairól tanítanak.

De, ha jól tanítják (tanítanák), - és ez a legfontosabb - rengeteg előnye van a latinnak, és nem csak azok a klisék, amelyek már orrvérzésig idegesítőek (újlatin nyelvek érv, logikusabb gondolkodás érve, "majd ha jogász, orvos, pap leszel" - érv, kultúrember érv), hanem rengeteg gyakorlati szempont is közrejátszik:

- az idegen szavakkal nemcsak dobálóznak az emberek, hanem alaktanilag meg is értik,

- az angol szavak 60%-át alaktanilag is megértik,

- az összes szintetikusabb indoeurópai nyelv megtanulásához teljes alapot szolgálhat,

- tömérdek mennyiségű, olvasatlan irodalom keletkezett latinul az elmúlt 2000 évben, így hazánkban is,

- tudományok alapművei ezen a nyelven íródtak,

- sokáig egész Európa nyelve volt, s máig vannak olyan szándékok, akik ezt vissza akarják állítani.

Persze ehhez meg kéne változnia a tantervnek, ami a klasszika-filológia számára szentségtörés lenne.

Teljesen megértem és elfogadom az ellenvéleményt is. :) Természetesen vannak előnyei a modernizált latinoktatásnak, amiről először egyik erről szóló kerekasztal-beszélgetésen olvastam, s ennek sok pozitív szerintem egy új tantervben is kamatoztatni lehetne. Tetszenek, sőt bővítendőnek gondolom, azokat a könyveket, akik ezt megpróbálták. Sőt régebben én is ezen a véleményen voltam, amíg nem kellett foglalkoznom latin szövegekkel.

-----

Ezért nem gondolom célszerűnek ezt a módszert, mert magát az alapelvet hagyja figyelmen kívül, hogy a nyelvet sokkal rugalmasabb lehessen aktívan/passzívan elsajátítani.

Mert szerintem azok, akik a nyelvet használni akarják, azoknak extra tanulmányokat kell folytatniuk külföldön, autodidakta módon, vagy filológia szakon. Legalább is én így tanultam meg összefüggőbb latin szövegeket (nem Vulgata-idézeteket, közmondásokat, adaptált vagy szemelvényszövegeket, mert azt lehet fordítástechnikával is, hanem összefüggő irodalmi műveket) olvasni.

Mert lehet, hogy bemagolám hajdanán, hogy a loquerentur egy praet.imperf.con.pass. T/3-as álszenvedő ige, de azt már nem gyakoroltuk be, hogy ez az alak az összes lehetséges funkciójában mást jelent, és ezt hogyan alkalmazzam önállóan, vagy ilyen és ilyen mellékmondatban.

Olyan finomságokba bele se mentünk, hogy hogyan lehet kifejezni acc.cum.inf-ben a feltételes módot, vagy hogy mi a lényeges különbség a jelenidejű potentialis és irrealis feltételes mellékmondat között, hogy most a sima jelenidejű vagy múltban megtörténhető, vagy csak sima feltételest fejez ki egyáltalán a praesens perfectum coniunctivi. Mert még a tankönyvek se értettek ebben egyet. Vagy egyáltalán mikor használunk acc.cum.inf. helyett quod factitivum-ot? Vagy hogy milyen szórendet érdemes hol használni. Vagy azt, hogy a participiumokat a rómaiak 80%-ban nem a melléknévi, hanem határozói igenévként használták. De ami a legfontosabb, hogy néhány tankönyv teljesen egyedi jelenségeket is általánosnak ír le.

Ezek egy részére máig keresem a választ, mert a nyelvtanok is össze-vissza írnak néha mindent. Ennek függvényében mondom azt, hogy a régi 200 éves, aktív tudásra nevelő oktatás sokkal modernebb és célravezetőbb, mint a mai. Bár egyáltalán nem mondom, hogy a mai nem ér semmit, vagy hogy a római központúság felesleges és rossz dolog lenne. Csak szerintem mindig kevés ahhoz nagy kincsestárhoz képest, ami tényleg a latin örökségünk.

-----